A napokban sokan érdeklődtek szerkesztőségünknél, hogy mi történt, miért távolítottuk el a meglehetősen tanulságos, a hazai gyámügyi állapotokat is minősítő család dráma részleteit, megoldódott-e a kétségbeejtő helyzet, az anyuka végre felismerte-e - 35 elutasítás, 13 elmarasztalás, összesen 450.000Ft bírság, és mintegy másfél millió további ablakon kidobott forint után -, hogy szélhámos ügyvédek karmaiba került, hogy a 2 éves Noéminak nem ügyvédekre, bírókra, ügyészekre, gyámügyi előadókra, és rendőrökre, hanem apára és tisztességes, igazi családra van szüksége...

Az oldal eltávolításának több oka is van. Mint ismeretes, a rendőrség valójában arra használta fel a sztorit, hogy ennek ürügyén feltérképezze és feketelistázza hazánk egyik leglátogatottabb nemzeti honlapjának látogatóit. Hogy az ilyesmi alapvető szabadságjogokat és több nemzetközi egyezményt is sért, az senkit nem zavar ma hazánkban. Mint ismeretes, a családi dráma ürügyén elrendelt házkutatás során foglalták le, majd tüntették el örökre a BRFK emberei szerkesztőségünk páratlan értékű gyűjteményét a 2006-os őszétől 2009-ig terjedő időszak brutális rendőri vérengzéseiről. (2 év, és a házkutatásnál jelen volt szakértő bíróság előtt tett vallomása volt szükséges ahhoz, hogy a házkutatásban részt vett csepeli okirathamisító rendőrbűnözőkkel szemben újra elrendelje a korábban egyszer már elaltatott nyomozást a Fővárosi Főügyészség!) Hiába buktak azonban le itt Budapesten, a gazemberség - az ügyészi utasítások elszabotálása, a nyomozás ürügyén egészen más, törvénytelen célok megvalósítása - folytatódott Pest Megyében is, és bár ott is lebukás, és újabb kizárás lett a vége, a nemrég kijelölt Tatabányai Rendőrkapitányságon is töretlenül folyik tovább az ügyészi utasítások elszabotálása, és az eljárás ürügyén valójában egészen más célok szolgálata. (Hasztalan: holló hollónak nem vájja ki a szemét.) Tatabányán a tisztességben meggörbült orrú Hufnágel Ákos osztályvezető - vélhetően származásából adódó fokozott egyéni érzékenysége okán - elkezdte vizsgálgatni az oldalunkon megjelent írásokat. Az nem zavarta, hogy ezt korábban nála valamivel magasabban képzett jogászok - történetesen a II. és III. Kerületi Bíróság (12.B.219/2011/2.), majd pedig a Fővárosi Bíróság (20.Bf.6249/2011/2.) - már elvégezték, és jogerősen megállapították, miszerint az oldalunkon található írások minden tekintetben jogszerűek, a szabad véleménnyilvánítás és a szabad tájékoztatás keretein belül vannak, velük kapcsolatban nem állapítható meg semmilyen bűncselekmény gyanúja sem - azaz "ítélt ügyről" van szó! -, Hufnágel úr a hazai Btk-t vélhetően összetévesztette egy másik törvénykönyvvel (gyaníthatóan a Talmuddal), amely nem ismeri az "ítélt ügy" fogalmát. (Az ellen természetesen nem lenne kifogásunk, ha csupán művelődés céljával tanulmányozná az írásainkat, ez vélhetően mindenképpen javára válna.) Ugyanakkor a családi drámához hozzászólók felkutatását is megkezdte Hufnágel Ákos nemzettestvérünk, és sajátos elgondolásból kiindulva szakértő bevonásával elemeztetné az anyukának tanácsokat adók, illetve neki véleményt mondók leveleinek stilisztikai jegyeit... (Vélhetően még nem hallott arról, hogy a véleményeket küldőknek van IP címük, vagy MAC címük, aminek alapján stilisztikai varázslók bevonása nélkül is azonosítani lehet őket.) Miután nem kívánjuk kitenni további zaklatásnak olvasóinkat, és nem kívánunk ürügyet sem szolgáltatni arra, hogy a rendőrség továbbra is következmények nélkül készíthessen listákat a nézeteinkkel szimpatizáló látogatók köréről, ezért jobbnak látjuk ezt az oldalt eltávolítani. (A rendőrségi visszaélések bírósági vizsgálatának jogerős lezárulásáig legalábbis mindenképpen.)

