...Ha a termőföldekre vulkáni hamu hullott, annak hatása erősen függött a földek elhelyezkedésétől és a helyi éghajlati adottságoktól. Általánosságban szólva a hamu négyféle módon hathat a növényzetre:

1.       Teljesen befedi a földeket, és eltakarja a növényzetet

2.       A növényeket csak részben borítja el, azonban megakadályozza, hogy gyökereik friss oxigénhez jussanak

3.       Tönkreteszi a már meglévő levélzetet, és megakadályozza, hogy új levelek fejlődhessenek ki

4.       Elzárja a növények pórusait, és nem engedi, hogy napfény érje őket

A könnyebb áttekinthetőség kedvéért táblázatban foglalunk össze néhány idevágó megjegyzést:

Vulkán	A hamuréteg vastagsága	A hamuhullás hatásai a növényzetre
Taal, Fülöp-szk., 1911	1 cm	Elpusztította a banánültetvényeket.
Soufriére, Kis-Antillák, 1902	1,2 cm	Tönkretette a gyenge hajtásokat, leszaggatta a kenyérfák termését.
Sakurajima, Japán, 1974	2 cm	Tönkretette a narancsfákat, a zöldségeket és a szederfák termését.
Soufriére, Kis-Antillák, 1812	2,5 cm	Elpusztította az édesburgonyát, a jamszgyökeret és a cukornádültetvényeket, letörte a bambuszhajtásokat
Tambora, Indonézia, 1815	4-5 cm	Tönkretette a termést, sok helyütt földre verte a növényzetet.
Parícutin, Mexikó, 1943-45	5 cm	Megakadályozta a növények természetes beporzódását.

Bizonyos esetekben a vulkáni hamu vegyi összetétele is fontos tényezővé válhat. Az alaszkai Katmai-Nova Rupta-vulkáncsoport 1912-es kitörésekor a levegőbe került hamuszemcsék kéntartalma olyan nagy volt, hogy még 480 km távolságban lehullva is kiégette a növényzetet. A Fülöp-szigeteken lévő Mayon 1928-as kitörésekor a hamu sósavban volt gazdag, a manilakender leveleit vagy lehervasztotta, vagy megbarnította, illetve sötét, perszelési foltokat idézett elő rajtuk. A legtöbb fa elhullatta lombját, a fű és a bambusznád pedig égettbarna színűvé vált. Gyakori volt, hogy a növényeknek csak az a része ment tönkre, amelyre a szél közvetlenül ráhordta a hamut, az átellenes, szélárnyékos oldaluk azonban tovább zöldellt.

Természetesen más biológiai hatásai is vannak a hamuhullásnak. Elpusztíthatja a növényzeten élősködő rovarvilágot is. Az ilyesmi bonyolult helyzetet teremt. A Parícutin kitörése után elpusztult egy bizonyos gyümölcslégyfaj. Ennek köszönhetően a mangó- és a guajávafa több éven át kitűnően termett, mivel a gyümölcslegyek nem károsították. Ugyanakkor a cukornád nagy része elpusztult, mert eltűnt egy olyan rovar, amelyre a cukornádnak fejlődéséhez szüksége lett volna.

A minószi Krétán elsősorban szarvasmarhákat, juhokat, sertéseket és kecskéket tenyésztettek. Ám fejlett volt a halászat és a szarvas-, nyúl-, fogoly- és vadgalambvadászat is. A tengerparton élő lakosság fő táplálékát a tengeri állattok szolgáltatták. Vajon hathatott-e a hamuhullás a Krétán élő szárazföldi állatokra, illetőleg a krétai tengerpartok közelében élő tengeri állatokra?

