(A kiállítás főszövegei)
A gyermek és
ifjúkor
(Írta: Vörös
Éva)

'Nagy úr családomban soha
nem vala'
Tokaj-Hegyalja része Rákóczi
egykori megyéjének, annak a jelentős kuruc hagyományokkal rendelkező
tiszai protestáns Zemplénnek, amely az 1790-es és 1823-as rendi
ellenállási mozgalmakban oly kiemelkedő szerepet
játszott.
Tokaj-Hegyalja térképe
A 19. századi Magyarország
e vidékén a mostoha természeti viszonyok, a gyakori árvizek és járványok
határozták meg az emberek hétköznapjait. Zemplén korabeli társadalmát
vagyonilag szélsőségesen differenciált nemesség és a földesúri terhekkel
nyomorított, többnemzetiségű jobbágyság alkotta. A magas vámok miatt a
térség szinte elszigetelődött a külföldtől, hiányzott a belső piac,
egyoldalú mezőgazdasági jellegével, valamint a lakosság minden rétegét
sorvasztó, a polgárosodási törekvéseket gátló krónikus pénztelenségével -
szinte iskolapéldáját adta a 19. század első felének gazdasági-társadalmi
problematikájának.
Kossuth
Lajos szülei Kossuth László, az Andrássy grófok uradalmi ügyésze és
Weber Karolin házasságkötésüket követően Monokra költöztek szolgálati
lakásba. Itt született meg 1802. szeptember 19-én Kossuth Lajos és
ugyanezen a napon keresztelték meg Tállyán, az evangélikus templomban.
Ezt követően a Kossuth család elköltözött: az apa Sátoraljaújhelyre,
felesége, Lajos fiával Olaszliszkára, az anyai nagyszülőkhöz. A család
1808-ban telepedett le sátoraljaújhelyi közös otthonukban. A Kossuth
családban 8 gyermek született, akikből 5 érte meg a
felnőttkort.

Udvardy Kossuth László és Kossuthné Weber
Karolin
Kossuth Lajos tanulmányait a sátoraljaújhelyi
piarista gimnáziumban, majd az eperjesi evangélikus kollégiumban végezte.
A sárospataki református főiskolán jogot hallgatott.
Nagyításhoz kattints a képre!
A sárospataki református kollégium
ó-épülete
Először apja mellett volt joggyakornok, majd ezt
követően Eperjesen, 1821-1824 között pedig Pesten tevékenykedett, mint
írnok és ítélőtáblabíró gyakornok. 1824-ben hazatért Zemplén megyébe, hogy
egyetlen fiúként könnyíthessen idősödő apja terhein és segítsen a Kossuth
család egyre növekvő gondjain, amelybe időközben több lánytestvér is
született.
Nagyításhoz kattints a képre!
A Kossuth-család
címere
Ügyvédként egyre élénkebb kapcsolatba került a megye
nemesi társadalmával. Ennek hatására 1827-ben a főispán megyei táblabíróvá
nevezte ki, amely poszt magával hozta a megye ügyeinek intézésében való
gyakori, főleg bizottságokban történő részvételét is.
Így készült el
1828-ban első, közügyekkel foglalkozó tanulmánya, a vissza-visszatérő
hazai éhínségek okait és elhárításuk lehetőségeit tárgyaló írása. 1828-ban
megkezdődött az ország valamennyi adózójának összeírása. A Zemplén megyei
munkákban Kossuth maga is részt vett. 124 település felülvizsgálati
jegyzőkönyvét készítette el.
Az újhelyi kaszinó
A XIX. század első évtizedeben a Zemplén
megyei közélet egyik színfoltja volt a fiatal Lónyay Gábor földbirtokos
köré tömörült csoport, melynek tagjai között olyan kíválóságok voltak
jelen, mint Balásházy János, Szirmay Antal, Barkassy Imre, Szemere Miklós
és Kossuth Lajos. Ebből a magból alakult meg 1831 januárjában az újhelyi
kaszinó, amelynek elfogadott alapszabályait jegyzői minőségben Kossuth
Lajos állította össze.
Nagyításhoz kattints a képre!
A sátoraljaújhelyi
múzeum kaszinó-rekonstrukciója
Az 1831. évi kolerajárvány
Az ázsiai eredetű
veszedelmes ragály a kereskedelmi kapcsolatok révén, kontinentális úton
került be Európába. Magyarországra való behatolásának megakadályozására a
hatóságok már 1830 végén lezárták az ország északi határát.
A zemplén megyei közgyűlés
életre hívott egy bizottságot a kolerával kapcsolatos intézkedések
megtételére. Az 'epekórság tárgyában kirendelt sátoraljaújhelyi bizottság'
tagja volt Kossuth Lajos és Balásházy János is.
Nagyításhoz kattints a képre!
Kossuth Lajos
jelentése kolerabiztosi működéséről (BAZ megyei Levéltár, Sátoraljaújhelyi
Fióklevéltára)
A járvány az ország
északkeleti megyéiben kitört és a belső zárvonalak ellenére rohamosan
terjedt. A szigorú intézkedések feleslegesnek bizonyultak: a legnagyobb
mezei munkák idején a jobbágyok nem járhattak ki a még a közeli földekre
sem, felvidéki aratók ezrei nem indulhattak az Alföldre, s ezáltal egész
évi kenyerük vált bizonytalanná. Nem térhettek haza a távollevők, leállt a
közlekedés, megbénult a kereskedelem. Felső-Magyarországon a
gabonabehozatal elmaradása miatt éhínség fenyegetett, a parasztságban az
1817-es ínség emléke idéződött fel. A járvány mintegy 250.000 áldozatot
szedett Magyarországon. Az óvintézkedések nem érték el céljukat és
bizalmatlanságot keltettek a parasztok között. 1831 kora nyarán felkelés
robbant ki, amely az ország 5 vármegyéjében mintegy 150 helységre és
tucatnyi mezővárosra terjedt ki.

Erdőbényei
kolera-oszlop az 1831. évi járványban meghalt áldozatok
emlékére
'... magános levelezés útján ...a
törvényhatóságokbani nevezetesb
s
közérdekű történetek'
(Írta: Vörös Éva)
Hosszú szünet után
1825-ben újra összehívták Pozsonyban az országgyűlést. Döntöttek: az
1790:LXVII. tc. alapján a társadalmi, gazdasági, politikai és kultúrális
fejlődés felmérésére szánt, országos összeírást most elrendelő VII. tc.
meghozataláról, továbbá a XI. törvénycikkről, mely kimondja hogy egy
'önként és a szabad adakozással összeszedett tőke vagyonból Magyar Tudós
Társaság állíttassék fel.'
Fontos szerep jutott
Kossuth Lajosnak az 1790/91. évi országgyűlés bizottságai által
kidolgozott, majd az 1827-ben kiküldött bizottság által átdolgozott
munkálatok (operátumok) zempléni megvitatásában, s a módosításukra
vonatkozó javaslatok kidolgozásában.
