Egyszerű megfigyeléssel magunk is meggyőződhetünk arról, hogy az időjárás megváltozásához mindik több tényező szükséges. Például egy ragyogó, felhőtlen nyári nap 24 órája alatt a hőmérséklet igen jelentős ingadozásokat mutathat. A hűvös hajnalt felmelegedés követi, amit azután délben és kora délután forróság vált fel, majd estefelé ismét hűlni kezd a levegő. A hőmérséklet-változások ellenére sem mondhatjuk, hogy megváltozott az időjárás. Az időjárás változás alkalmával az összes -- de legalábbis sok -- meteorológiai tényező egyszerre változik meg, mégpedig viszonylag rövid idő alatt. A különböző eredetű légtömegek csak igen kis mértékben keverednek egymással, azaz egy keskeny zónában ugrásszerűen változnak a meteorológiai elemek. Ezeket a keskeny zónákat nevezzük időjárási frontoknak. A Föld különböző pontjain eltérő felmelegedés és egyéb folyamatok következtében nyomáskülönbségek alakulnak ki, megindul a levegő áramlása. Ilyenkor következi be az időjárásváltozás, melynek legközelebbi időpontja akkor van, amikor az új légtömeget a régitől elválasztó front átvonul felettünk. A meteorológiai frontoknak több fajtájuk van.
Azt a zónát, ahol a hőmérsékletben ugrásszerű változás történik (ezek földrajzilag néhány tíz, esetleg száz km széles, illetve néhány száz, esetleg egy-kétezer km hosszú területek), nevezzük hőmérsékleti frontál zónának. Ezekben általában feláramlás megy végbe. Azokat a helyeket, ahol a feláramlás vonala elhalad, időjárási frontnak nevezzük.
 |
Amikor a mozgó frontál zónában a hidegebb levegőt meleg követi, melegfrontról beszélünk. A melegfrontban rendszerint feláramlás történik, amely felhőképződéssel, esetleg csapadékkal jár. A magasban uralkodó erősebb áramlásokkal magyarázhatjuk a melegfrontot megelőző sajátos, réteges felhőzet kialakulását. |
| Hidegfrontról akkor beszélhetünk, ha a meleget hideg levegő követi. A hideg levegő erőteljes mozgása következtében erősebb a feláramlás (több tíz, esetleg száz km-rel is megelőzheti a frontot). A magasban bekövetkező lehulés megbontja a hőmérsékleti egyensúlyt és ez a folyamat okozza hidegfront jelegzetes, gomolyos szerkezetű felhőzetét. |  |
Záródott (oklúziós) front. Egyes meteorológiai helyzetekben a hideg levegő gyosabban mozogva utoléri a melegfrontot, az így egymásra helyezkedő frontál zónák gyengítik egymást, viszonylagos hőmérsékleti különbség alakul ki.
Veszteglő (stacioner) front. Előfordul, hogy az egymással érintkező hideg és meleg légtömegek áramlása egyirányú (párhuzamos), esetleg energiaszintjük azonos. Ilyenkor a két légtömeget elválasztó felület hosszabb ideig vesztegelhet, és egyes szakaszai külön-külön viselkedhetnek meleg-, illetve hidegfrontszerűen.
A parti és a vízi szél
A Földet behálózó szelek nagy területeket átfogó, évszakonként változó szelek. A parti és a vízi szelek viszont naponként alakulnak ki és a vitorlázók számára ezek a jelentősebbek. A parti és a vízi szeleket a víz és a szárazföld különböző felmelegedésére lehet visszavezetni. Napi periódusa van. Szép idő esetén a part jobban felmelegszik, felette aléacsony nyomású zóna alakul ki, ahová a cvíz felöl a hidegebb levegő beáramlik (vízi szél).
Napközben a hőmérséklet-különbségek kiegyenlítődnek, miközben a szelek leállnak. Az éjszaka folyamán a part jobban lehűl, mint a víz és felette egy nagy nyomású zóna alakul ki, ahová a levegő a szárazföld felől beáramlik (parti szél). Néhány jellemzőjük:
 |
Stratus. A talajtól számított 1000 méterig helyezkednek el, szürke felhőtakarót alkotnak. Ha egészen a talajig érnek, ködnek nevezzük. |
 |
Nimbostratus. A stratus felhők megvastagodott formálya, melyből csapadék hullik. |
 |
Cumulus. Leggyakoribb magasságuk 1000-1200 méter. Jó időjárást jelentenek mindaddig, amíg nem tornyosodnak magasra. |
 |
Stratocumulus. 1000-1500 méter körül található, rétegszerű felhőszonyeget alkot. |
 |
Altocumulus. Magassága általában 2500-4000 méter, bárányfelhőnek is nevezik, gyakran hidegfront előtt látható. |
 |
Cumulonimbus. Zivatarfelhő, melynek magassága elérheti a 8000 métert is. Alapja 600-2500 m között található. |
 |
Altostratus. Az égbolton tejüvegszerűen terül el, körülbelül 4000-8000 méteres magasságon. Melegfrontra figyelmeztet. |
 |
Cirrostratus. Magassága 8000-12000 méter körül van. Hosszú, vékony felhőréteget alkot, melyen a nap korongja áttunik. Melegfront várható. |
 |
Cirrocumulus. 10000 méter magasságban elhelyezkedő, hosszú, elnyújtott alakú bárányfelhők. Melegfront közeledtekor keletkezik. |
 |
Cirrus. 8000-12000 méter körüli, hosszúnyaláb alakú, elnyújtott felhő, amely körülbelül 24 órával a melegfront előtt képződik. |
 |
Squall-line (görgőfelhő). |
Balatoni viharok
A meterorológusok széles körű munkája eredményeként az 1960-as évek végére megismerték a legveszélyesebb dunántúli viharok fajtáit, feltárták kialakulásuk körülményeit. A következőkben ismertetjül azokat az előjeleket, amelyek figyelmeztetnek a veszélyekre.
