Lihegő segédeszközök
		Allen Parton brit haditengerész igen nehezen tudott megbirkózni még a legegyszerűbb feladatokkal is, amióta egy gépkocsibaleset kerekes székbe kényszerítette, és emlékezetkihagyással sújtotta. Igazi segítőtársa egy labrador retriever lett, „aki” sok tekintetben pótolta a férfi kezét-lábát. Endal nemcsak a bevásárlásban segít, de tisztában van a legkülönfélébb kapcsolók és zárak használatával is. Ha gazdája elveszíti az eszméletét, életmentő pozícióba helyezi, betakarja egy takaróval, aztán jelez a vésztelefonon. A négylábú jelenléte óta Parton felesége már nyugodtan hagyja magára a férjét rövidebb időre. A kutyakiképző iskolában általában 18 hónap alatt – a jövendő gazdival együtt – tanítják meg a kölyköknek a szükséges ismereteket.
	Csak csodálni lehet a vakvezető kutyák intelligenciáját, türelmét is, amellyel a feladatokat végrehajtják. A bölcsesség több hónapos kemény tanulás eredménye. A vakvezető ebek nem csodalények, csupán csak jól képzett társak, alaptermészetük a hűség, a gazdáik iránti szeretet, ezért teljesítik a parancsaikat. Kivéve azokat, amelyek veszélybe sodornák őket. Akkor kötelességük, hogy felülbírálják a kapott utasításokat. A csepeli Vakvezető Kutyakiképző Iskolát 1978-ban alapította Ritthnovszky János – aki az első vakvezető kutyát saját maga számára képezte ki –, de az állam szinte a nyitással egy időben be is záratta, mondván luxuscikkre nincsen pénz, és csak egy évre rá kezdhette meg újra a működését. A négylábú segítőtársakat még ma sem ismerik el „gyógyászati segédeszköznek”. Április huszonhetedike a vakvezető kutyák világnapja. Bár nincs hivatalos ünnepük, de tiszteletet érdemelnek azok a lihegő „segédeszközök” is, amelyek a hadseregben szolgálnak, romok alatt kutatnak az élők után, vagy mint „nyugtatótablettát” írnak fel gyereknek, felnőttnek, sérültnek és épnek.

Forrás