Az Országgyűlési Tudósítások:
Kossuth Lajos 1830/31-ben, mint a formálódó Zemplén
megyei reformellenzék tagja szólalt fel a közgyűléseken. Mégis a nevezetes
árvaszéki ügy, amelyben Kossuth bizottmányi tag volt, csaknem kettétörte
közéleti pályafutását, hiszen elvesztette ügyészi állását a
Szapáry-birtokon, majd Sátoraljaújhely városánál is.
Kossuth az 1832 decemberére összehívott
országgyűlésen báró Vécsey Pál, a zempléni reformellenzék egyik főrendi
tagja helyett szavazati joggal nem rendelkező ún. 'távollévő követként'
jelent meg.
Nagyításhoz kattints a képre!
Kossuth Lajos megbízólevele az 1832-1836-os
országgyűlésre
Hasonló megbízást kapott báró Sennyei Károlytól és
Fisher Páltól is. Ekkor kérte meg Lónyay Gábor, hogy illő díj fejében
számoljon be írásban az országgyűlés eseményeiről. Kossuth már az első
napon jelen volt az üléseken és jegyzetelt, végső formába öntötte az
általa lejegyzett eseményeket. Így született az Országgyűlési Tudósítások,
amely 3500 nyomtatott oldalnyi terjedelemben adott számot a nevezetes
országgyűlésről. A folyóirat, melynek kinyomtatását megtiltották, lelkes
ifjak másolataiban került terjesztésre, sőt egyes előfizetők még újra is
másoltatták. Kossuth így tette országszerte ismertté a reformellenzék
érveit, politikai küzdelmeit. Nemcsak rekonstruálta és ismertette a
vitákat, hanem rengeteget tanult is belőlük. Kossuth ebben
az időszakban vált a megoldandó hazai problémák már-már teljes körű
átlátására képes politikussá.
A Törvényhatósági Tudósítások:
Kossuth a
pozsonyi országgyűlés befejeztével, az Országgyűlési Tudósítások utolsó
számával együtt küldte szét jelentését arról, hogy Törvényhatósági
tudósítások címmel új lapot szándékozik indítani. Pestről sikerült
viszonylag kiterjedt levelezői, tudósítói apparátust kiépítenie. Állandó
tudósítói voltak: Tolnából Tausz Antal és Bezerédj István, Vasból Glavina
Lajos, Somogyból Sárközy Albert, Nyitrából Madocsány Pál, Komáromból
Ghyczy Kálmán, Esztergomból Besze János, Biharból Hodossy Miklós, Bácsból
Zákó István, Csongrádból Klauzál Gábor, Zalából Deák Ferenc.
A kéziratos másolatban sokszorosított lap alig egy
évet és 23 számot élt meg, amikor Kossuthot letartóztatták. Ez a kiadvány
sokkal gyorsabban és nagyobb példányszámban terjedt el, mint az
Országgyűlési Tudósítások. A kiadvány lelkesen számolt be az egyes megyék
ellenzéki politikusainak szónoklatairól, s gyakran gúnyosan szólt a
konzervatív ellenfél bemutatásakor.
Nagyításhoz kattints a képre!
Kossuth Lajos
1836. évi válaszának másolata a Zemplén megyei Közgyűlés jegyzőkönyvében,
melyet a Törvényhatósági Tudósítások
1836. évi betiltása kapcsán írt
Pest megyének
1836. májusában József nádor felszólította Pest megye
alispánját, hogy tiltsa el Kossuthot a lap megindításától. Hosszú huzavona
után a bécsi udvar számára világossá vált, hogy a hagyományos, a
törvényesség látszatára ügyelő eljárással most nem érnek célt. A
kormányzat az országgyűlés után hűtlenségi és felségsértési perek sorát
kezdeményezte az országgyűlési ifjak, a vezető ellenzékiek, köztük
Wesselényi Miklós majd Kossuth ellen is. Erről a Tudósítások nemcsak hírt
adtak, de beszámoltak az eljárások elleni megyei tiltakozó akciókról
is.
A
kiállítás 1832-36-os országgyűlést, a dabasi kaszinót és Kossuth-ék dabasi
házát bemutató vitrine
1837. május 5-én letartóztatták Kossuthot és a
budavári József laktanyába szállították. Kossuth, aki eddigi biztos
jövedelemforrásából támogatni tudta szüleit és testvéreit, most komoly
anyagi problémákkal küzdött. A hű barát, Wesselényi Miklós megígérte, hogy
ha bajba jut, segíti Kossuth szüleit. Ez így is történt, hiszen anyagi
támogatásával 1838-ban Kossuth Lászlóék Dabasra költöztek.

Kossuth Lászlóék dabasi házának udvara (Foto: Papp
Tibor)
Kossuth a börtönben eltöltött 3 év alatt rengeteget
olvasott és írt, az angol nyelvben való jártasságát is itt szerezte
meg. 1840 áprilisában kapott amnesztiát.
Nagyításhoz kattints a képre!
Kossuth
Angliában kapott ajándékba egy Shakespeare-ház
modellt, szép angol
beszédéért. (Ceglédi Kossuth Múzeum)
Iparegylet
(Irta: Vörös
Éva)
'Politikai függetlenség industriális
függetlenség nélkül nem egyéb, mint ábránd,
s nem soká tartandó öncsalás.'
Az Iparegylet keletkezése arra a
mozgalomra vezethető vissza, melyet Almási Balogh Pál 1841 elején az
akkori Pesti Hírlapban egy 'hasznos ismereteket terjesztő társaság'
létesítése érdekében indított.
Az előkészítő társaság
Kossuth Lajost bízta meg az egyesület céljának és programjának
kidolgozásával, aki 1841. november 13-14-én az alakuló közgyűlésen a
következőket mondta: 'a nemzet, mely csupán földmívelést űz, amolyan
félkezű teremtés az ipar fejlesztése hazánknak legsűrgetőbb,
legégetőbb szükségei közé tartozik, még pedig nemcsak általában a
közjólét, hanem különösen még magának a mezőgazdaságnak érdekében is...'.
Az iparegyesület céljául tűzte ki, hogy hasznos ismereteket terjesszenek a
nép minden osztályában, kivált pedig a műiparos-osztályban. Ezt pedig
könnyen érthető, nyelven írt, tanulságos és gyakorlati
élet szükségleteinek lehetőleg megfelelő munkák kiadása, az előadott
tárgyak könnyebb felfogását és használhatását elősegítő rajzok s az ipar
és kézművek haladását és tökéletesítését lehetőleg előmozdító egyéb módok
által kívánták elérni.
Kossuth fogságából való
kiszabadulása után Wesselényi Miklóstól és barátaitól kapott 5000 forintos
adományt éppen az Iparegyesület céljaira ajánlotta fel.
A kidolgozott terv főbb
pontjai között szerepelt: előadások tartása, szakirodalom,
iparstatisztikák, évkönyvek összeállítása, fiókegyletek létrehozása,
kiállítások rendezése, szerszám- és gépmintagyűjtemények felállítása.
