Az évszázad hypeja. Ahhoz hozzá vagyok már szokva, hogy az új filmek rendszeresen az IMDB top 250-es listájának az első harmadában landolnak, és ahogy a kevéssé igényes amerikai -és egyéb- közönség tagjainak piciny agyában levonul az újdonság okozta árhullám, úgy csúsznak egyre lejjebb, amíg valahol meg nem állnak -jobb esetben még a 250es listán belül-, de az, hogy egy film rögtön a lista élén kezd, majd cirka 3 héttel a premier után is csak a 3. helyig csúszik vissza, még engem is heves kamillázásra késztetett. Ez a jelenség azért különösen érthetetlen, mert ez a film a Christian Bale-féle Batman sorozat második darabja. Félreértés ne essék, nem Christian Bale-lel van itt a gond, ő teljesen rendben van mint színész. De könyörgöm! Batman?! WTF?! Tudom én, hogy az IMDB toplista amúgy is egy vicc, de egy Batman film hogy előzheti meg mondjuk a Remény rabjait -akár egy napig is, nemhogy 3 hétig?!
Szóval a fent vázolt megrökönyödés, némi cinizmus és nem kicsit alacsony elvárások elegyével és egy szénsavmentes ásványvízzel ültem be a moziba. Az mondjuk már-már axióma, hogy ha valamire ekkora elvárásokkal ülök be, akkor annak csalódás lesz a vége. Ez természetesen most is így történt. Lehet mindenfélét belemagyarázni, meg okoskodni, de ez a film akkor is csak egy Batman film marad, ami hát… khm… szóval nem éppen hemzseg a mély gondolatoktól, és gondosan cizellált dialógusoktól. Akciójelenet az van bőven persze, és akinek ettől jó egy film, az biztos többszörös mentálorgazmust élt át a vászon előtt, de azért ott még talán nem tartunk, hogy ennyivel be lehet kerülni a világ legjobb filmjei közé.