Úgy véljük a kérdést könnyebb megválaszolni, ha felsorakoztatunk olyan adatokat, amelyek meghatározott kitörésekhez kapcsolódva mutatják be a hamuhullás hatásait az állatvilágra. A megfigyeléseket táblázatban foglaltuk össze:

Vulkán	A hamuhullás hatásai az állatokra
Etna, Olaszország, 1329	A vulkán környékén elpusztultak a madarak.
Vezúv, Olaszország, 1906	Ott, ahol a hamuhullás a legerősebb volt, a madarak nyitott csőrrel feküdtek a talajon, mintha fulladás miatt pusztultak volna el. A rovarok mind elpusztultak. Kivesztek a halak, sőt, a Nápolyi-öbölben még a fenéklakó állatok is.
Szantorin, Égei-tenger 1707 és 1925	A víz hőmérséklete emelkedett. Ezért, valamint a mérgező gázok miatt számos hal pusztult el. Az Észak-Afrika felé tartó vándormadarak az 1925-ös kitörés után messze elkerülték a tűzhányót a robajlás, a füstfelhők és a hamuhullás miatt.
Katmai, Alaszka, 1912	160 km-re a tűzhányótól, a Kodiak-szigeten, ahol a hamuréteg vastagsága a 35 cm-t is elérte, a kis madarak többsége gázmérgezés miatt hullott el. A nagyobb madarak páni rémülettel röpködtek a sötétségben, míg végül nekiütköztek valaminek, lezuhantak, és a rájuk hulló hamuréteg alatt pusztultak el. A tengeri madarak az úszó horzsakőtömeg miatt nem találtak szabad vízfelületet. Nem tudtak tehát halászni, így éhen pusztultak vagy a kimerültség, illetve a fulladás végzett velük. A patakok vize zavarossá, iszapossá vált, ezért a lerakott lazacikrák elpusztultak. A mormoták és a hermelinek egy szálig kivesztek; a háziállatok közül azonban csak aránylag kevés hullott elé.
Mt. St. Helens, USA, 1980	A folyami halak még  a vulkántól 80 km-re is elpusztultak a hamuhullás miatt.
Tambora, Indonézia, 1815	Macassarban, a tűzhányótól 400 km-re északra egy 3 cm-es hamuréteg is elegendő volt ahhoz, hogy a kisebb madarakat, valamint a tavi halakat megölje. A vulkántól 400 km-re nyugatra a hamuréteg 20 cm-es volt. Itt a kitörést követő egy hónapon belül 216 ló és szarvasmarha hullott el az élelem hiánya miatt.
Tarawera, Új-Zéland, 1886	Ahol a hamuréteg nem érte el a 30 cm-es vastagságot, ott a madárvilág csak részben pusztult el. A verebek egy időre megvakultak, mert szemüket a hamuból képződött vastag iszap betapasztotta. A fácánok nem tudtak felrepülni a tollazatukra rakódott sár súlya miatt. Sok madár éhen veszett. A tavi halak jelentős része szintén kimúlt. Az édesvízi halállomány általában erősebben károsodott, mint a tengeri. A vulkántól keletre, ahol a hamuréteg 8 cm-nél vékonyabb volt, a juhok megbetegedtek: nyelvük elsorvadt, szemüket elfutotta a vér, orrlyukaikat pedig betapasztotta a sár. Mindazonáltal legtöbbjük élve átvészelte a katasztrófát.
Laki, Izland, 1783-1784	A történelmi idők legnagyobb arányú lávaömlése zajlott le a Laki nevű hasadékvulkánból. A láva térfogatát 12 km3-re, a hamuét legalább 3 km3-re becsülik. A vulkáni port a szél részben az Atlanti-óceán fölé sodorta, ahol a hajózás az állandó sötétség miatt komoly nehézségekbe ütközött, részben pedig Európa fölé, ahol csaknem mindenütt áthatolhatatlan száraz ködöt okozott. A kitörést követően Izlandon éhínség dühöngött. A termés azonban nemcsak itt, hanem még Skóciában is megsemmisült. Izlandon a szarvasmarha- 53, a poni- 77, a juhállomány 82%-a hullott el, és 9283 ember halt éhen.

A hamuban lévő fluor mérgező volta miatt ugyancsak gyakran pusztultak el vadon élő állatok, de eddig csaknem egyedül Izlandon tapasztalták ezt a jelenséget. Fluormérgezés még 1 mm-es vastagságú hamuréteg esetén is lehetséges.