1841 augusztusában
rendezték meg az első iparműkiállítást. Az összegyűjtött ipari termékek
mindössze négy kisebb termet töltöttek meg. Ezzel a kezdeményezéssel
sikerült hagyományt teremteni, hiszen a következő évek kiállításai egyre
teljesebb képet adtak a kibontakozó ipari fejlődésről. Az első díjazottak
között szerepeltek például: a Pesti hengermalom, a herendi porcelángyár.
az óbudai hajógyár, Kölber Jakab kocsigyáros, Danczer József sütőmester,
Irinyi János gyúszergyáros.
Kezdetben a Pesti Hírlap, majd 1845-től 1848-ig már a
Hetilap, mint az Iparegyesület hivatalos lapja számolt be a friss
történésekről.
Az egyesület népszerű könyvtár létesítését
kezdeményezte, iparos naptárt adott ki, megkezdte a mesterszavak
magyarosítását, iparstatisztika szervezését, ipariskolai tankönyveket
bocsátott közre, a pályakezdő fiatalokat ösztöndíjakkal küldte külföldre
tanulni. A tervek megvalósítását azonban a szabadságharc kitörése
megakadályozta. Kossuthot az aligazgatói poszton nem kisebb személyiségek
követték, mint Wargha István és Fényes
Elek.
A Védegylet
(Irta: Vörös Éva)
'Hazánk státus gazdászati szomorú állapotján a
hazai műipar emelése nélkül segíteni lehetetlen'
Az országgyűlési ellenzék a magyar ipar fejlesztését
a védegyleti mozgalommal gondolta megvalósíthatónak. Így heves küzdelmet
indítottak a kormány merev álláspontját támogatók, az örökös tartományok
kiváltságos helyzetét fenntartani kívánók ellen. A gyakorlatban ez
Magyarország gazdasági függésbe tartását, az osztrák iparnak való
kiszolgáltatottságát jelentette. Az ellenzék az egyenrangúságáért, a
versenyképességért szállt síkra.
A Védegylet 1844. október 6-án tartotta alakuló
ülését Pozsonyban, az alsótáblán. Elnökké gróf Battyhány Kázmért,
alelnökké gróf Teleki Lászlót, igazgatóvá Kossuth Lajost, jegyzővé Gorove
Istvánt választották.
'A védegyesület kinyilatkoztatja, hogy a köztünk s az
austriai örökös tartományok közt fentálló vám-rendszer méltánytalan és
igazságtalan, mert nem csak a magyar gyáripar lehetetlenítésére, hanem
egybevetve a külvámvonal rendszerével oda is van irányozva, hogy mi
monopolizált piaczul szolgáljunk Austria iparműczikkeinek, miket máshonnan
olcsóbban vehetnénk.'
Tagjai becsületszóra vállalták, hogy azokból a
termékekből, amelyeket már itthon is előállítanak, külföldit nem
vásárolnak. Egy év alatt 138 vidéki fiókegylet alakult szerte az
országban. Vidéki munkatársai között olyan személyiségek voltak, akikkel
részben a Törvényhatósági Tudósítások, részben az Iparegyesület, továbbá a
Pesti Hírlap szerzői között már találkozhattunk: Almásy Balogh Pál, gróf
Batthyány Lajos, Bezerédj István, Deák Ferenc, Fáy András, Fényes Elek,
Pulszky Ferenc, Szacsvay Imre, Wesselényi Miklós.
A Védegylet Kossuth egyik legsajátosabb alkotása
volt. Az ő végtelen és kiapadhatatlan energiája tartotta azt életben.
Lelkesítő levelek sorát küldte ki a vidéki fiókegyesületeknek, ő postázta
a magyar, horvát és német nyelvű aláírási íveket.Ő tárgyalt a betelepülni
készülő német és cseh iparosokkal.
Bécsnek jogi lehetősége nem volt a mozgalom elleni
fellépésre. A cenzúra megszigorítása sem akadályozhatta meg a mozgalom
körlevelek útján történő irányítását, működését. Életközelbe hozta a
nemzeti egység eszméjét, hiszen a vidéki helyszíneken egymás mellett
munkálkodtak arisztokraták és egyszerű polgárok. A védegyleti bálok,
fáklyás felvonulások hathatósan egészítették ki az írásos agitációt.
A Védegylet társvállalkozásaként, részvényes alapokon
alakult meg a Gyáralapító Társaság, Széchenyi István alelnökletével, hogy
a tényleges ipartámogatáshoz szükséges tőkék lehetséges körét
kiszélesítsék. A társaság alapszabályai szerint egyrészt mint társ vagy
részvényes segít a gyáralapításban vagy fejlesztésben, másrészt tényleges
kamatos kölcsönt ad külföldről betelepülő iparosoknak, és saját erejéből
is állít gyárakat.
A Védegylet másik, ugyancsak az iparfejlesztés
igényével indult vállalkozása, a kereskedelem és az ipar közvetítést
vállaló Iparcsarnok.
1845 márciusában felmerült, hogy Iparműtárat kell
létesíteni, mely bizományosként szerepelne, előleget adna az átvett árukra
s ezekből szállíthatna a vidéki viszonteladóknak.
Létrehozták a Kereskedelmi Társaságot is, mely
mindent megtett annak érdekében, hogy kiépüljön a Fiumébe vezető vasút,
melyhez a szükséges idegen tőkét az országba kellett vonni. A Hetilap,
melynek Kossuth ezidőben a szerkesztője volt igyekezett e célokat
népszerűsíteni és megnyerni a cél érdekében a közérdeklődést.
A fennemlített kezdeményezések nem voltak
hosszúéletűek, bár kétségtelenül hozzájárultak a hazai iparfejlesztéshez,
amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy 1848 őszétől Magyarország
gazdasága önmagában képes volt az önvédelmi, majd függetlenségi harc
szükségleteinek fedezésére.
Az ifjú
férfikor
(Irta: Vörös Éva)
Hírlapszerkesztő, gazdasági koncepciók publikálása,
ipartámogatás

Kossuth Lajos 1841.
január 9-én vette feleségül a dunántúli katolikus nemesi családból
származó Meszlényi Teréziát. Apja 1839 évi halálát követően immár nemcsak
testvéreiről, hanem feleségéről is gondoskodnia kellett.
Kossuth 1841 januárjában felkérést kapott egy saját
elképzelése szerinti hírlap szerkesztésére. Mivel az ellenzék már 1840
nyara óta tett kísérletet arra, hogy éppen Kossuth szerkesztésével
lapengedélyhez jusson, így itt volt a lehetőség ennek megvalósítására.
Kossuth teljesen
szabad kezet kapott a lap irányításában. A hetenként kétszer megjelenő lap
első száma 1841. január 2-án jelent meg. Kossuth irányításával páratlanul
népszerű eszmehírdető lappá vált. Előfizetőinek száma 1844-ben már 5200
lett. Ez azt jelentette, hogy ilyen nagy számban még sohasem fogyott
hírlap Magyarországon.
A lap általa
szerkesztett számaiban megjelent összesen 262 vezércikkből 214-et ő írt
(maga a szó is Kossuth alkotása). Kossuth hasonlóan a Törvényhatósági
Tudósításokhoz, széles körű tudósítói és szerzői hálózatot épített ki. A
vezércikkek szerzői között ott volt Balogh János, Bezerédj István, Csány
László, Fáy András, Gorove István Perczel Mór, Pulszky Ferenc, Trefort
Ágoston, Wesselényi Miklós.
