HOGYAN MENTSÜK MEG VOLT RENDŐR KOLLÉGÁNKAT ÜGYÉSZI SEGÉDLETTEL EGY BŰNCSELEKMÉNY JOGKÖVETKEMÉNYEITŐL? AKIKTŐL A VÁLASZT MEGTUDHATJUK: PÁSZTOR ZSUZSANNA, DR. FIALKA ANDREA BARBARA, FARKAS PÉTER, PÜSPÖKI HARCOS NÓRA ÉS PÉTER ZOLTÁN (XI. KERÜLETI) NYOMOZÓK, DR. BAKÓCZI ÁGNES, DR. GYŐRI GYÖRGY ÉS DR. GYÖRGYI ÁGNES ÜGYÉSZEK (XI. ÉS XXII. KERÜLETI ÜGYÉSZSÉG)...

 

Történetünk mondhatni elképesztő. Olvasóin ne lepődjenek meg rajta, ha az eseményeket olvasva netán hol a bolondok házában, hol meg korrupt bűnbarlangban éreznék magukat. Amit a következőkben olvashatnak, az Magyarország. 2011-től 2013-ig.

A dr. Regász Mária ügyvédnő által félrevezetett - utóbb meg kifosztott - anyuka az ügyvédnő tanácsára felkereste a Grafológiai Intézetet egy halom apukától korábban kapott levéllel azt kérve, hogy az intézet készítsen neki apuka pszichés állapotáról a levelek alapján egy szakvéleményt, amire családjogi peres eljárásban volna szüksége.

Alább láthatjuk az intézet honlapján is feltüntetett feltételeket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy egy ilyen szakvéleményt elkészíthessenek:

 

 

dr. Regász Mária pontosan tisztában volt azzal, hogy ezen feltételek mindegyike hiányzik - nem csupán az érintett hozzájárulása, mint jogi feltétel, de a szakmai feltételek is! -, viszont másvalamivel is tisztában volt: azzal, hogy dr. Kormos János egykori rendőrtiszt, az intézet adatvédelemért felelős, azóta menesztett igazgató-helyettese némi rábeszélésre garantáltan szemet fog hunyni az érintett hozzájárulásának hiánya felett, ahogy a szakmai feltételek hiánya felett is, és garantáltan meg fog születni az általa kívánt tartalommal a szakvélemény.

És így lett: amikor az anyuka közölte dr. Kormos Jánossal, hogy értelemszerűen nem rendelkezik az apuka hozzájárulásával, és a peres viszonyra tekintettel azt halál biztosan nem is adná meg az apuka, dr. Kormos János kijelentette: majd úgy készítik el a szakvéleményt, hogy abban ne szerepeljen az apuka neve, azaz csak az anyuka tudja, hogy kiről készült. (Ebből az lett, hogy a szakvélemény mellékleteiben ott szerepelt az apuka neve, e-mail címe, sőt még a fényképe is!)

Nézzük talán meg az Adatvédelmi Biztos ABI 5740-4/2010/K számú állásfoglalását erről a gazemberségről:

 

Tiszta, világos, mint a Nap: a szakvéleményt az apa hozzájárulása nélkül el sem készíthette volna az intézet, de ha már elkészítette, azt elsőként az apának kellett volna megmutatnia, és az anyukának kizárólag abban az esetben adhatta volna ki, ha ehhez az érintett - az apa - hozzájárul. (Írásban!)

De hogy ne álljon itt egymagában az Adatvédelmi Biztos állásfoglalása, ugyanezt megerősítve a Fővárosi Törvényszék elmarasztalta, és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte a Grafológiai Intézetet a szakvélemény hozzájárulás nélkül történt elkészítése, és az abban foglaltak megismerésére nem jogosult anyukának való átadása miatt 33.P.27.363/2010/23. számú ítéletében, ami később még a további jogsértéstől való eltiltással és bocsánatkérésre kötelezéssel is kiegészült:

 

 

