|
Szalad a karámba, üt is a
fejszével
A pálinkától bortól dülöngélő részeg.
Dühöngve, csapkodva őrjöng, hadonászik
Megszédül, elesik és négykézláb mászik.
Lassacskán felfogja, hogy már minden csendes.
Körülötte mindenütt szétszabdalt testek.
Amikor beszaladt még csak négyen voltak,
Most legalább húsz rongyos test fekszik a porban.
A két ordas rémség tizennégy darabban,
De valami ismerős hever még alatta.
Az ott Tisza, ez meg Kavics itt előtte -
Illetve az, ami maradt még belőle.
Megy a pásztor vissza lassan be a házba,
Esőtől és vértől csutakosra ázva .
Leteszi a fejszét, puskát vesz helyébe
S egy ólomgolyót röpít a fejébe.
Utószó
Kavics és Tisza is hatalmas csibészek,
A halott kutya póz nem más, mint színészet.
Mostanra úgy vélik, a tréfából elég lesz,
Egy pillantás alatt a két kutya feléled.
Szaladnak a házba boldogan zihálva,
Nem is sejtik még, hogy őket ott mi várja.
De csóváló farkuk lehanyatlik rögtön,
Amint meglelik az agyvelőt a földön.
- Rayme -
|
