Hamarosan itt az új esztendő. Új lehetőségek, új ötletek. Boldog új évet kívánok mindenkinek és egyúttal szeretném bemutatni egy kedves ismerősöm, Urbánszki László könyvét.
Sokan úgy tartják, a meséket és a legendákat egy valami különbözteti meg egymástól. Még pedig az a tény, hogy hányan beszélnek róla. Tehát ezek szerint mondhatnánk, hogy a legendák azok a népszerű mesék.
Urbánszki László remek mesélő. Egy jó mesélő nem csak jól adja elő történeteit, hanem olymértékben képes magával ragadni a hallgatókat – illetve olvasókat –, hogy szavai szinte valósággá válnak. Olyan érzések lesznek úrrá az emberben, mintha ő maga is együtt lenne a szereplőkkel. Az írott szónak nagy hatalma van. Aki igazán mesélni tud, valóban életre tudja kelteni a könyv szereplőit, történeteinek hőseit és hősnőit. Urbánszki László ilyen mesélő, az ő novellái élnek, mozognak, lélegeznek. Nem ígérnek világmegváltó igazságokat, de igazságokat adnak az emberről.
Urbánszki László írásaival egy-két éve ismerkedtem meg, a Karcolat Írói Műhelyen, ahol De Profundis Clamavi álnév mögé rejtőzve küldte be jobbnál-jobb műveit. Nekem mindig is tetszettek a novellái. Van varázslat a történeteiben. A Historium kiadó gondozásában megjelent első kötetét olvasva nagyszerű élményben volt részem.
A mindig visszatérő pusztai világ és az ott élő egyszerű emberek kalandjai izgalmasak, fordulatosak, mozgalmasak. Egy pillanatra sem éreztem, hogy lankadna figyelmem… sőt inkább fokozódott. A karakterek egyediek, nem keverhetők össze, jellegzetesek és jól kidolgozottak. A tájleírások is összhangban vannak a párbeszédekkel, könnyed harmóniát kialakítva. A leghatásosabbnak a fiatal szereplőket, a kamasz gyerekeket éreztem; főleg a velem egykorúakat.
A kötet első novellája – Az íj – máris kedvencemmé vált.
Azt hiszem joggal mondhatom, hogy Urbánszki László könyvének olvasása közben nem csak pompásan szórakoztam, hanem egyszersmind egy kis időre részévé válhattam egy olyan világnak, ahol hősök helyett az egyszerű emberek tettei döntenek. Ahol mindig akadnak kalandok, ahol az ember, ember marad. Ajánlom tehát mindenki figyelmébe az Odakint, a pusztában című könyvet és László hamarosan megjelenő regényét is, a Nemtelen nemeseket. Ezúton kívánok Lászlónak sok erőt, kitartást és ihletet a továbbiakban.
A. G. Stone