A képlet innentől igen egyszerű: dr. Kormos János jogi értelemben jogosulatlan adatkezelést követett el akkor, amikor a megbízást a jogi feltételek hiányával nem törődve, nyereségvágytól vezérelve elfogadta, és különösen akkor, amikor az apa különleges személyes adatait tartalmazó szakvéleményt az anyának az apa megkérdezése, sőt tájékoztatása nélkül átadta. Figyelemmel arra, hogy a szakvélemény ráadásul tartalmában egyértelműen hamis - érdekes módon miután dr. Regász Mária találkozott dr. Kormos Jánossal, pontosan azok a mondatokat kerültek a szakvéleménybe, amelyeket dr. Regász Mária látni kívánt benne, holott tényleges vizsgálat nem történt (szakmai feltételek hiányában nem történhetett!) - az apa számára jelentős érdeksérelmet eredményezett: az anya szülei - a nagyszülők - ugyanis a szakvéleményben szereplő, Hamperger Anita grafológus által leírt kapitális baromságok miatt nem engedték be a lakásba, ahol a kislánya nevelkedik. Így viszont jogi szempontból dr. Kormos János cselekménye - bizonyítottsága esetén - a Btk. 219. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, és a (3) bekezdés szerint minősülő, 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény.   

Az apa feljelentést tett a XI. Kerületi Rendőrkapitányságon. Azt akkor még nem tudta, hogy a rendőröknek dr. Kormos János személyében egy volt kollégájukat kellene felelősségre vonni, így azt sem értette, hogy előbb miért utasítja el a feljelentést Pásztor Zsuzsanna rendőrhadnagy érdemi vizsgálat nélkül, azután az ügyészi hatályon kívül helyezést követően miért szünteti meg a nyomozást dr. Fialka Andrea Barbara rendőrhadnagy, majd az újabb ügyészi hatályon kívül helyezést követően miért szünteti meg megint csak a nyomozást ezúttal Farkas Péter rendőrőrnagy rendre mindegyik esetben a bolondok házába illő indoklással.  

Viszont az ügyészség következetesen rendre hatályon kívül helyezte a rendőrség diliházba való határozatait és rendre újra, és újra elrendelte a nyomozást, illetve annak folytatását, bele értve a rendőrség harmadik - Farkas Péter rendőrőrnagy általi - eltussolási próbálkozását is.

Épp csak egy baj volt: az ügyészség sosem írta meg, hogy pontosan miért - milyen elképzeléssel - helyezi hatályon kívül a rendőrségi határozatokat egymás után háromszor is, így az apa azt hihette, hogy minden rendben lesz.

Azután igencsak meglepődött:

A harmadik - dr. Bakóczi Ágnes megbízott csoportvezető ügyész által hozott - ügyészi visszadobás után a rendőrség - Püspöki Harcos Nóra nyomozónő - megidézte az anyukát.., most tessék megfogódzkodni: gyanúsítottként! És nem is akármilyen tartalommal:

A Püspöki Harcos Nóra által közölt, az elmegyógyintézet zárt osztályára illő gyanúsítás szerint az anya a szakvéleményt benyújtotta a bíróságra az apával szemben megelőző távoltartást kérve, és a bíróság úgy döntött, hogy az apa nem láthatja a gyermekét! Ezzel az apát jelentős érdeksérelem érte, az anya pedig nem volt jogosult a bíróságon felhasználni a szakvéleményt.

Kezdjük talán ott: az apa egyáltalán nem ezért tett feljelentést, és az érdeksérelmét is egészen másban jelölte meg. Folytassuk talán ott: ilyen bírósági döntés soha, sehol nem született. Éppen ellenkezőleg: az anya kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította a bíróság, mivel a megelőző távoltartás jogintézménye csak közeli hozzátartozók között alkalmazható, a sem élettársi, sem házastársi kapcsolatban nem álló, különélő szülők pedig nem minősülnek közeli hozzátartozóknak. De talán ne álljunk meg itt, folytassuk azzal: a Pécsi Ítélőtábla elvi bírósági határozatban mondta ki, miszerint a személyiségi jogokat sértő módon beszerzett bizonyíték is felhasználható törvényesen egy bírósági eljárásban - azaz a felhasználás maga akkor is jogszerű, ha a beszerzés nem volt az! -, a Legfelsőbb Bíróság pedig többször is kimondta szintén elvi éllel: az igazság kiderülése olyan kiemelten fontos közérdek, hogy nem lehetséges személyiségi jogokra hivatkozva akadályozni a szabad bizonyítást. Végül még egy apróság: a szakvéleményt nem az anya nyújtotta be, hanem dr. Regász Mária. (Az anya neki - az ügyvédjének - adta oda, ő nem nyújtotta be sehová!)

