A cikket írta: Martin Deeley
Új kiskutya: egy új kapcsolat kezdete
Egy csomó cikket írtak már egy kiskutya kiválasztásának szempontjairól, és feltételezem, hogy minden jövendő tulajdonos alaposan megfontolta már, hogy milyen fajtájú és ivarú kiskutyát vesz magához. Vélhetően megkeresett már egy jó hírű, leinformálható egyedekkel rendelkező munkavonal tenyésztőt is. Továbbá nagyon fontos, hogy a tenyésztő időben megkezdte a kölykök szocializálását.
Számos könyv és kiképző rábeszél bennünket arra, hogy ne kezdjük el a kiskutya képzését 6 hónapos korig. Pedig a kölyök – annak ellenére, hogy nem indítjuk el a hivatalos vadászkutya tréninget – folyamatosan tanul, és szokásokat vesz fel attól a pillanattól kezdve, hogy magunkhoz vettük. A téves felfogás egyébként onnan ered, hogy egy profi kiképző valóban nem kezd komolyan előrehaladni a képzésre kapott kiskutyával addig, amíg a kölyök pórázon el nem ér egy bizonyos fegyelmezettségi szintet. Mindazonáltal alaposan megkönnyítjük a kiképző dolgát egy jól szocializált, és alapvető kölyök tréningben részesült kiskutyával.
Amint magunkhoz vesszük új kiskutyánkat, elkezd formálódni kapcsolatunk, amely megalapozza további együtt töltött életünket. A kapcsolat alapköve a kölcsönös tisztelet és ragaszkodás, valamint falkavezér szerepünk elismerése. A kiskutya társunk, barátunk, családunk tagja - mindig kutya marad. Időnként felruházzuk bizonyos emberi tulajdonságokkal, az alapvető tényt azonban el kell fogadnunk – ő egy kutya.
A kölyök a nap minden percében tanul, akkor is, ha nem részesítjük formális képzésben. A habitus és a viselkedési formák kialakulásában az első hónapok meghatározók, a tanítás pedig egy életen keresztül tart. Ha előre felkészülünk, a kiskutyát könnyen rávezethetjük a helyes magaviseletre, sajnos mégis gyakran rossz tulajdonságokra is megtanítjuk, úgy, hogy valójában észre se vesszük.
Például mi is, ismerőseink is sokszor jópofának tartjuk és biztatjuk őket, hogy felugorjanak egy pusziért vagy simogatásért. Erőteljesen vakargatjuk, simogatjuk, puszilgatjuk fejüket, birkózunk velük, amíg alaposan begerjednek, vagy felingereljük őket ócska zoknival, játékkal, "kötélhúzósdival". Aztán mikor el akarnak vele futni, utánuk kapunk, vagy cibáljuk kifelé a szájukból, amikor felénk jönnek. Gyakran felverjük őket álmukból, csak azért, hogy ölelgessük és dédelgessük őket. Vajon egy kisbabával is ezt tennénk? Bezzeg, ha bepisil vagy bekakil (rendszerint azért, mert a gazdi nem figyelt oda eléggé) kikergetjük őket, zord képpel kiabálva, hogy micsoda rossz kutya az ilyen. Beleverjük az orrát az ürülékbe, hogy a „tanuljon a leckéből”, mert valaha valakitől azt hallottuk, hogy ilyenkor ezt kell tenni. A kölyök felnő, és közben megtanulja, hogy az emberek szeretik, ha felugrálnak rájuk. Meg azt, hogy az emberi kéz akkor is macerálja őket, ha egy porcikájuk se kívánja, és azt is, hogy időnként jobb kitérni előle. Azt is megtanulja, hogy nem kifizetődő akkor pisilni, amikor az ember a közelben tartózkodik (a szabadban sem). Azt pedig mindnyájan tudjuk, hogy ezek egyike sem jellemző az olyan vadásztársra, akit magunknak álmodtunk.
Ezek csak példák voltak arra, hogyan tanítjuk meg a kiskutyának a helytelen viselkedésmódot, anélkül, hogy tudnánk róla. A legtöbben azt szeretnénk, hogy kutyánk legyen szobatiszta, minden körülmények között behívható, menjen fegyelmezetten láb mellett, általában viselkedjen rendesen más emberekkel és kutyákkal, és természetesen azt is, hogy remek vadásztárs váljék belőle.
Valamely oknál fogva a kutya kiképzésről azt tartják, hogy mindenki képes rá. Állítják, hogy a kutya növekedés közben magától tanul, és a felvett rossz szokásokat kinövi. Ez nem így van. Bizony alaposan megtanulja, és meg is tartja az általunk kialakított szokásokat. Néhány viselkedési forma ösztönös vagy örökölt, de kétségtelen, hogy amit új gazdi a kiskutyával való együttlét első négy hetében kialakít, az maradandó szokássá válik. Olyan viselkedéssé, amelyet nehéz megváltoztatni.
A KUTYA KIKÉPZÉS KÉT LEGFONTOSABB SZABÁLYA:
Soha ne parancsoljunk olyasmit a kiskutyának, amit nem ért, vagy aminek a teljesítése alól ki tud bújni.
Jutalmazzuk meg a kutyát a helyes viselkedésért, és még véletlenül se (figyelmetlenségből sem!) jutalmazzuk a helytelenért.
A kutyát olyan helyzetbe hozni, mikor biztos helyesen oldja meg a feladatot, és utána a megfelelő időben jutalmazni – ezek olyan rátermettséget és ügyesség igényelnek, amelyek néhány esetben magától jönnek, de a legtöbb kutyatulajdonost meg kell rá tanítani.
