IMDB

Igazán jó film az emberi kapcsolatok óriási erejéről, és a kialakult érzelmi kapcsok szorosságáról. Ami különösen jó, hogy sikerült elkerülni az érzelmileg szürreálisan (amúgy amerikai módra) és oda nem illően túltöltött jeleneteket (félreértés ne essék, én nem az érzelemgazdagság ellen vagyok, de mindennek megvan a maga helye. A Ben-Hurban is furcsán mutatott volna egy leszálló űrhajó), így az embernek nincs az az érzése, hogy megint valami hatásvadász borzadalmat néz. Kiemelten ajánlott.

IMDB

A film a világ egy olyan szegletében játszódik, ahol a mindennapok számunkra, -tulajdonképpen- jól lakottnak nevezhető emberek számára egészen elképzelhetetlen problémák és életkörülmények szorításában telnek. Ám vannak a lelki válságnak olyan aspektusai, melyek nem függnek sem helytől, sem időtől. Nem a külső tényezők határozzák meg ezen problémák meglétét, hanem maga, az ember lelkének kvintesszenciája. Az önmagunkkal való tartós meghasonlás méreg a léleknek, nem számít, hogy a világ mely sarkában élünk. Bűntudat karmai közül csakis a feloldozás szabadíthat meg, egy olyan cselekedet mellyel képesek vagyunk magunkat magunk előtt tisztára mosni.
Számomra a film egy másik megkapó fonala, a sors iránti alázat. Mondják, hogy aki magasra mászik, az nagyot zuhan, de úgy gondolom a “becsapódás” fájdalmát a mindenkori alázat, büszkeség (igen, elsőre tényleg ellentétes fogalmak, de nem, nem zárják ki egymást) és belső hajlíthatatlanság képes csillapítani és akár elviselhetővé tenni.
Összességében nem éreztem átütő erejűnek a filmet, de gondolatébresztő gyanánt abszolút beválik. Aki teheti, egyszer nézze meg.

IMDB

Elképesztő, hogy mi mennyiségű bőrt lehet lerángatni az “überbrutálmegadurva ( ) vírustól tizedelt, posztapokaliptikus világban (vagy országban) fel-alá mászkálunk és ez általában nekünk nem oly jó” storyról. Ez mondjuk tényleg egy ütős darab, de akkor is csak bőrlehúzás.

IMDB

Áhh… Ez esetben inkább három zacskó gumicukor, mint egy mozijegy.

IMDB

Kim Ki-Duk. A történet minden, csak nem könnyű, bár ez esetben nem tudtam kellőképp átélni -majd ha egyszer apa leszek- és ezért az egész filmet is kevésbé éreztem hatásosnak.

Nem kis várakozás előzte meg részemről a koncertet, melynek nagy része nem is bizonyult alaptalannak. A hangosítás messze a legjobb volt az eddigi Zagar koncertek közül (legalábbis azok közül amiken én is ott voltam), de hát ez nem kifejezetten meglepő, hisz ez mégis csak a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, mely nem csak az elvárások oldaláról képes a zene szentélyévé válni a különböző koncertek alkalmával. A videó montázsok is hozták a hozni valót. A díszlet már kicsit véleményes volt, de ez meg inkább egy olyan “kinek mi” dolog. A táncos lányok produkciója viszont már fölösleges túlcsicsázásnak tűnt. Nekem abszolúte nincs bajom a kortárs, illetve kortárs-szerű tánckoreográfiával -sőt, de ez esetben nagyon jól meglettem volna enélkül -az egyébként sem túl acélos- próbálkozás nélkül. A srácokkal kapcsolatban meg valahogy az volt az érzésem, hogy próbáltak kicsit visszavenni -mert hogy ez mégis a MüPa és nem valami fekvehányó- ami olyan jól sikerült, hogy kissé erőtlenné is vált a produkció. Összességében persze nem panaszkodom, de lehetett volna akár jobb is szerintem.

IMDB

Egyik nagy kedvenc a “nem-amit-hanem-ahogy” típusú filmek közül.

Honlap

Marci cimborám protezsálta be nálam azt az albumot (ezúton is köszönet), és hát nem mondhatnám, hogy rosszul tette. Mi tagadás, egész jó ízlése van a csávónak… Rengeteg jó elektronikus, trip-hop-os szám van a két lemezen, és bár én különösebben nem vagyok oda a rapért és a hip-hop-ért, akad néhány figyelemre méltó eresztés ebből a műfajból is -meg kell hagyni, Zeek mester orgánuma nem kis mértékben adja. Összességében eléggé rendben van az egész produkció, és persze külön öröm, hogy hazánk fiainak munkája. A közeljövőben valamikor meg is veszem, ahogy illik.

Valószínűleg ezzel a lemezzel a legtöbb embert ki lehetne kergetni a világból, ellenben velem. Amúgy is oda vagyok a levegős zenékért -számomra valahogy mindig a tisztaság és a rendezettség benyomását keltik, és ezeket az érzéseket hamar át is adják-, de ez az album különlegesen elképesztő. Nagyon könnyű elúszni, és feloldódni taiko dobok átható hangjának és a jellegzetes japán kórus egyvelegében. Nehéz leírni pontosan milyen érzés, de valahogy ilyenkor a helyükre kerülnek a dolgok (ez sem az igazi).

Nomeghát az anime is szívcsücsök.

IMDB

Örök kedvenc. Sokadik megnézés után is nagyon tetszik.