Miatyánk & Co

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/9 számában.
http://lidercfeny.hu/papirlf/lidercfeny_akf_201209.pdf

A temetőben sokan összegyűltek. A család, a barátok, közeli s távoli ismerősök. A tömeg apraja-nagyja felöltötte a fekete ruháját, szépen kiöltözve jelent meg a szertartáson; kivétel nélkül egy emberként hallgatták a pap szavait, melyeket a jelenlévőkhöz intézett, de arról a valakiről szóltak, aki most ott feküdt a koporsóban. Az éjfekete láda fedele még nyitva volt, s a benne fekvő békésen pihent... látszólag.

- János egyszerű ember volt, aki szerette az életet és a családját. Szomorúan vesszük tudomásul, hogy oly hirtelen eltávozott tőlünk. - visszhangzott a pap hangja.

Ekkor egy fáradt férfihang sóhajtott fel valahonnan a tömeg hátsó soraiból. Ám senki sem mozdult vagy fordult arra, mintha nem is hallották volna. Hogy is hallhatnák...

- De már a mennyek kapuja felé tart, s ott fog tovább élni - folytatta a pap.

Erre a férfi csak kelletlenül legyintett egyet közben a fejét csóválva.

- Ühhm - köszörülte meg a torkát egy ismeretlen hang a férfi háta mögött, mire az lassan megfordult és láthatóan meglepődött a látványtól. Egy alacsony, szakállas emberke állt előtte, talpig fehér ruhában és egyenesen reá szegezte tekintetét. Ő látta. De hogyan?

- Ühhm - ismételte meg az előbbihez hasonlóan a torkának köszörülését az idegen, majd hozzátette - János, ugye?

- Mondjuk, az voltam. Ki maga? - pislogott laposan az emberkére a szólított.

- Nem fontos - válaszolt kurtán a szakállas - Nos?

János értetlenül bámult az idegenre. Egyáltalán nem értette, miért tette fel azt a kérdést, hogy "Nos?".

- Na, mire vár még, he? Az örökéletre? Nesze, töltse ki!

- Mit? - vonta meg a vállát dühösen János.

- A papírt!? - lengette meg János orra előtt az aranybetűkkel rótt, hófehér lapot a szakállas, majd hozzátette ellentmondást nem tűrő hangon: - Ez egy hivatalos eljárás, mindenkinek kötelező kitöltenie!

János közönyösen átvette a lapot egy fehér tollal egyetemben és olvasni kezdte... Nagy meglepetésére ez állt a papír fejlécén szép termetes betűkkel szedve:

Halálbevallás

Halotti kérdőív és felmérés

Forgalmazó: Miatyánk & Co

Mottó: "isa pur és homou vogymuk"

(Az Új Szent Péter-terv által jóváhagyva, szóval senki se próbáljon meg hamis adatokat közzétenni, mert az Úr mindent lát.)

- Ez valami vicc? - förmedt János az alacsony emberkére.

- Miért mit gondol, csak szórakozásból vagyok itt, he? - tárta szét a kezét a szakállas. - Olvassa tovább és töltse végre ki!

János ismét olvasni kezdett, majd megállt az első három kitöltendő mezőnél, ahol ez állt:

Halálkori név:

Halál(i) ideje:

Mennyei azonosító (ha nem tudja, vegye fel a kapcsolatot védőszentjével):

János fintorogva nézett az emberkére, de az csak sürgetően legyintett, így nagy, ákombákom betűkkel rárótta a megfelelő adatát, a megfelelő mezőbe. A mennyei azonosítót az utasítás szerint nem töltötte ki. Mikor végzett, jöttek a következő mezők.

(A következő kérdések megválaszolásához karikázzon a két opció közül. Őszinte legyen!)

Igényel életutáni halálbiztosítást? Igen / Nem

Kívánja támogatni lelkének egy százalékával a Miatyánk & Co-t? Igen / Nem

Milyennek találja halálát? Meg vagyok elégedve. / Miért pont én?!

János a kérdések elolvasására egyre dühösebb lett, hogy mit zargatják a halálban ilyenekkel, de azért minden kérdésen rágódott egy kicsit és karikázott. Végül ezzel is megvolt. Alul az aláíráshoz is odabiggyesztette kusza vonalait, majd értetlenül nézett a szakállas emberkére.

- Ennyi az egész? És mikor tudom meg, hova jutok eztán? - kérdezte mérgesen.

- Ennyi - vágta rá foghegyről a szakállas. Aztán a második kérdésen elgondolkodott egy kissé, majd felnevetett.

- Ez az első halála? - kérdezte szórakozottan.

- Igen. Miért lesz több is? - hökkent meg János.

- Valószínűleg. - biggyesztette le az ajkát az emberke, majd hozzátette - De persze ez időbe telik. Remélem, megérti...

- Nem! - gerjedt hirtelen haragra János - Végigszenvedek egy életet, meghalok és ez így folytatódik? Ráadásul minden halálomkor jön majd maga, és ilyen kérdésekkel zaklat? Nem értem meg! - fenyegetőzött a halott. - Sosem lehet nyugta az embernek? Nem üdvözülnöm kéne?

- Az csak szóbeszéd, nincs keret a fenntartásra...

- Mi az, hogy nincs keret? Miféle túlvilág vár rám? Sőt! Még elvárják, hogy lelkem egy részével támogassam a munkájukat? Fenét! - mordult fel János.

- Hát, valamiből élni kell, uram, még nekünk is...

http://karcolat.hu/irasok/egypercesek/a_g_stone/miatyank_co
http://irjunk.hu/publ/a_g_stone/miatyank_co/33-1-0-356
http://www.lidercfeny.hu/alkotas_megjelenitese.php?cikk_id=1911
http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=132559