Élénk olvasmányos
hírlapot teremtett. A tudósítói hálózata segítségével az ország minden
részéből tudósított a megyegyűlésekről és a politikai mozgalmakról,
külföldi sajtószemle során tájékoztatott az európai eseményekről. A
vezércikkekben pedig az ország állapotával és a teendőkkel foglalkoztak.
Kossuth a Pesti Hírlappal először teremtett országgyűlések között is
állandosuló politikai központot, segítette a reformok körüli nézetek
tisztázását. A fő témák között szerepeltek a közteherviselés, az
örökváltság, bírálta a börtönállapotokat, javasolta árvaházak,
gyermekkórházak és egy vakok intézetének
felállítását.

A Kisfaludy
gőzös a Balatonon
Kossuth figyelme a
sajtó és a megyegyűlések mellett fokozatosan az egyesületek felé fordult,
ahol szűkebb térben, de határozottabban lehetett működni a közösnek
elfogadott célok érdekében.
Kossuth Lajos
esküvőjét követően nem sokkal egy Pest megyei kisnemesi birtokot vásárolt
Tinnyén.
Kossuth tinnyei
háza
Koszorúzás
a tinnyei Kossuth-emlékoszlop előtt
ENTERIŐR
A korai ipari vásárokat
idézi (Írta: Kárpáti
Elemérné)
'amit egyszer
a szükség érzete a közfigyelem karjaiba vőn, az ápolatlan többé
nem marad' (részlet Kossuth Lajos
iparegyesületi
igazgató ünnepi beszédéből a III. 1846-os
Iparmű-kiállítás díjkiosztó
ünnepségén).
Az 1825. évi pozsonyi országgyűlésen Széchenyi
kezdeményezésére megalakult a Pálya- vagy Lófuttató társaság, amely a
következő évben Lótenyésztési Társasággá alakult át. Az állattenyésztés
többi ágazatainak 'istápolására' Pesten 1829-ben Állatbemutató Társaságot
alapítottak. Ez a két utóbbi szerveződés 1830-ban az Állattenyésztő
Társaság keretein beül összeolvadt. 1835-ben a Nemzeti Kaszinóban tartott
ülésen az Állattenyésztő Társaság kimondta, hogy működését kiterjeszti a
gazdaság egészére, és ennek megfelelően felveszi a Gazdasági Egyesület
nevet. Az egyesület egy alapszabály módosítás után 1842-től Magyar
Gazdasági Egyesület néven működött tovább.
Ezek voltak azok a korai gazdasági egyesületek,
amelyek keretein belül hazánkban létrejöttek az első mezőgazdasági
kiállítások. A rendszeressé vált állatbemutatók mellett az első hazai
gépkiállítást 1833-ban rendezték meg Széchenyi István és Andrássy György
grófok. A magyar gazdák állandó otthona és kiállítóhelye céljára frissen
megvásárolt 'Köztelken' Angliából saját részükre hozatott mezőgazdasági
gépeiket mutatták be.
Ettől az időtől kezdve a pesti országos
állatvásárokon a korabeli mezőgazdasági ipar termékei is helyet kaptak.
Csak a 'műipar mezeje volt elhagyatva'. Kossuth felismerte ezt a
hiányosságot, és az ő szervezőtevékenysége eredményeképpen 1841-ben
megalakult az 'Iparegyesület'. Az ideiglenes választmány programjáról
szóló tudósítást Kossuth Lajos szerkesztette. A főbb feladatokat 'iparmű'
kiállítások, szakkönyvtár és ingyenes tanfolyamok szervezésében, szerszám-
és gépminta gyűjtemény felállításának szükségességében jelölte meg. Az
1842-ben megtartott közgyűlés az Iparegyesület elnökévé gróf Batthyány
Lajost, aligazgatójává pedig Kossuth Lajost választotta.
Kossuth a hazai 'műipar' helyzetének felmérésére
leghatékonyabb eszköznek a kiállítások rendezését tartotta. Ennek
szellemében nyílt meg Pesten, 1842-ben az első hazai Iparmű-kiállítás. A
nagyszabású bemutatkozást még két másik követte Pesten, Kossuth
igazgatósága idején: 1843-ban a második, és 1846-ban a harmadik
Iparmű-kiállítás. A Védegylet, amely szintén Kossuth Lajos
kezdeményezésére jött létre, 1845-ben rendezett önálló kiállítást pesti
helyszínnel. Az elképzelés helyességét igazolta a kiállítók és a látogatók
számának folyamatos emelkedése. A fővárosi sikeres kezdeményezéseket
vidéki bemutatók sora követte: 1843-ban és 1844-ben Nagyszebenben,
1846-ban Győrben, Kassán és Eperjesen, 1847-ben Sopronban és ismét
Nagyszebenben.
A kiállítók díjakat és kitüntetéseket vehettek át:
arany-, ezüst- és bronzérmeket, dicsérő okleveleket kaptak, vagy jutalmul
'méltányló megemlítés' illette őket.
A harmadik Iparmű-kiállítás /1846/ díjait az akkor
már iparegyesületi igazgatóvá kinevezett Kossuth Lajos nyújtotta át. A
díjazottak között ott található a korszak egyik leghíresebb ekegyártója,
Vidats István /1802-1883/ gazdasági gépész is, aki 'kis arany érdempénzt'
nyert kiállított termékeivel.
Vidats
(Vidács) István és fia, Vidats (Vidács) János
Vidats István Kalocsán született, hazai és külföldi
vándorévek, majd hosszabb erdélyi működés után 1842-ben Pestre költözött.
A következő évben Röck Istvánnal együtt az Újvilág utcában /ma Semmelweis
utca/ gépműhelyt alapított. Később /1851/ a Kétnyúl utcában /ma Lónyai
utca/ építette fel gépgyárát. Ő konstruálta külföldi minták alapján azt az
eketípust, amely a magyarországi környezeti viszonyok között a legjobban
alkalmazhatónak bizonyult, ezért rövid időn belül nagy népszerűségre tett
szert.
ENTERIŐR
Kaszinó-jelenet (Berendezte
és írta: Kárpáti Elemérné)

'Ez volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja,
itt
tanyáztak a szabadság oroszlánjai'
(Petőfi
Sándor, 1947)
Fenti sorokat akkor írta a költő, amikor zempléni
körutazása során Kazinczy Gábor és Szemere Miklós vendégeként az újhelyi
kaszinóban is megfordult.
A társadalmi-gazdasági változásokat követelő fiatal
ellenzék 'díszes gyülekezőhelyei', a kaszinók a Széchenyi által alapított
Pesti Kaszinó (1827) mintájára jöttek létre hazánkban. Az 1833. évben a
Magyar Királyságban már 24, Erdélyben 5 kaszinót tartott számon a
kormányzat a megyeszékhelyeken és a nagyobb vidéki városokban. Széchenyi
közművelődési és társadalmi találkozóhelynek szánta ezt a szerveződési
formát, azonban a kaszinók rövidesen a reformot igénylő fiatal, ellenzéki
politikusnemzedék gyülekezőhelyeivé váltak. Ezek a legális 'közhelyek'
részben védelmet biztosítottak tagjaiknak a Bécsben székelő kormánnyal
szemben, amely csak az alapszabályok felterjesztésére kötelezhette az
intézményt. Ennek ellenére az itt folytatott tevékenység az udvar fokozott
figyelmét és ellenőrzését vonta maga után.