A képzés során mindig kis lépésekben kell haladni. Ne higgyük, hogy azért, mert a kölyök 5 méter távolságról behívható, akkor az lesz kert túlsó végéről is, és természetesen akkor sem fog hívásunkra hozzánk jönni, ha belefeledkezett a játékba más kutyákkal. Szóval alaposan meg kell érte dolgoznunk, hogy a kutya ”akadémiai” szintre fejlődjön.
A korai ismerkedési időszakban fontos, hogy a kölyök a kellemes és érdekes dolgokat kösse velünk össze. A kiskutyának, akárcsak a kisbabának rengeteget kell aludnia, leginkább egy boksz vagy egy kennel tudja biztosítani számára a zavartalan pihenést. Nem túl jó ötlet hagyni a kiskutyát a házban szabadon futkározni, ez veszélyes lehet. Egy zárt hely, ami az ő saját birodalma, ahol pihenhet, ha nem tudunk vele időt tölteni, segít a szobatisztaság elérésében, továbbá az esetleges károkozás megelőzésében is.
Egy kiskutya még csak nagyon rövid ideig tud összpontosítani. Tehát csak viszonylag rövid időszakokra vegyük ki a kennelből, aztán tegyük vissza egy kis szundikálásra - mint egy kisbabát. E rövid időszakok alatt kizárólag a kölyökre összpontosítsunk, tanítsuk neki a helyes viselkedést. Általában 10-20 perc elegendő, a test ugyan még bírna többet, az agy azonban hamar elfárad, ami nehézséget okozhat. E rövid időtartam alatt ne csak a tréningezzük, hanem folyamatosan figyeljük is a kölyköt, jegyezzük meg, hogy a mi hozza őt lázba. A kölyök megfigyelésekor rengeteget tudunk meg arról, hogy ő hogyan gondolkodik, és előre kiszámíthatjuk tetteit és reakcióit. Meg fogjuk látni, egy kutya magatartásának tanulmányozása önmagában is nagyon érdekes, magával ragadó hobbi. Tanuljuk meg „olvasni” kiskutyánkat, ennek alapján gondoljuk ki a megfelelő képzési módszert, amivel igényeinknek megfelelő társat nevelünk.
A kutya családtag, de a gyerekeknek tudniuk kell, hogy a kiskutya nem egy új játékszer, megfelelő módon kell vele bánni. Világosítsuk fel őket arról, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni egy kutyával. Nem lehetünk állandóan körülöttük, ezért tanácsos kis időt rászánni és oktatást tartani a családnak, hogy egész biztosak legyünk abban, hogy a kölyök korrekt, következetes bánásmódban részesül és helyes viselkedési formát sajátít el. Ez persze nem jelent diktatúrát, azt viszont igen, hogy egy kiskutyának is meg kell adni a tiszteletet és korrekt módon kell vele bánni, továbbá kerülni kell azokat a játékokat, amelyek a jövőben megnehezítik sorsunkat. Nélkülözhetetlen az új jövevénnyel szemben a következetesség, ne okozzunk kavarodást elméjében.
Új kiskutyánál általában a szobatisztaság jelenti a legnagyobb gondot. Túl gyakran fenyítjük a kutyát, mert bepiszkít, holott még azt sem tudja, hogy ki kellene mennie, de az is lehet, hogy nem tudja még anyagcseréjét kontrollálni. A szobatisztaság eléréséhez tréningre, hogy megfelelő bánásmódra van szükség. A kölyöknek általában üríteni kell közvetlenül a séta kezdetén, mielőtt aludni megy, 20 perccel evés után, 10 perccel ivás után, és 10-20 perccel futkározás, játék után. Néhány kiskutya nagyon hamar szobatiszta lesz, de a tulajdonos is elő tudja segíteni ezt a folyamatot. Álljunk a kiskutyával ajtó elé, és biztatva őt, hogy kövessen minket, lépjünk ki, és közben adjuk ki a „KIFELÉ” parancsot. Ha már kint vagyunk, figyeljünk erősen, és abban a pillanatban, amikor elkezdi keresgélni a helyet, ahol szükségét végezheti, adjunk erre parancsot (pl: „SIESS”). Amint a kiskutya kezdi „intézni az üzletet” nagyon halkan dicsérjük meg (pl: JÓ KUTYA), és ha befejezte mondjuk ezt még egyszer egy kicsit hangosabban. Ne dicsérjük túl lelkesen „akció” közben, nehogy félbeszakítsa miatta fontos munkáját. Ha alaposan kiismerjük kiskutyánkat, akkor hamarosan az adott napszakból és a kutya mozgásából észrevesszük, hogy mire készül. Ha a kiskutya éjszakánként rendszeresen bepisil, este nyolc óra után ne adjunk neki vizet feltéve, hogy már előbb megkapta vacsoráját, és utána volt lehetősége inni.
Ezek a korai napok nagyon fontosak, és nagy szerepük van a végleges kapcsolat megteremtésében. Ha ezek a napok megrázkódtatást okoznak a kölyöknek (és nekünk) akkor soha nem lesz köztünk meg az a szoros kötelék, amely annyira lényeges volna a kutya és gazdája között. Fontos, hogy mi és az egész család következetesek legyünk. Tehát már kezdetben gondoljuk át, hogy mit akarunk tenni, hiszen kapcsolatunk abban a pillanatban kezdődik, amikor magunkhoz vesszük kiskutyánkat.