A . R . H .

Ki vagyok Én?!

Tekintettel arra, hogy az oldal leginkább az iváncsaiakhoz de nem csak az iváncsaiaknak szól, ezért vannak olyanok, akik már nagyon jól, ugyanakkor olyanok is akik még nem vagy nem nagyon ismernek! Ezért nem is húzom tovább az időt, kezdem a bemutatkozást: Dobozi Dánielnek hívnak, 29 éves mozgássérült srác vagyok. Az állapotom egy dolog! Viszont ennek ellenére is a vidámság jellemző rám, és ami a legfontosabb soha nem hagyom el magam! 1980. június 4-én születtem. Év vesztes voltam. Általános iskolai tanulmányaimat 1987-ben kezdtem meg. 1995. november 17-én egy csípő műtétet hajtottak végre rajtam. (Szám szerint ez volt a hatodik.) 1996 - 2000-ig a dunaújvárosi Rosti Pál gimnázium általános és szakközépiskola tanulója voltam. Majd egy érettségi bizonyítvány tulajdonosa lettem. Ez idő tájt már érdeklődtem a számítástechnika iránt is. Azonban az út addig, amíg az ember igazán ráérez, mi is az ami hobbiként érdekli, igen hosszú és néha kicsit rögös is! Már ha valaki úgy van, mint szerény személyem, hogy az évek alatt jöttem rá arra, hogy ez a dolog hobbi szintnél azért egy picit jobban érdekel. Na de ne szaladjunk ennyire előre, vegyünk szépen sorba mindent! Kedvenc elfoglaltságaim közé a következők tartoznak, szeretem a természetet, az állatokat. Időm nagy részét, amikor csak tehetem a szabadban töltöm. E mellett szeretek netezni, zenét hallgatni! Valamint közel áll hozzám az elektronika világa! Ez a szó mondjuk, ha egy kicsit mélyebben megvizsgáljuk eléggé színes értelmezéseket kapunk eredményül. Nálam ennek a kezdete, amikor megtetszett még a gyermekkoromra vezethető vissza. Úgy 11 néhány éves lehettem, amikor a régi 8 csatornás Héliosz színes Tv készülékünknek az állomás kereső gombját elkezdtem tekergetni...... Utána jött a videó majd a számítógép. Mindezt pedig még követte egy olyan elfoglaltság, amelyet gondolni sem mertem volna, hogy ilyen közel kerül és része lesz a mindennapjaimnak: Ez a RÁDIÓZÁS! Ami azt illeti ez is többféleképpen értelmezhető! Most arra térek ki röviden, hogy számomra mit jelent, és milyen szemszögből közelítem meg! Semmi másról nincs szó, csak a körzeti rádióműsorok vételéről, ami önmagában nem is olyan nagy valami. Nekem ebben az erőt tulajdonképpen a technikaváltás utáni siker adta és az, hogy folyamatosan tudtam gyarapítani a jobbnál jobb zenéket sugárzó adók számát a legtöbbször kifogástalan jó minőségben! Annak ellenére, hogy az analóg adások néha az időjárás viszontagságai miatt megmakacsolják magukat és nem igazán vehetők jól! Nos erről nagyjából ennyit. Munkám egyenlőre még nincsen. Terv a fejemben, hogy mivel foglalkoznék szívesen olyannal, amiben még örömömet is lelem ellenben annál több! Az már biztos és eldöntött tény, hogy a MÉDIÁBAN szeretnék dolgozni! Csak hát ugye a mai világban még egy teljesen egészséges embernek is nehéz elhelyezkedni nem beszélve azokról, akiknek valamilyen jellegű problémájuk van, mint nekem! Egyben biztos vagyok, hogy soha nem adom fel még élek, mert a remény hal meg utoljára! Röviden ennyi lenne. Azt hiszem a címben szereplő kérdésre sikerült megadnom a választ.