Van azonban egy a fentiektől független oka is az oldal eltávolításának. Kétségtelen ugyan, hogy az anyuka az utóbbi időben bizonyos jeleit mutatta annak, hogy kezdi megérteni az alapvető családi kérdéseket - úgy, mint az egyes családtagok szerepe és fontossága egy családban, ezen belül különösen az apa szerepe a nevelésben, az apa nélküliség hatása a gyermek személyiségének fejlődésére, stb. -, sajnos azonban ezek az eredmények még vékonyak és hajlékonyak, mint a nádszál, elég egy nap kimaradás és máris visszaesés tapasztalható. (Az anyuka - mint tudjuk - olyan agymosáson esett át részben a szülei, részben pedig az ügyvédei részéről, amelynek hatásait csak rengeteg türelemmel, és valószínűleg több év alatt lehet megszüntetni, ha egyáltalán megszűnnek valaha is teljes mértékben.) Noémi pedig az anyjához igazodva reagál: öleli, puszilja az apját, amikor az anyja is ezt teszi, és idegenkedve elhúzódik tőle, amikor éppen az anyjától is ezt látja. (Ez pedig az utóbbi időben nagyjából 2 naponta változik oda-vissza.)

Minden bizonnyal nem maradtak hatástalanok az olvasói levelek az anyukára - sajnos azok sem, amelyek határozott kérésünk és figyelmeztetésünk ellenére nem a megfelelő hangnemben íródtak! -, azonban az anyukát az egy évvel ezelőttihez képest mára már olyan delejes álomszerű állapotba ringatták az őt lényegében egyszerűen kihasználni, kifosztani szándékozó egyes gazember ügyvédek, hogy mára már valójában semmi nem számít neki, ide értve a közvéleményt is, amellyel szembesítették őt a hozzászólók. Azaz álláspontunk szerint ma már lényeges eredményre nem lehet számítani a nyilvánosság ereje által, az anyuka vagy magától érti meg, hogy nem véletlenül őt marasztalták el a kislány veszélyeztetése miatt - nem pedig az apukát! -, vagy sehogy.

Zárszóul mindenki okulására rá kívánunk mutatni a probléma egyik - és talán legfőbb - gyökerére...

Az irodalmi Nobel-díjas orosz író - Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin - a kommunistákról a következőket írta:

“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.”

A SU-ban ismerünk olyan esetet, hogy az egyik kommunista egész családját kiirtotta Sztálin, ő azonban valódi könnyekkel zokogott, amikor a "nagy vezér" 1953-ban visszaadta lelkét az ördögnek, és önként dupla őrséget vállalt a ravatalnál. Nem csak megbocsátotta a családja elpusztítását, de képes volt rajongani a saját családja hóhéra iránt! Aztán jött Nikita Solomon Hruscsov, és az emberünket kizárta a (kommunista) pártból. És az emberünk - amikor Hruscsovot is elvitte az ördög - odament Hruscsov sírjához, és bizony leköpte azt! A családja kiirtását meg tudta bocsátani, de a pártból való kizárást nem!

Régi mondás: Nézd meg az anyját és vedd el a lányát! A fentiek ismeretében óva intünk mindenkit attól, hogy kommunista családba keveredjen, még akkor is, ha a kiszemelt ifjú, vagy leányzó már nem elkötelezett elvtárs. Mert ha a párthűséget nem is, de az általános életfelfogást: a másokra való tekintet nélküliséget, a makacs, konok nyakasságot, a "mi tanulás nélkül is mindent mindenkinél jobban tudunk", a "csak mi számítunk, mindenki más le van..." elképzelést többnyire az ifjú is magába szívja a kommunista szülők alkotta "humán" környezet fertőző hatásaként.

Ha Noémi apja történetesen kommunista lett volna, semmi probléma nem lett volna. A család garantáltan nem állította volna választás elé a lányát, támogatta volna a kapcsolatot. Akkor semmi nem számított volna. Lehetett volna az apuka 6 elemis végzettségű (lásd az anyuka korábbi vőlegényét), lehetett volna állat külsejű, betört orrú, szeneslapáttal szétvert arcú, rovott múltú, végtelenül buta és ráadásul bunkó, apja korabeli, kopaszodó csúszómászó féreg (lásd az anyuka K. Istvántját), a kommunista családnak megfelelt volna, és így a gyereknek lehetett volna igazi (kommunista) családja, lehetett volna igazi (kommunista) apja. Csak ugye Noémi apja történetesen nem kommunista, hanem igazi osztályellenség: jobboldali, nemzeti értékekben gondolkozó magyar. Ez pedig megbocsáthatatlan egy elkötelezett kommunista család számára. Donornak még elfogadták - főleg, hogy kifejezetten jó adottságokat remélhettek a kisajátítani tervezett unoka számára -, de aztán azt már elképzelhetetlen volt a számukra, hogy Noéminak netán lehetővé tegyék az igazi, teljes értékű családban nevelkedés örömét és előnyeit, azt, hogy az apjával nevelkedhessen.

