Már az album címéből sejthető,  hogy ezen az estén -koncertfelvételről lévén szó- nem a könnyed, önfeledt melódiáké volt a főszerep. A zenemű minden tételét áthatja egy bizonyos sötét érzés, mely néhol gyenge és melankólikus, máshol erőteljes és szinte már depresszív. Ha sikerül kellőképp elmélyülten hallgatnunk, érezhetjük a nehéz érzelmi töltetet, melynek univerzális közvetítőeszköze nem más, mint Jarrett rendkívüli zongorajátéka.

Kommentáld!