A kedvenc gengszterfilmem, még a méltán nagyra tartott Keresztapa trilógiánál is jobban szeretem.
Casino
K.L.B. Trio koncert @ MüPa
Várakozásaimat felülmúlva muzsikáltak a fiúk a Fesztivál Színházban. Az is igaz, hogy az éhség a legjobb szakács, -és jazz koncertek terén ez a bizonyos éhség már egész égetővé vált, főleg ha belegondolok, hogy 2-3 éve milyen frekvenciával látogattam különböző koncertekre- de azt hiszem abszolút értelemben is meglehetősen jó volt. Külön kiemelendő Borlai Gergő dobjátéka aki reggel valószínűleg lenyelt egy metronómot, és brutál groove-jaival valósággal húzta magával a bandát. A hangosítás nyilván adta, de nincs is ezen mit csodálkozni, ez mégis csak a MüPa, ami -bárki bármit is mond- már masszívan világszínvonal.
Anja Lechner & Vassilis Tsabropulos – Chants,Hymns and Dances
Egyike azon lemezeknek, melyeket szinte kizárólag intuíciótól vezérelve vásároltam. Valamennyire vezette kezem, az ECM kiadó logója, és a kíváncsiság: miként is kerülhet harmóniába két kedvenc hangszerem. Azt hiszem remek választás volt. A cselló és a zongora szimbiózisából pontosan az általam olyannyira kedvelt melankólia árad végig, az egész albumon betakarva szellemet és lelket.
A remény bajnoka (Cinderella Man)
Indiana Jones és a kristálykoponya királysága (Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull)
Annyira talán nem volt rémes mint amennyire számítottam, sőt imitt-amott még némi izgalom is akadt, de összességében messze alulmarad a másik 3 résszel szemben. Jah, és a gagyi CGI-t sikerült több helyen is eltúlozni…
A velencei kalmár (The Merchant of Venice)
Eszter hagyatéka
Kifejezetten erős a vonzalmam a mára már egyre inkább eltűnőfélben lévő polgári lét iránt. Igaz, Márai Sándortól csak az örök érvényű bölcsességeket tartalmazó Füves könyvet és a Négy évszakot olvastam (a naplók elolvasása tervben van, de ez még semmit nem jelent sajnos), mégis a régi polgári világ egyik leghűbb krónikásának tartom. Az Eszter hagyatékának adaptációja azt hiszem kiválóan sikerült -bár úgy, hogy nem olvastam a művet talán kicsit merész bármit is kijelenteni. Mondanivaló tekintetében oly mértékben gazdag, oly sok gondolatot ébreszt, hogy igazán kár lenne pár mondatban szummázni, ha ez egyáltalán lehetséges. Az minden esetre elgondolkodtató, hogy a szeretetet és a szeretni tudást mint égi adományt megérdemeljük-e mi, emberek, hiszen pont emberi gyarlóságunkból és kicsinyességünkből kifolyólag változtatjuk önmaga ellentétévé, mindezt téve úgy, hogy hangos szavakkal bizonygatjuk meglétét, akár őszintén, akár érdekeink eszközeként.
Halálfutam (Death Race)
Ipari! Mondjuk történet nyilvánvalóan nincs, de az egész annyira pörgősre és látványosra sikerült, hogy ha intellektuális tápláléknak nem is, uhdedurvabazzeg típusú vigyorkeltőnek abszolúte beválik.
2046
Wong Kar-Wai zsenialitása, abban a különös érzékenységben rejlik imho, amellyel a mindennapi szerelmi történeteket bemutatja. Nincsenek túlerőltetett vonulatok, nincsenek giccsbe hajló momentumok, se szájbarágás, csak a puritán elbeszélés, de a kidolgozottságnak, az apró finomságoknak és a remek témaválasztásnak köszönhetően a kevesebb itt egyértelműen több. Sokkal több.
Zagar @ Trafó
Honlap
A “trafós nagytermes” Zagar koncertek mindig odabasznak jók. Most se volt ez másképp: kiváló hangosítás, hatalmas video vetítés és nagyon nagy hangulat.