Mint már említettem, fiatalságom krónikájában jegyzek olyan epizódot, mely a rockzene szeretetéről szól. A főszerepet a progresszív rock játszotta, ezen műfajon belül pedig a Dream Theater. Noha mostanában háttérbe szorult ez a zenei vonulat, azért a Dream Theater felvételek még így is rendszeresen megrezegtetik a dobhártyámat. Elmondható, hogy immáron 20 éves fennállásuk egyáltalán nem érdemtelen. Ugyan az együttes összetétele az idők folyamán némileg változott, mindig is a zenész szakma kiemelkedő egyéniségei tolták a DT szekerét. Külön tisztelet illeti meg John Petrucci-t és Mike Portnoy-t a két veterán mestert, akik színpadon és színpadon kívül egyaránt kitartóan és profin egyengetik a DT útját. Őszintén remélem, hogy a banda még sok éven keresztül képes lesz a megújulásra, és még sok olyan mesterművet alkotnak mint a Scenes From A Memory vagy a Six Degrees Of Inner Turbulence.
" e fásvilághoz érzékeknek öt sebén által szögezve " FÁ
Dream Theater
2007 December 15