A mudi

Három kistermetű terelőkutyafajtánk van: a mudi, a puli és a pumi. A pulit mindenki ismeri :o), a pumi rövidebb szőrű, terrieres kinézetű, kócos kutya, a mudi pedig egy álló fülű, rókapofájú, spicces ebezet.

A mudi termete roppant praktikus: se nem kicsi se nem nagy! Összességében egy 45 cm körüli 15 kilós, arányos (és nagyon aranyos!) kis kutya! :o)

Színe rendkívül változatos, mindenki találhat kedvére valót: lehet fekete, fehér, fakó (sárga), hamvas (szürke, kékesszürke, izabella-szín), barna és cifra (szürke alapon fekete pettyes, foltos). És ez még semmi! Nagy ritkán egész különleges színváltozatok is előjöhetnek, amelyek noha nem sztenderd színek, egy mudi értékét cseppet sem csökkentik, sőt erényére is válhat egy kedvencként tartott ebnek pl.: képregényhős lesz belőle, mint Piszkéből :o))! Ilyen színek lehetnek: a fekete-fehér foltos, az ordas (farkasszín), a cser-jegyes (mint egy roti mondjuk).

A szőre is változó: leggyakoribb az erősen hullámos bunda, de lehet egészen göndör is, vagy szinte teljesen sima, egyenes lefutású. (A szakik az "erősen hullámost" tartják tenyész-szempontból a kívánatosnak.)

Alakját nézve mindenképpen egy atletikus, sportos kutya benyomását kell, hogy keltse, hisz egyik legnagyobb erénye a gyorsasága, fordulékonysága, melyet különféle kutyás sportokban ügyesen kamatoztat (pl.: agility). Korábban erre a hihetetlen fürgeségre akkor volt szüksége amikor egymaga terelt több száz birkát, vagy éppenséggel verekedő szilajbikákat kellett szétválasztania! Persze nem elég gyorsnak lenni! Ehhez párosul még hihetetlen intelligenciája, hűsége, ragaszkodása, bátorsága!

A mudi egy olyan kutya, aki mindig tettrekész, de soha sincs láb alatt! Tartása éppen ezért nem jelent gondot: öntisztuló bundája nem sok ápolást, cicomázást igényel, termete miatt kertben és lakásban egyaránt tartható, az a lényeg, hogy nagy mozgásigénye ki legyen elégítve.

Kisfogyasztású fajta, ami napjainkban nem elhanyagolható tulajdonság! Fontos a jó minőség eledel (főleg kölyökkorban a megfelelő, egészséges növekedéshez), de nem eszik sokat. Túletetni pedig nem ajánlatos, mert az elhízott mudi nem szép látvány, másrészt a túlsúly -és az ebből adódó betegségek- jelentősen csökkenthetik ennek az amúgy hosszú életű, ellenálló fajtának az életkorát! Egy jó kondiban lévő, jól tartott mudi simán elélhet 14-15 évig, tehát aki mudit választ társául, az hosszú időre választ! :o)

Napjainkban -hál' istennek- jó pár igényes kennel van az országban, mindenki találhat az ízlésének, igényének megfelelő kiskutyát! Fontos, hogy tudja, mire kell neki a kutya (tenyésztés, kiállítás, terelés, sport, kedvenc), milyen kutyát szeretne jellemre (nyugodt, kisgyerek mellé valót vagy pörgős, munkamániás sportkutyát) és milyen szülőktől (aktívan dolgozó pásztorkutyáktól, kiállítási sztároktól, gondosan megválasztott tenyészegyedektől)! Minél tájékozottabb a leendő muditulaj, annál kevesebb meglepetés, csalódás érheti! Mindenképpen gondosan mérlegeljen, keressen fel minél több kennelt, ismerkedjen a fajtával kiállításokon, magyar pásztorkutyás rendezvényeken, dog-dancing bemutatókon stb.

Sokoldalú, csodálatos fajta - épp ezért jó kezekbe való! :o)

-Ad(u-papa)-