A légnyomás talajközeli különbségéből keletkező úgynevezett gradiens szél. A légkörben horizontálisan kialakuló légnyomáskülönbségek kiegyenlítődése légáramlásokat okoz, amely örvények átmérője terjedhet néhány 10 km-től több ezer km-ig. Az északi féltekén, ha az örvény belsejében alacsonyabb a légnyomás és kifelé emelkedik, akkor az áramlás az óramutató járásával ellentétes lesz. Ilyenkor ciklonról, amikor a középpontban magasabb a légnyomás, akkor anticiklonról beszélünk. Az anticiklon áramlása megegyezik az óramutató járásával. Minél nagyobb a középpont és környezete közötti légnyomáskülönbség, annál erősebb a szél. A ciklonok "vonulása" leggyakrabban nyugatról kelet felé mutat. A szél sebessége az áthelyeződés során csak lassan, egyenletesen változik. Ezért ez a széltípus nem tartozik a legveszélyesebbek közé, hiszen áthelyeződésük jól követhető, erősödésük nem robbanásszerű.
Kialakulásukhoz a légáramlás nélkül járó időjárási helyzetek teremtenek kedvező feltételeket. Ebben döntő szerepet játszik a légkör hőmérséklete. Ha az egyensúlyi állapot állandó, akkor a felhőképződés el is maradhat. Amennyiben labilis, a nappali felmelegedés elegendő a légkör egyensúlyi helyzetének megbomlásáshoz, a zivatarfelhők létrejöttéhez.
Szerepet játszik a zivatarfelhők kialakulásában a levegő nedvességtartalma. Amikor már a délelőtti órákban is helyi záporok képződnek, a levegő nedvességtartalma magas. (Ha nagyon száraz a levegő, labilis hőmérsékletű egyensúly esetén sem alakulnak ki zivatrfelhők.)
A gomolyfelhő-képződés jelentős szerepet kap a helyi szelek kialakulásában. Olyan partközeli vízfelületen, ahol a szárazföld felett gomolyfelhő van kialakulóban, a felhő felé mutató összeáramlás miatt úgynevezett helyi szél keletkezik. Ennek sebessége 10-20 km/h-t is elérheti. Ha a felhőt a magasabb szél a víz fölé sodorja, ezek a helyi szelek a belső vízfelületen is jelentkezhetnek. Ilyenkor alakulnak ki a gyenge, irányukat gyorsan változtató szélélénkülések, vagy éppen a szélcsendes zónák. ("lavor"-ok)
Minél erősebb a feláramlás, annál erősebb a felhőképződés. Ha a felhőben megindul a csapadékképződés, zivatarfelhőről (cumulonimbus) beszélünk. Az egyre erosödő feláramlás hatására a felhő toronyszerű formát alkot, teteje eljegesedik (elszürkül). A szél ilyenkor megélénkül, esetenként 20-30 km/h sebességet is elérheti. Amikor megszűnik a feláramlás, a felszín közelében szélcsendet tapasztalunk (vihar elötti csend), majd a felhőben keletkezett csapadék zápor vagy jégeső formájában lehull. A jelenséget kísérő fizikai folyamat jelentős hőelvonással jár, a levegő erőteljesen lehűl, majd súlyánál fogva lezúdul, s a felhő környezetében viharként jelentkezik ("kifutószél"). A széllökések elérhetik a 70-90 km/h sebességet, a felhőtől távolodva azonban gyorsan mérséklődik.
Ezek a legveszedelmesebbek. Nem hazánk felett, hanem tőlünk távolabb keletkeznek azok a zivatarfelhők, amelyek észak, északnyugati, déli, délkeleti irányban rendeződve felhőszakadásszerű csapadékot és orkánszerű szelet hozhatnak. Az erős szélviharok okai összetettek. Az alapszelet a gradiens szél adja, melynek sebességét a kifutószél tovább növeli. Erősiti továbbá az is, hogy a zivatarlánc érkezését megeloző délies szél száraz, afrikai eredetű levegőt szállít a Dunántúlra. A vihar erőssége a napszaktól is függ, hiszen a délelötti napsütés hatására felmelegedett levegő fokozhatja a hőmérsékleti egyensúly egyenlőtlenségét, azaz a kora délutáni viharok jóval erősebbek az éjszaka érkezetteknél. Ez a fajta szél akár 100-120 km/h erősségű is lehet és az első széllökések a legerősebbek. Közeledését 100-200 m magasságban egy henger alakú felhősáv (görgőfelhő) is jelzi, amely igen jellegzetes felhőalakzat: színe szinte fekete, szélei szakadozottak. Távolsága elég pontosan megbecsülhető, ha a látóhatár felett 3-5 o-ra tűnik fel, akkor kb. 15-20 km-re van tőlünk. [És ha még nem szereltünk le, régen rossz!] A sötét felhőket figyelve megállapíthatjuk a vihar erősödését vagy gyengülését is. Ha a látóhatár közepe sötét, akkor a vihar erősödik, ha világosodik akkor kisebb szélre számíthatunk.
A hidegfrontot rendszerint fokozatosan erosödő déli vagy délnyugati szél előzi meg. A front átvonulását kísérő vihar ebben az esetben is gradiens és kifutószélből tevődik össze. A csapadék megszűnése után a gradiens szél megmaradhat, de iránya ekkor már északnyugati, északi lesz. Hidegfrontok után a viharos szél akár 2-3 napig is megmaradhat.
...