A vulkáni hamu jelentős tömeget, méghozzá többlettömeget képvisel, ha épületekre rakódik le, alaposan megterheli azokat.

A Minószi Birodalomban kőből és vert agyagból építették a falakat. A mennyezetet agyagból készítették, s az  nádszőnyegen vagy fagerendákon nyugodott. Számos ház háromemeletes volt, előtetővel, amely egy gyengén lejtő tetőrészhez kapcsolódott. A házak falán nagy ablakok nyíltak, amelyeket vékony, áttetsző bőrrel fedték le. Számos épülethez víztároló is tartozott, másoknak pedig vízvezeték-rendszerük is volt!

Ámbár a frissen hullott vulkáni hamu sűrűsége csupán 0,7-1 g/cm³, tehát viszonylag kicsiny, az általa okozott terheléstöbblet, mégis jelentős. A szakirodalom sok esetet ismer, amikor egy 5 cm-esnél is vékonyabb hamuréteg alatt beomlottak a háztetők. Sőt akadtak olyan esetek is, amikor még ennél kevesebb hamu is elég volt ehhez (Tambora, 1815: 1 cm; Soufriére, 1812: 1,5-2,5 cm; Soufriére, 1902: 0,7-1,25 cm; Vezúv, 1906: 2,5 cm).

Természetesen nagyon sok függ a házak állapotától: egy régi, rozoga épület tetőrésze magától értetődően sokkal könnyebben beszakad, mint egy erős, új házé. A Stromboli környéki városokra 1912-ben leülepedett 6-8 cm vastag hamuréteg például nem okozott számottevő kárt, minthogy a házak viszonylag újak és jó karban lévők voltak. A vulkáni hamu alaposan tönkreteheti a vízvezeték- és öntözőrendszereket is, mert a vízzel átitatódó hamuból képződő iszaptömegek eltömik a vezetékeket. Az Irazú, Costa Rica-i vulkán 1964-es kitörése után ilyen okok miatt támadtak helyi árvizek.

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban szólnunk kell arról is, hogy milyen hatással járhat egy-egy vulkáni hamueső az érintett terület lakosságára.

Ámbár nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy Kréta középső, főként pedig keleti részén a hamu súlya alatt beszakadhatott néhány háztető, s ennek következtében többen meg is halhattak - a lakosság túlnyomóan nagy részét közvetlenül nem veszélyeztette a hamuhullás. Csak közvetett hatásokról lehetett szó, amelyek az állatok és növények pusztulásán át érvényesültek. Az Irazú fentebb említett kitörése után a hamu miatt a hamuhullástól legjobban sújtott területen nem pusztult el egyetlen ember sem, noha sokan panaszkodtak légzőszervi megbetegedésekre, kötőhártya-gyulladásra és más hasonló tünetekre. Ezek azonban, amikor a hamuhullás megszűnt és a levegő kitisztult, gyorsan elmúltak. Azok, akiknek korábban is voltak légzőszervi betegségekből eredő panaszaik, nehezebben viselték el a hamuhullást (lásd Plinius esetét, ifjabb Plinius leveleiben)

A Szantorin 1707-es kitörését Krétáról is észlelték, bár a vulkán működése ekkor összehasonlíthatatlanul gyengébb volt, mint amilyen a bronzkorban lehetett, az i.e. 1500 körüli években lezajlott kitörésekor. Joggal feltételezhető tehát, hogy a minószi erupcióra a krétaiak már annak kezdetén felfigyeltek, és amikor észrevették, hogy feléjük közeledik a sűrű hamufelhő, megkísérelték, hogy elmeneküljenek előle. Minthogy a felhő az ország keleti része felé tartott, ők nyugatra vándoroltak. Példaként megemlíthető, hogy 1906-ban, amikor a Vezúv 3 cm-es hamuréteggel borította el Nápolyt, 100 000 ember hagyta el időlegesen (öt napra) a várost...

(Dr. Hédervári Péter: Évezredek, vulkánok emberek c. könyve nyomán;
Kossuth Könyvkiadó, 1981)