A Stromboli a Lipari-szigetek közül utolsóként jött létre. Ezt a vulkánt már az ókorban is folyamatosan működőként tartották nyilván és ez az utóbbi kétezer évben nem is változott.

A Stromboli létrejöttét valószínűleg megelőzte a Strombolicchio, amely mára már csak egy kis sziklaszirt a tengerben 1 kilométerre a jelenlegi szigettől. Ez a szirt nem más, mint a kürtőbe beleszilárdult láva (neck), míg a piroklasztikus anyagból felépült egykori vulkánt a tenger már elmosta.

A Stromboli is rétegvulkán, amelyen jól megfigyelhető két különböző kitörési fázis. Az első 40 000 - 12 000 évvel ezelőttre tehető, amikor egy szabályos, kb. ezer méter magas vulkáni kúp jött létre. Ez az Ős-Stromboli, amelyre bazaltos, andezites láva a jellemző. Ez nagyon hasonlít Strombolicchiora, így lehet, hogy ebben a szakaszban még egy vulkánt alkottak, hiszen a kettő közti távolság nem több 20 méternél. Ez a kúp azonban a vulkánnak csak a csúcsa, mivel a víz alatti magasságával együtt eléri a háromezer métert, így nagysága az Etnáéval vetekszik.

Az Ős-Stromboli ÉNy-i fele az idők folyamán egyszer csak elsüllyedt, és a helyén egy új tűzhányó jött létre. Ez az új hegy a régire épült fel, de nem érte el annak korábbi magasságát. Ez az Új-Stromboli, amelyen a jelenleg aktív kráterek találhatóak. Így még ma is jól megfigyelhető, hogy a sziget kelet oldalát lávafolyások és a gyakran feltörő piroklasztikus anyagok alkotják, míg a vulkán nyugati oldalát későbbi kitörések építették fel, amelyre főleg a lávafolyás volt jellemző.

A jelenlegi aktivitás is e második fázissal hozható kapcsolatba. A Stromboli vulkáni aktivitásával kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy itt jelentős a tektonikus mozgás, amely miatt a sziget szinte kettészakad ÉK-DNy-i irányban. Stromboli magmája nem különbözik a Lipari-szigetek többi vulkánjának magmájától, azaz a kalcium-alkálitól kezdve a shosonitig tartalmaz kőzeteket.

A kidobott kőzetek anyaga azonban nagymértékben megváltozott a különböző kitörési fázisok során. Míg a korábbi kitörésekre a kalcium-alkáli kőzetek voltak jellemzőek, az utóbbi kitöréseknél megnőtt a kálium mennyisége. A jelenlegi kitörésekre a shosonites összetétel jellemző.

Gyűjtötte: Érdi-Krausz Erika