Egy bizonyos: az anyukának a legutóbbi tárgyaláson is nagy-nagy jóindulattal és segítő szándékkal próbálta magyarázni a hivatása magaslatán álló, igen tapasztalt, nagyszerű bírónő (62 éves, nem biztos, hogy még be tudja fejezni ezt a pert), hogy higgye el: az apuka nem ellenük, hanem ÉRTÜK harcol, nem rosszat, hanem JÓT akar, amikor családot szeretne a kislányának. Próbálta meggyőzni az anyukát arról, hogy a túlféltésnek nagyobb a kára, mint a haszna, előbb-utóbb pedig bizony ki kell engednie a kislányt a kezei közül, el kell engednie egyedül is az apjával - ahogy majd egyedül kell hagynia az óvodában, az iskolában és másutt is -, az anyuka azonban a maga 10-12 éves gondolkozásával mindebből mit sem értett. Bizonygatta, hogy a kislánya nem kísérleti nyúl. Hogy valójában éppen ő az, aki kísérletezik vele - aki bár minden bizonnyal jó akarattal, de egyértelműen nulla gyakorlattal, nulla ismerettel, és az ország talán leghülyébb tanácsadóival a háttérben, őrült tanácsokra hallgatva próbálgatja az SZDSZ, az ATV Bolgár Gyurija, Orosz Józsija és hasonszőrű társaik "haladó gondolkodású "reform-család" elveit -, aki mindenáron okosabb és tapasztaltabb akar lenni a nála 20 évvel idősebb gyakorlott pedagógus édesapánál, azt máig sem sikerült felmérnie...

Az anyuka változatlanul egyedül kívánja nevelni a kislányát, és bár az apuka felajánlotta neki, hogy akár háztartásbeli is lehet az elkövetkezendő 10 évben, az anyuka ezúttal is a közismerten példátlanul okos tanácsadóira hallgatva beiratkozott egy tanfolyamra. Mint elmondta: 85.000Ft-ból nem lehet megélni, tanítónőként meg ennél többet nem kereshetne... Elhitte szegény az idióta tanácsadóinak, hogy a százával hirdetett gyorstalpalók, átképzések, pár órás gyorstanfolyamok egyből nagyszerű megélhetést, 200 ezer forintos álomkereseteket fognak majd neki biztosítani... Hát hogyne!!! Mi az hogy! Nagyon is! (Ahogy az apuka is megszerezte - igaz: ingyen, annyit meg biztosan megért! - a EU-ban mindehol elfogadott sämling project manager diplomát, aztán örömmel tapasztalta, hogy százával keresik valóban a project managereket... Majd amikor a "részletek" gomra kattintott, kiderült, hogy van egy apró kis szépséghibája a dolognak: minimum 3-4-5 év szakmai gyakorlattal és ellenőrizhető eddigi eredményekkel, referenciákkal rendelkezőket akarnak mindenhol. Kezdő szóba sem jöhetett... No de az anyuka is fel fog majd ébredni. Addig meg hadd álmodozzon, hadd higgye el, hogy a mai világban pár órás tanfolyamok egyből pazar megélhetési lehetőségeket fognak számára nyújtani...)

Az anyuka tehát vívódik, őrlődik, hezitál, de kétséges, hogy valaha is tudja-e majd a gyermeke érdekét választani a könyörtelen kommunista érzelmi zsarolást, és a rászabadított verőembertől való félelmét legyőzve, vagy alárendeli-e végleg a kislány érdekét a szülei erőszakos akaratának, és majd előbb-utóbb hozzámegy-e a szülei akaratára egy K. Istvánhoz hasonló, bányászbéka szintet képviselő, szeneslapáttal szétvert arcú, betört orrú, apja korabeli, kopaszodó répceleső strigóhoz, végleg kettészakítva, tönkretéve ezzel nem csak önmagát, de Noémit is...

Erről azonban már nem fogunk beszámolni a család drámát 2 éven át hűségesen követő, Noémi sorsa iránt aggódó látogatóinknak...