MySpace

Úgy látom, erről a korongról még nem írtam. Nem is ragoznám sokat: megint kegyetlenül odatette magát a mester! Már szana-szét hallgattam. Mostanában talán ez az album pörög a legtöbbet.

Wiki

Clint Mansell bátran tekinthető Darren Aronofsky házi zeneszerzőjének. Az ő nevéhez fűződik jóformán az összes nagy Aronofsky film zenéjének megkomponálása (Pi, Requiem for a Dream, The Fountain, Wrestler).

Bár jómagam nem vagyok kifejezetten filmzene rajongó -például a sokak által nagyra becsült Hans Zimmer munkásságát szinte teljesen egyhangúnak és sablonosnak gondolom- a Forrás zenéje mégis annyira jóra sikerült, hogy már vagy milliószor meghallgattam. Több mint valószínű, hogy abban, hogy a valaha készült leghatásosabb filmként (szigorúan szubjektív) aposztrofálom Aronofsky remekművét, vaskos szerepe van Mansell zseniálisan megkomponált, és a filmmel szerves egységet alkotó zenéjének, mely nem mellesleg a film nélkül is vitathatatlanul megállja a helyét, ami azért a műfaj csekély számú képviselőjéről jelenthető ki teljes határozottsággal.

Mitsoura.net

Már egy ideje hajkurásztam ezt a lemezt, aztán végre horogra akadt -igaz, egyelőre csak mp3-ban, mert boltban még (illetve már, ugyanis 2003-as) nem nagyon láttam. Az elmúlt egy hétben cirka 5ször sikerült végig hallgatni, tehát tetszik. Találkoztam olyan véleménnyel, mely az elektronikus alapok sablonosságára és a hangszeres játék átlagosságára próbálkozott rámutatni -megjegyzem nem is teljesen alaptalanul, de valahogy mégis kereknek érzem az albumot. Miczura Mónika hangja tényleg teljességgel egyedi, eddigi, a különböző stílusokban performáló énekesnők orgánumát illető mintavételezéseim során még talán hasonlóval sem találkoztam, és mint már említettem, kisebb holtpontoktól eltekintve sikerült úgy ötvözni az ethno és electro motívumokkal, hogy az eredmény csak nagyon szőrös szívűek számára legyen kifogásolható.

DubFX.net

Naggggyon kemény a csávó! Már rongyosra hallgattam az albumot.
Tessék, ízelítő. Aztán nem beszarni :

Honlap

Marci cimborám protezsálta be nálam azt az albumot (ezúton is köszönet), és hát nem mondhatnám, hogy rosszul tette. Mi tagadás, egész jó ízlése van a csávónak… Rengeteg jó elektronikus, trip-hop-os szám van a két lemezen, és bár én különösebben nem vagyok oda a rapért és a hip-hop-ért, akad néhány figyelemre méltó eresztés ebből a műfajból is -meg kell hagyni, Zeek mester orgánuma nem kis mértékben adja. Összességében eléggé rendben van az egész produkció, és persze külön öröm, hogy hazánk fiainak munkája. A közeljövőben valamikor meg is veszem, ahogy illik.

Valószínűleg ezzel a lemezzel a legtöbb embert ki lehetne kergetni a világból, ellenben velem. Amúgy is oda vagyok a levegős zenékért -számomra valahogy mindig a tisztaság és a rendezettség benyomását keltik, és ezeket az érzéseket hamar át is adják-, de ez az album különlegesen elképesztő. Nagyon könnyű elúszni, és feloldódni taiko dobok átható hangjának és a jellegzetes japán kórus egyvelegében. Nehéz leírni pontosan milyen érzés, de valahogy ilyenkor a helyükre kerülnek a dolgok (ez sem az igazi).

Nomeghát az anime is szívcsücsök.

Egyike azon lemezeknek, melyeket szinte kizárólag intuíciótól vezérelve vásároltam. Valamennyire vezette kezem, az ECM kiadó logója, és a kíváncsiság: miként is kerülhet harmóniába két kedvenc hangszerem. Azt hiszem remek választás volt. A cselló és a zongora szimbiózisából pontosan az általam olyannyira kedvelt melankólia árad végig, az egész albumon betakarva szellemet és lelket.

MassiveAttack.co.uh
Wiki

Az utóbbi időben elhatároztam, hogy egy kicsit alaposabban felfedezem a trip-hop stílust, (ebben nagy szerepe van a Bootsie-féle albumnak) és mivel is kezdeném a “trippet”, (haha, idióta szóviccekben ma különösen király vagyok) ha nem a Massive Attack-kel, akiknek a neve egybeforrt ezzel a műfajjal. A Mezzanine első néhány hallgatásra nem volt nagy hasraesés leszámítva egy-két számot, de ahogy egyre inkább hozzászokom, kezd megtetszeni. Hiába, ez nálam mindig is így volt. Az lenne a gyanús ha valami elsőre behasítana. Szóval kellemesen dark az egész produkció. Nekem bejön.

Kedvencek: Angel, Teardrop, Dissolved Girl, Group Four

DreamTheater.net
Wiki

Hat éve ezzel a lemezzel kezdődött. Ez volt az első Dream Theater szerzemény amit megismertem, ez indította el a lavinát, mely éveken át tartó, mára már kissé lecsendesedő Dream Theater függésben manifesztálódott, és végigkísérte teenager éveim második felét. Rengeteg emlékem kapcsolódik a bandához és konkrétan ehhez a lemezhez. Mostanában viszonylag ritkán hallgatom meg, de ilyenkor mindig elönt a nosztalgia keserédes érzése. Az album minden bizonnyal az egyik legzseniálisabb progresszív rock koncept album ami valaha is született. A történet enyhén transzcendentális, misztikus mivolta, és a végletekig profi megvalósítás egyértelműen és határozottan utasítja maga mögé szinte az összes többi -a műfajban elkövetett- próbálkozást. Kikerülhetetlen klasszikus!

MySpace

Király downtempo lemez, kevés gyenge eresztéssel! Bootsie kb az egyetlen általam ismert Dj, akinek az esetében elismerem, hogy csinál is valamit és nem csak a szarból próbál várat építeni. Najó még talán Palotai, de ő annyira mégsem…