Sátoraljaújhelyen Balásházy János, a mezőgazdasági
szakíró és birtokos nemes vetette fel először a kaszinóalapítás
gondolatát. Körülötte, valamint Lónyai Gábor, a gazdag és művelt ifjú
földbirtokos körül csoportosult ekkor a Zemplén-megyei liberális szellemű
nemesség túlnyomó többsége, köztük Kossuth Lajos is.
A Zempléni Kaszinó megalapításának időpontja 1831.
január 24-ére esett. Ez volt az idős Kazinczy Ferenc által
'rettenetes'-nek titulált megyegyűlés napja, amelyen a fiatal Kossuth is
széles körű ismertségre tett szert tüzes hangú beszédével. A közgyűlésre
nagyszámú ellenzéki hazafi érkezett a megyeszékhelyre, akik ezután
átvonultak Balásházy újonnan felépített házába, és itt megtartották az
alakuló ülést.
Az alapszabályok megszövegezésében fontos szerepet
vállalt Kossuth Lajos is, aki két éven át volt a kaszinó egyik jegyzője. A
'Zemplényi Casino Alapos Rendszabásai'-t először Sárospatakon nyomtatták
ki. Minden tagot egyenlőnek ismertek el, ezért befogadtak polgárokat,
iparosokat és kereskedőket is. A szerveződés élén a 18 tagú 'Választottság'
állt, mely öt felügyelőből, egy pénztárosból, két jegyzőből és tíz
választmányi tagból tevődött össze. 1831 februárjában a kaszinónak már 250
tagja volt és 11 újságot járatott.
A kezdetektől három éven át az alapítás helyén,
Balásházy városi otthonának termeiben működtek. A berendezésről maguk
gondoskodtak, és rövid időn belül tekintélyes könyvtárat alapítottak. A
könyvek beszerzésében Kossuth is részt vett, de a választmány őt bízta meg
avval is, hogy a legjobb bécsi órásmestertől, aki az egész óraművet maga
készíti, egy 'falon függő tsinos' órát vásároljon.
Kossuth Zemplénből való távozása után sem szakadt el
szülőföldjének 'díszes gyülekezőhelyé'-től. Az első jelentős támogatás,
amelyet a kaszinó Kossuth javaslatára megszavazott, a kolerában szenvedők
megsegítésére szánt 200 forint volt. A Zempléni Kaszinó köreiben született
meg az ötlet, és némi pénzbeli juttatás, az Országgyűlési Tudósítások
létrehozására, de nekik írt valamivel később a Törvényhatósági Tudósítások
támogatása ügyében is. A kaszinó ülésén 1837-ben Lónyai tiltakozott
elsőként Kossuth letartóztatása ellen, majd a börtönből való kiszabadulása
után lelkesen olvasták az immár országos hírnevű földijük által
szerkesztett Pesti Hírlapot. Kossuthot tiszteletbeli tagjaik között
tartották számon fennállásukig.
A Zempléni Kaszinót, mint az ellenállás egyik
legveszélyesebb fészkét, a szabadságharc bukása utáni önkényuralom az
elsők között számolta fel.
A reformországgyűlések
kora 1825-1848
(Irta: Kárpáti Elemérné)

Kossuth követté választása 1847
'majd
egyesülnek… valamennyien… Kossuth körül, hiszen jelesebb,
ügyesebb, alkalmasabb vezetőt párt nem
kívánhat.'
(Részlet
Deák Ferenc Wesselényi Miklóshoz írt leveléből, 1848. febr. 11.)
1825-ben kezdődött, és egészen az 1848. évi
népképviseleti országgyűlésig tartott a reformországgyűlések sorozata,
amelyek élesen elkülönítették a királypárti konzervatív, és a
változásokért küzdő, szabadelvű nemesség táborát.
A kormány az 1840-es években cselekvésre sarkallta
azokat a társadalmi erőket, amelyekre a következő országgyűléseken
támaszkodni kívánt. Ilyen céllal alakult meg 1846. november 12-én a
Konzervatív Párt, melynek programját Szécsen Antal gróf ismertette.
Ennek ellensúlyozására Kossuth szükségesnek látta,
hogy összefogja a feudális rendszer felszámolását követelő liberális
nemességet. Körlevelében 1847. március 15-re összehívta Pestre az ellenzék
vezetőit és megalapították gr. Teleki László elnökletével az Ellenzéki
Kört. Programjukat, az Ellenzéki Nyilatkozatot Kossuth radikális nézeteit
kissé enyhítve, Deák Ferenc szövegezte meg. A nyilatkozat bevezetőjében
felsorolta a nemzetet ért sérelmeket, majd áttért a reformok kérdésére,
amelyek között a közös teherviselést, a kötelező örökváltságot, vagyis az
úrbéri viszonyok kárpótlás melletti megszüntetését is követelte.
A 19. század eleje gabona- és gyapjúkonjunktúrájának
megszűntével a feudális rendszer rögzült korlátai, valamint az ipari
fejlődést és a kereskedést akadályozó osztrák intézkedések megtörték a
magyar gazdasági fejlődés ívét. Ennek ellenére a korszak kiemelkedő
személyiségeinek jobbító küzdelmei mégis látható eredményeket hoztak.
A vízjárta területek lecsapolása, a
folyószabályozások, a járhatóbb utak és a vasúti pályák építésének
kezdetei változást idéztek elő a mezőgazdaság szerkezetében is. A
termelésre alkalmassá vált Alföldön nagyarányú búzatermesztés indult meg,
de ennek értékesítése akadályokba ütközött. Az osztrák vámtörvények miatt
a szintén gabonát termesztő Dunántúlon a termésfelesleg eladása kisebb
helyközi kereskedés keretében bonyolódott le. Itt a nyugati határszél
közelsége is könnyebbséget jelentett ebből a szempontból.
A kalászosok mellett megnőtt a kapások vetésterülete
is, elsősorban a burgonyatermesztés öltött nagyobb méreteket a fellendülő
burgonyaszeszgyártás nyersanyagának forrásaként.
Az uralkodó háromnyomásos földhasználati rendszert
kezdte néhány helyen felváltani a takarmánynövények termesztését is
beiktató vetésforgó. Terjedt az istállózó állattartás, amely új
állatfajták meghonosítását vonta maga után.
A gyümölcstermesztést a francia mintára létesített
faiskolák, a kertkultúrát pedig a vetőmagot árusító üzletek hálózatának
elterjedése tette változatosabbá.
A majorságokban, nagyobb nemesi uradalmakban
megjelentek az első mezőgazdasági gépek.
A feudális rendszer alapvető hibái azonban minden
jobbító szándék ellenére hátráltatták a gazdasági fejlődést. Ezért vált
annyira fontossá a reformnemzedék számára a társadalmi átalakulás kérdése.
