IMDB

A film a világ egy olyan szegletében játszódik, ahol a mindennapok számunkra, -tulajdonképpen- jól lakottnak nevezhető emberek számára egészen elképzelhetetlen problémák és életkörülmények szorításában telnek. Ám vannak a lelki válságnak olyan aspektusai, melyek nem függnek sem helytől, sem időtől. Nem a külső tényezők határozzák meg ezen problémák meglétét, hanem maga, az ember lelkének kvintesszenciája. Az önmagunkkal való tartós meghasonlás méreg a léleknek, nem számít, hogy a világ mely sarkában élünk. Bűntudat karmai közül csakis a feloldozás szabadíthat meg, egy olyan cselekedet mellyel képesek vagyunk magunkat magunk előtt tisztára mosni.
Számomra a film egy másik megkapó fonala, a sors iránti alázat. Mondják, hogy aki magasra mászik, az nagyot zuhan, de úgy gondolom a “becsapódás” fájdalmát a mindenkori alázat, büszkeség (igen, elsőre tényleg ellentétes fogalmak, de nem, nem zárják ki egymást) és belső hajlíthatatlanság képes csillapítani és akár elviselhetővé tenni.
Összességében nem éreztem átütő erejűnek a filmet, de gondolatébresztő gyanánt abszolút beválik. Aki teheti, egyszer nézze meg.

Kommentáld!