Székesfehérvár

10. tábla: Kiserdő

A Sóstó területén őshonos, természetes állapotú erdő nem található, de a spontán beerdősülő területek, valamint a faültetvények számos növény- és állatfaj számára biztosítanak élő-, búvó-, táplálkozó- és szaporodóhelyet
Az ültetett erdők jellemző fajai a tájidegen fehér akác (Robinia pseudoacacia) és nemes nyár fajták (Populus spp.), valamint a zavarást jelző fekete bodza (Sambucus nigra). A spontán erdők jellemző őshonos fásszárú fajai: rezgő nyár (Populus tremula), amely nevét onnan kapta, hogy a levélnyél ellaposodott, így a legkisebb légmozgásra is mozognak a levelek. A fehér fűz (Salix alba), levelei fonákján sűrű, rásimuló, ezüstös szőrzet található, a törékeny fűz (Salix fragilis), vesszői az ágról könnyen lepattannak. A homokos vízpartok jellemző faja a szürke nyár (Populus canescens). Az árnyalt élőhelyek védett növényritkasága a békakkonty (Listera ovata).
Ezen élőhelyen jellemző madárfaja a narancsvörös begyéről könnyen felismerhető vörösbegy (Erithacus rubecula). Táplálékát főleg a talajon keresi (rovarok, pókok, giliszták), de ősszel és télen bogyókat is fogyaszt a feketerigó (Turdus merula). A széncinege (Parus major) "nyitnikék" énekével a tavaszt idézi. A mátyásmadárnak is nevezett szajkó (Garrulus glandarius) nagyon alkalmazkodóképes, az erdőben a legkülönbözőbb madarakat utánozza.
Gazdag aljnövényzető erdők lakója a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius), rendkívül ügyesen mozog a bokrok, cserjék ágain, magvakat, bogyókat, ritkán rovarlárvákat fogyaszt. Az erdő lakója, bár nyílt területen is jól érzi magát az őz (Capreolus capreolus). Kecses alakú, vékony lábú, nyáron vörösbarna, télen szürkésbarna szőrzetű. .

Tudod-e, hogy :

- A mogyorós pele szívverése téli álma alatt a tizedére csökken, és csak minden 5-10 percben vesz lélegzetet?
- A széncinegeszülők nagyon szorgalmasak, akár 900 alkalommal is etethetnek egyetlen napon?
- A fehér akácot 1640-ben hozta Észak-Amerikából egy francia botanikus Európába?
- A szajkó télre elrejtett magokkal az erdő újulását segíti?


	10. tábla: Kiserdő A Sóstó területén őshonos, természetes állapotú erdő nem található, de a spontán beerdősülő területek, valamint a faültetvények számos növény- és állatfaj számára biztosítanak élő-, búvó-, táplálkozó- és szaporodóhelyet Az ültetett erdők jellemző fajai a tájidegen fehér akác (Robinia pseudoacacia) és nemes nyár fajták (Populus spp.), valamint a zavarást jelző fekete bodza (Sambucus nigra). A spontán erdők jellemző őshonos fásszárú fajai: rezgő nyár (Populus tremula), amely nevét onnan kapta, hogy a levélnyél ellaposodott, így a legkisebb légmozgásra is mozognak a levelek. A fehér fűz (Salix alba), levelei fonákján sűrű, rásimuló, ezüstös szőrzet található, a törékeny fűz (Salix fragilis), vesszői az ágról könnyen lepattannak. A homokos vízpartok jellemző faja a szürke nyár (Populus canescens). Az árnyalt élőhelyek védett növényritkasága a békakkonty (Listera ovata). Ezen élőhelyen jellemző madárfaja a narancsvörös begyéről könnyen felismerhető vörösbegy (Erithacus rubecula). Táplálékát főleg a talajon keresi (rovarok, pókok, giliszták), de ősszel és télen bogyókat is fogyaszt a feketerigó (Turdus merula). A széncinege (Parus major) "nyitnikék" énekével a tavaszt idézi. A mátyásmadárnak is nevezett szajkó (Garrulus glandarius) nagyon alkalmazkodóképes, az erdőben a legkülönbözőbb madarakat utánozza. Gazdag aljnövényzető erdők lakója a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius), rendkívül ügyesen mozog a bokrok, cserjék ágain, magvakat, bogyókat, ritkán rovarlárvákat fogyaszt. Az erdő lakója, bár nyílt területen is jól érzi magát az őz (Capreolus capreolus). Kecses alakú, vékony lábú, nyáron vörösbarna, télen szürkésbarna szőrzetű. . Tudod-e, hogy : - A mogyorós pele szívverése téli álma alatt a tizedére csökken, és csak minden 5-10 percben vesz lélegzetet? - A széncinegeszülők nagyon szorgalmasak, akár 900 alkalommal is etethetnek egyetlen napon? - A fehér akácot 1640-ben hozta Észak-Amerikából egy francia botanikus Európába? - A szajkó télre elrejtett magokkal az erdő újulását segíti?