Kossuth írásaiban, beszédeiben élesen ostorozta a kormány
gazdaságpolitikáját és a fejlődést gátló elavult társadalmi kereteket.
Hitte, hogy a földnek és művelőjének a hűbéres kötöttségek alóli
felszabadításával megteremtődnek a felemelkedés feltételei.
Ezért volt döntő jelentőségű, hogy a társadalmi
reformokat erőteljesen követelő Kossuth Lajos már Pest vármegye követeként
vett részt az 1847 novemberében Pozsonyban összeülő utolsó rendi
országgyűlésen, és az itt összesereglő liberális nemesség élére
állt.
Jobbágyfelszabadítás a
forradalom idején 1848-49
(Irta: Kárpáti Elemérné)

'…a népet és
a nép földét szabaddá kell tenni az egész országban egyszerre…'
(részlet
Kossuth Lajos Wesselényi Miklóshoz írt leveléből. Tinnye, 1846.)
A kétkamarás magyar rendi országgyűléseket a király háromévenként
hívta össze. A főrendek személyes jogaik alapján jelentek meg a
felsőtáblán. Az alsótáblának, vagy a követek táblájának tagjai a nemesek
megyénként választott követeiből, a szabad királyi városok és szabad
kerületek, valamint az egyházi káptalanok küldötteiből álltak. A két tábla
külön helyszíneken ülésezett, és válaszlevelekben érintkezett egymással.
Együttesen elfogadott javaslataikat feliratban terjesztették a király
elé.
A megyék képviselőiket követutasításokkal látták el,
melyek a vármegye közgyűlése által megszavazott álláspontot tartalmazták
meghatározott ügyekben.
Az első számú ellenzéki vármegye, Pest
követutasításának kidolgozásában Kossuth jelentős szerepet vállalt. A
követutasítás egyértelműen kimondta, hogy a jobbágyrendszert fel kell
számolni és ennek lebonyolítását az államnak kell magára vállalnia.
Az 1847-48. évi utolsó rendi országgyűlést megelőzően
már történtek lépések az úrbéri függőség enyhítésére. Az 1832-36-os, ún.
'hosszú országgyűlés' kimondta a jobbágy szabad költözködési és
végrendelkezési jogát, szabályozta a jobbágyszolgáltatásokat és
engedélyezte, hogy a jobbágyok gyermekei mesterséget tanulhassanak.
1840-ben törvénybe iktatták az önkéntes örökváltságot. Ennek értelmében a
jobbágy vagy egész jobbágyközösségek egyezséglevéllel megválthatták a
földesúrtól az általuk használt földterületeket. 1844-ben az országgyűlés
rendeletbe adta, hogy nem nemesek is bírhatnak nemesi javakat és
vállalhatnak hivatalt. Mindezen törvények érvényesítése azonban nagyon
körülményes és költséges volt a jobbágy számára.
A közös teherviselés felé tett első lépésként
értékelhető ennek a legutóbbi diétának az a törvénycikke, amely kimondta,
hogy az országgyűlés költségeit ezentúl a nemesi rend köteles viselni.
Az 1847 őszén Pozsonyban összeülő ellenzéki követekre
várt a feladat, hogy az egész országban egyszerre életbe lépő, kötelező
örökváltságról szóló törvény felterjesztését keresztülvigyék. A
felsőtáblán gr. Batthyány Lajos és gr. Teleki László, az alsótáblán pedig
Kossuth és a körülötte szerveződő liberálisok képviselték ezt az
álláspontot.
1848 januárjában Európa-szerte fellángoltak a
forradalmak, amelynek hatására Pozsonyban is felgyorsultak az események.
Amikor már Bécs is forrongott, Kossuth elérkezettnek látta az időt a
határozott fellépésre.
Követeléseit március 3-án mondta el az alsótáblán.
Ennek a gyújtó hatású szónoklatnak az alapján szerkesztették Pesten a
márciusi ifjak a tizenkét pontot (1848. március 15.)
Az országgyűlés mindkét táblája elfogadta március
18-án a jobbágyfelszabadításról szóló törvényjavaslatot. Április elején a
földesurakat kárpótló törvénytervezettel együtt ezt a nádor az uralkodó
elé terjesztette. Ferdinánd király a kialakult helyzetben nem tehetett
mást, április 11-én átadta az országgyűlésnek mind a 31 törvénycikket
jóváhagyó aláírt példányt.
Ezzel Magyarországon megszűntek az úrbéri
szolgáltatások, a jobbágyok az általuk használt föld tulajdonosaivá
lettek. Megszűnt a jobbágy felett bíráskodó úriszék intézménye is. A
törvény rendelkezett az erdők haszonvételéről, és a használat alapján
történő legelő-felosztásról.
A törvény által nem érintett részletek kidolgozását
az országgyűlés a felelős kormányra bízta. A jobbágyfelszabadítás
továbbfejlesztéseképpen Deák Ferenc igazságügyminiszter dolgozta ki a
törvényjavaslatot. Ez az irtványokat és maradványföldeket állami kárpótlás
mellett parasztbirtoknak nyilvánította. A szőlőket, a majorsági
házhelyeket és a kertészségek belsőségeit megválthatónak ítélte.
A földesurak kármentesítéséről szóló törvényjavaslat
azonban késett. Ezt Kossuth terjesztette be 1848 szeptemberében a
képviselőháznak, és december végén került a felsőtábla elé. Tárgyalását a
hadiesemények meghiúsították, ahogy nem kerülhetett sor a Szemere-kormány
által 1849 júliusában Szegeden benyújtott új törvényjavaslat vitájára
sem.
A földesúri kármentesítés módját csak az 1853.
március 2-án kiadott nyílt császári parancs szabályozta.
A
pénzügyminiszter
(Írta: Takáts Rózsa)
'a haza védelmére van pénz, lesz pénz...
teremtünk az egekből, s ha az ég elhagy, a poklokból is!' (Kossuth
Hírlapja, 1848. júl. 1. 1. sz. vezércikke)
Az 1848. évi III. tc. alapján felállított minisztérium pénzügyi
tárcájának működését április 28-án Kossuth Lajos szabályozta. Hatáskörébe
tartoztak az állami és a megürült egyházi javak, a bányák, a sómonopólium
kezelési ügyei, a harmincad, a hitel- és adóügy. El kellett kezdeni az új
költségvetés kidolgozását és a közteherviselés érvényesítésének
előkészítését is.
Nagyításhoz kattints a képre!
