Indonéziában, Jáva keleti részén található Kelud vulkán (1731 m) a történelem során átlagosan 20 évente lépett működésbe. Kitöréseire jellemző, hogy meglehetősen robbanásos jellegűek, rövid ideig tartanak és viszonylag kis mennyiségű anyagot bocsátanak ki. Ennek ellenére ez Indonézia leggyakrabban pusztító vulkánja. Szomorú hírnevét a mély kráterében található tónak köszönheti. Már a legelső robbanáskor a tó hamuval keveredett vizet lövellt a kráteren túlra, amely a szurdokszerű patakok mentén lerohanva, különböző nagyságú törmelékeket ragadott magával. Ezek a nagy tömböket is szállító, vulkáni porral kevert sárfolyamok a jávai lahar néven váltak ismertté. A síkságra érve e folyamok kilépnek a folyók alacsony partjaik közül, és elöntik az ültetvényeket, valamint az ebben a régióban igencsak népes városokat. Ezek a kezdetben nagyon forró (vagy primer) laharok a legveszélyesebbek, mivel már a kitörés kezdetekor működésbe lépnek.

A laharok mennyisége és megtett távolságuk a krátertó nagyságával van közvetlen összefüggésben. Ez a tó közel 40 millió m³-es volt, mielőtt az 1919-es katasztrófa bekövetkezett, amely során a laharok körülbelül 40 km-t tettek meg, 5000 halottat hagyva maguk után. 1920-tól a hatóságok, a világon elsőként, alagutat kezdtek ásatni, hogy csökkentés a tó vízszintjét. A következő kitörések kevesebb áldozatot szedtek. 1966-ban még 120 halott volt, ezt követően egy újabb alagút 2,5 millió m³-re csökkentette a tó térfogatát, majd az 1990. február 10-i kitöréskor először nem keletkezett primer lahar. Hogy az időben végrehajtott kiköltöztetés ellenére mégis volt 32 áldozat, azt a vulkáni hamu súlya alatt összeomló háztetők okozták (a lezúduló jelentős mennyiségű csapadékkal keveredve a hamu súlya duplájára növekedett).

Az 1990-es kitörés sajátosságaként megemlíthető, hogy a kitörési felhő megjelenése előtt a mellékkráterből oldalirányban hamu- és gázfelhő (blast) robbant ki. A keletkezett légáramlás a krátertől 5 km-re lévő trópusi erdőt is elérte, ahol a közeli fákat gyökerestől kitépte, a távolabbiakat pedig megfosztotta lombozatuktól.

A kb. 130 000 km² nagyságú, több mint 90 millió lakosú Jáva sziget keleti részén fekvő Kelud vulkán gyakori laharairól - vulkáni sár- ás törmelékfolyásairól - híres, amelyek vagy esővel, vagy a krátertó hirtelen kiürülésekor zúdulnak alá, és borítják el a környező vidéket.

A legerősebb laharok 1990-ben, a február 10-i kitörés után öt-hat nappal keletkeztek. A kitartó esők okozták, melyek az izzó felhők vastag és laza üledékeit ragadták magukkal. A völgy felső részein felhalmozódott hamu a kráter vizével keveredve rendkívül romboló hatású volt. Mangli vidékén a sárfolyam egy banán- és kávéültetvényt mintegy 2 méteres vastagságban beborított.

Az 1919-es kitörésnek is szörnyű következményei voltak: a krátertó 38 millió m³-nyi vize a vulkáni kőzetekkel összekeveredve 38 km hosszan, 64 km/h átlagsebességgel áradó laharokat alkotott.

A sárfolyás 5110 áldozatot követelt és 104 lerombolt település maradt utána; 131 km²-nyi területet 40-100 millió m³-es üledék borított be. A katasztrófa után hiába építettek a hollandok alagutakat a kráter és a vulkánt délnyugat felé lecsapoló völgy között, az enyhébb kitörésekkor - mint amilyen, pl. az 1990. február 10-i volt - még mindig keletkeznek laharok, mert az erős monszunesők újra mozgásba hozzák a vulkán körül kilövellt anyagokat.