A Batthyány-kormány (készítette Vas
Eleonóra)
A pénzügyminisztert nehéz helyzet várta: az állampénztár üres volt,
a kimutatások szerint az 1848 nyaráig esedékes állami jövedelmek 92 %-a
már előző év végén kikerült az országból. A Habsburg birodalmi
államadósság egy részének (200 millió forint) átvállalása ügyében Kossuth
elutasító álláspontra helyezkedett. Az Osztrák Nemzeti Bank a körmöci
nemesfémszállítmány magyar földön tartása miatt korlátozta a magyar
bankjegyellátást. Ez súlyos gondokat okozott az amúgy is válságokkal
terhelt gazdasági életben. Kossuth kamatos kincstári utalványokkal, vagyis
lakosságtól kért államkölcsön formájában, továbbá az önkéntes
nemesfém-adományok gyűjtésével próbálta megteremteni a pénzügyi
stabilitást. Az önálló magyar bankjegyek kibocsátásáról a Pesti Magyar
Kereskedelmi Bankkal kötött szerződést. Pénzügyminiszterként az új
hadsereg létrehozásában, felszerelésében is fontos szerep jutott
Kossuthnak. A hadimegrendelések jó jövedelmet jelentettek az iparnak, de
Kossuth még kisebb kölcsönöket is nyújtott a gazdasági válság által
sújtott hazai ipari vállalkozásoknak.
A felelős minisztérium hivatalos lapja, a Közlöny 1848. június
8-tól naponta megjelent, majd július 1-jétől Bajza József szerkesztésében
indult útjára a népszerű Kossuth Hírlapja című újság.
Az 1848. július 5-én megnyílt első népképviseleti országgyűlésnek
számos kérdésben kellett döntenie. A legnagyobb gondot a júniusban
kirobbant délvidéki szerb felkelés, majd az ezt követő horvát, szlovák,
román nemzetiségi mozgalmak és a parasztság elégedetlenségét jelző
események jelentették. Kossuth, Pest város egyik képviselőjeként, a
nemzetgyűlésben a legfontosabb, tárcájától távol eső ügyekben is hallatta
szavát.
Augusztusra a Habsburgok külpolitikai helyzete megszilárdult, s
szakításra készültek az eddig látszatként megőrzött törvényes alapokkal. A
képviselőház királyhoz menesztett küldöttsége kudarcot vallott, békés
megoldás nem létezett, a kormány szeptember 11-én lemondott. István nádor
megkísérelte a hatalom megragadását, de Kossuth az új kormány törvényes
kinevezéséig visszaült pénzügyminiszteri székébe. A nádor szeptember 12-én
ismét gr. Batthyányt bízta meg kormányalakítással. Ezzel megszűnt Kossuth
pénzügyminiszteri tiszte.
Az Országos Honvédelmi Bizottmány
elnöke
(Írta: Takáts
Rózsa)
Az Országos
Honvédelmi Bizottmány pecsétje
'Nincs nemes és nemtelen többé; egy hazának fiai,
polgárai, testvérek vagyunk mindnyájan. ... legyünk készen hazánk
oltalmára.' (Szeged, 1848. okt. 4. Kossuth toborzó beszéde).
Jellačić szeptember 11-én megindult támadása nem találta
fegyvertelenül a nemzetet. Kossuth július 11-i képviselőházi gyújtó hatású
beszéde megteremtette a lehetőségét, a hadseregszervezés, felszerelés
Batthyány által irányított munkája pedig megvetette az alapjait a nemzeti
honvédhadseregnek. Kossuth Lajos és a képviselőház több tagja toborzó
körutakra indult. A mozgósítás várakozáson felüli sikerrel
járt.
Nagyításhoz kattints a képre!
Kossuth
ceglédi toborzó beszéde. (Ceglédi Kossuth Múzeum
tulajdona)
Batthyány október 2-i végleges lemondásától az
országgyűlés végrehajtó szervévé a Kossuth javaslatára szeptember
közepétől alakított OHB vált, melynek elnöke előbb ideiglenesen, majd
október 8-a után véglegesen Kossuth Lajos lett.
Az 1848. október 3-i királyi manifesztum végképp elvágta a
megegyezésre hajlók reményeit: a Habsburg uralkodó (még nem értesülve a
szeptember 29-i pákozdi magyar diadalról)
feloszlatta az országgyűlést, s Jellačićot tette meg Magyarország
teljhatalmú királyi biztosává. De Pákozd és Latour bécsi meggyilkolása
Jellačićot az ország gyors ütemben való elhagyására kényszerítette. A
Schwechatnál súlyos vereséget szenvedett magyar sereg azonban nem tudta
megsegíteni az 1848. október 6-án kitört bécsi forradalmat.
A királyi trónon december 2-án V. Ferdinándot Ferenc József
követte, e törvénytelen lépést azonban a nemzetgyűlés Kossuth javaslatára
nem ismerte el. A császári sereg főerői decemberben indultak Magyarország
ellen, s az év végére elfoglalták Budát és Pestet, s Kolozsvárt is
sikerült hatalmukba keríteni.
Az országgyűlés és a honvédelmi bizottmány január első napjaiban
Debrecenbe tette át székhelyét. A honvédelmi bizottmány Kossuthtal az élén
megfeszített munkát végzett. A törvényhatóságokhoz kinevezett
kormánybiztosok újoncozó, hadfelszerelési és haditermelést irányító
munkája eredményeképpen újabb és újabb honvédzászlóaljakat állítottak fel,
s ezek rövid időn belül fordulatot hoztak a csatatéren. Három hónap alatt
csaknem egész Erdélyt szabaddá tették, s a tavaszi hadjárat sikerei során
felszabadult Komárom és Pest is. Megsemmisítő csapást azonban nem tudtak a
császári haderőre mérni, így ismét felmerült a kölcsönös engedményeken
alapuló kiegyezés gondolata. Ferenc József március 4-én kiadott olmützi
oktrojált alkotmánya Magyarországot megszüntette, s ezzel a békés megoldás
lehetőségét felszámolta. Április 14-én Kossuth kezdeményezésére a
képviselők kimondták a Habsburg ház trónfosztását, s Kossuth kormányzó
elnökké választását, a végrehajtó hatalmat viszont kivették a kezéből és
egy új kormányra, a Szemere kormányra bízták, amely maga is a
kompromisszumokra hajlók többségéből állott .

Szemere-kormány (A montázst készítette Tenkesné Vas
Eleonóra) Felül középen: 1. Szemere Bertalan
(1812-1869), miniszterelnök, belügy.(A fotó későbbi, emigrációs
időszakában készült). II. Második sor középen balról jobbra: 1. Vukovics
Sebő (1811-1872), igazságügy; 2. Duschek Ferenc (1797-1873), pénzügy; 3.
Horváth Mihály (1809-1878), vallás- és közoktatásügy; 4. Csány László
(1790-1849), közmunka- és közlekedésügy. III. Harmadik sor alul, balról
jobbra: 1. Klapka György (1820-1892), hadügy (1849. máj. 31-ig Görgey
helyett); 2. Aulich Lajos (1792-1849), hadügy (1849. júl. 14-től); 3.
Görgey Artúr (1818-1916) hadügy (1849. május 31-én lép hivatalába); 4. gr.
Batthyány Kázmér (1807-1854) külügy és ideiglenesen földmívelés-, ipar- és
kereskedelemügy
A kormányzóelnök
(Írta: Takáts
Rózsa)

<'Azt gondolom, oly időket élünk, midőn ...
minden embernek kötelessége ....
megállani férfiasan, becsületesen azon
helyt, ahová őt a nemzet akarata állítja...'
(Kossuth, 1849. ápr. 14. a debreceni ref.
nagytemplomban kormányzóelnökké választásakor)
A tavaszi kedvezőtlen belpolitikai változások erősítették azt a
meggyőződést, hogy a forradalomnak ki kell
szélesítenie bázisát, s ezért a nemzetiségekkel és a
parasztsággal kapcsolatos kérdések sürgősen tisztázandók. A radikális
politikusok több ízben kezdeményezték a feudális szolgálatkötelezettség
azonnali pótlólagos eltörlését, de a liberális nemesség többségének
elutasító magatartása miatt ez a kérdés a szabadságharc végéig nem
rendeződött. A nemzetiségi kérdésben a liberálisok között legmesszebbre
látó Teleki László véleményét, azaz a nemzetiségek területi önkormányzatának
elismerését, Magyarország föderalisztikus újjászervezését, a politikai elit
nem osztotta. Megszületett azonban Kossuth és Bâlcescu között az a
megállapodás, amely elismerte a magyarországi románok nemzeti létét és a
községi önkormányzat szintjén biztosította anyanyelvük használatát. Július
28-án az országgyűlés ennek a határozatnak az érvényét kiterjesztette az
ország valamennyi nemzetiségére. De a szabadságharc szempontjából ez már
túl késő volt.
A tavaszi hadiesemények rádöbbentették a Habsburg uralkodót, hogy
számottevő katonai segítség nélkül nem tud felülkerekedni a magyar
hadseregen, s Európa zsandárának, az orosz hadseregnek a segítségét kérte.
Júniusban I. Miklós cár megbízásából Paszkevics herceg benyomult
Magyarországra, s alig két hónap múlva, augusztus 13-án (Komárom
kivételével) a magyar fősereg Görgey vezérletével Világosnál letette a
fegyvert.
Emigrációban
(Írta: Takáts Rózsa)
'Ha hazánk
határán megszólal kürtszózatom, megvárom, hogy a nemzetet készen
találjam!'
Az Orsovánál török földre lépő Kossuthot Viddinbe kísérték, ahol
már a levert szabadságmozgalom menekülőinek több nemzetiségű (magyar,
lengyel, német, olasz) tábora gyűlt. A kolerajárvány miatt naponta temető magyarok
többsége nemsokára Kossuthot ismerte el az emigráció fejének. Kossuthot és
híveinek elég nagy létszámú csoportját a török állam előbb Sumenbe
telepítette le. Az itt töltött idő a bolgár nép rokonszenvétől kísért
magyarok számára kellemes emlék maradt. Vigasztaló volt Kossuth számára,
hogy kalandos úton kimenekített feleségét itt már maga mellett tudhatta.
De az osztrák és az orosz diplomácia mesterkedései miatt a török szultán
1850 kora tavaszán Kossuthot és kíséretét a kis-ázsiai Kütahyába száműzte.
Itt ölelhette magához ekkor még kicsi gyermekeit. Kossuth egy új felkelés
szervezésén és új demokratikus alkotmány kidolgozásán fáradozott. 1851
szeptemberében korábbi amerikai meghívásra, s az európai közvélemény
nyomására a Mississippi fregatton 50 főnyi, többségében magyar hívével
elindulhatott Angliát érintve az Újvilág felé.
Útját mindenütt páratlan ünneplés övezte, előbb olasz, majd
francia, portugál, s végül angol földön. Bár mindenütt megpróbálták a
politikai pártok, körök aktuális érdekük szolgálatába vonni, Kossuth el
tudott határolódni ezektől a törekvésektől. 1851 decemberétől 1852
júliusáig Amerikában tartott előadó körutat, s az állam elnöke, a szenátus
és a képviselőház is fogadta. Hivatalos támogatásban sehol nem részesült,
mégis a magyar ügy számára óriási népszerűséget és jelentős anyagi
támogatást szerzett.

Kossuth fogadása New Yorkban
Kossuth emigrációjának korai szakaszában a felkelés újraszervezését
és a szabadságharc folytatását tekintette közvetlen céljának. Londonban
telepedett le, szoros kapcsolatot tartott az európai forradalmárok
vezérkarával. A honi titkos szervezeteket Londonból irányította, széles
körű levelezést folytatott.
Csak a sorozatos kudarcok és súlyos veszteségek ébresztették rá,
hogy ki kell várni a kedvező nemzetközi alkalmat, amikor a Habsburg
abszolutizmus megrendül.
Nagyításhoz kattints a képre!
Ferenc
József toborzási felhívása 1859 májusában (Magyar Országos Levéltár)
Ez 1859-ben, az
olasz-osztrák háború kitörésekor érkezett el. Létrehozták Teleki Lászlóval
és Klapka Györggyel a Magyar Nemzeti Igazgatóságot. Kossuth megállapodást
kötött III. Napóleonnal, hogy a magyar függetlenség támogatása fejében
magyar légiót szerveznek. A háború gyors olasz-francia győzelmek után
hirtelen befejeződött. Olaszország egységesítésének mozgalma azonban
tovább élt, s ezért Kossuth Genovába, majd Torinóba költözött, hogy közel
lehessen a reményt adó eseményekhez. Magyar katonák nagy számban vettek
részt Garibaldi 1860-as felszabadító hadjáratában. Cavourral, s az alakuló
olasz állam kormányával megegyezést kötött Kossuth, aki a magyarországi
szervezkedés szálait is a kezében tartotta. A háború azonban Ausztriával
elmaradt, Cavour meghalt, s a magyar légiót
feloszlatták.
Emigrációjának harmadik szakaszában Kossuth reményeit nem a
hatalmak ígéreteibe, hanem a Duna-menti kis népek szövetségébe vetette.
Román és szerb kormánypolitikusokkal tárgyaltak az emigránsok, 1862-ben
pedig nyilvánosságra került a Dunai Szövetség: Románia, Szerbia,
Horvátország és Magyarország konföderatív államának tervezete. A koncepció
azonban széles körű ellenérzéssel találkozott az érdekelt népek körében és
fokozta Kossuth nemzetközi, illetve hazai elszigetelődését. Magányához az
őt ért családi tragédiák is hozzájárultak. 1862-ben meghalt Vilma leánya
20 évesen, s 1865-ben Genovában eltemette feleségét
is.
Nagyításhoz kattints a képre!
Festmény az idős
Kossuthról
1866-ban feléledt a remény az osztrák birodalom széthullására. A
porosz-osztrák háborút befejező s a Habsburgok számára kedvező békekötés
után Kossuth azonban már csak a kiegyezés megakadályozására fordíthatta
erejét, ám sikertelenül.
Nagyításhoz kattints a képre!
Kossuth
időskori, színezett fotója (Ceglédi Kossuth Múzeum)
A dualista rendszer megszületését követően visszavonult az aktív
politizálástól, s csak néha-néha szólalt meg egy-két fontosabb témában: az okkupáció, a tiszaeszlári per, a polgári házasság
kérdéseiben.
1894. március 20-án halt meg Torinóban.
(Írta: Takáts Rózsa)
Nagyításhoz kattints a képre!
A ceglédi
Kossuth Múzeum folyosóján olvasható tábla
Nagyításhoz kattints a képre!
Vissza a kezdőlapra
|