Amikor az anya egyből azzal kezdte a felolvasott gyanúsítás elleni védekezését, hogy de hát kérem szépen: ilyen bírósági döntés nem is született, mutassák talán meg neki, hogy mire alapozzák a gyanúsítását, Püspöki Harcos Nóra nyomozónő azt közölte az anyával:

"Én pontosan tudom, hogy maga ártatlan, és természetesen azt is tudom, hogy ilyen bírósági döntés nem létezik, de a nyomozás folytatást elrendelő ügyész - ezek szerint tehát dr. Bakóczi Ágnes?! - utasított arra, hogy ezt a gyanúsítást így, szó szerint közöljem magával, hiába mondtam neki, hogy hiszen nincs a kezünkben semmilyen bírósági határozat, és ilyesmit az apa sem állított a feljelentésében."

Az anyuka természetesen panaszt tett az eszement gyanúsítással szemben. Nehéz volt elképzelni, hogy a panaszának ne adjon helyt az ügyészség. Ahogy persze azt is nehéz volt elképzelni, hogy dr. Bakóczi Ágnes megbízott csoportvezető ügyész - vagy bármelyik másik ügyész! - a hivatali helyzetével visszaélve ilyen utasítást adjon a rendőrségnek. (Megjegyzem: ha mégis ad, akkor Püspöki Harcos Nóra nyomozónőnek kutya kötelessége lett volna szignalizálni: feljelentést tenni a Központi Nyomozó Főügyészségen az illető ügyész ellen hivatali visszaélés bűntettének megalapozott gyanúja miatt.) Képzelő erő ide, képzelő erő oda: dr. Győri György kerületi vezető-helyettes ügyész B.XI.4378/2011/15-I.sz. határozatában 2012. szeptember 4-én pofátlan cinizmussal elutasította az anya nyilvánvalóan jogos panaszát. Az indok: jó, hát ismerjük el, valóban nem tiltotta el a bíróság az apát a kislányától - hanem elutasította az anya megelőző távoltartás iránti kérelmét -, de éppenséggel akár el is tilthatta volna! Azaz ha befejezett bűncselekményről valóban nem is lehet beszélni, kísérletről viszont igen, és a törvény a kísérletet is büntetni rendeli.

A baj csak ott van, hogy egyrészt ezzel még nem adott magyarázatot arra: hogyan lehetett az anyát meggyanúsítani egy nyilvánvalóan iratellenes tényállással, hogyan lehetett felelős hatóságoknak egy anyát hivatalos közokiratban meggyanúsítani egy nem létező bírósági határozatra hivatkozva?! És persze ki fogja ezért leülni az ilyesmiért járó éveket?! Kit fognak ezért azonnali hatállyal elbocsátani az állásából?! (Mert ugye az a rendőr, aki legjobb tudomása ellenére tényként rögzítette a gyanúsításban azt, hogy az apát eltiltották a gyerekétől, az testvérek között is elkövette a hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettét, amit 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni a jogalkotó. És az az ügyész, aki ennek a gyanúsításnak a közlésére utasítást adott - persze ha igaz az, amit ezzel kapcsolatban Püspöki Harcos Nóra az anyának mondott -, ugyancsak börtönbüntetéssel fenyegetett súlyos bűncselekményt követett el!)

Másrészt viszont van ennél nagyobb baj is: történetesen az, hogy "éppenséggel" elvben sem tilthatta volna el az apát a bíróság a gyermekétől. dr. Győri György ügyész nyilván jól érezte magát 5 éven át a jogi egyetemen - télen ugye fűtöttek, jó meleg volt -, azt azonban magas beosztása ellenére sem sikerült elsajátítania a jogi karon, hogy mit jelent az alaki okból történő, érdemi vizsgálat nélküli elutasítás, ahogy azt sem, hogy mik a kísérlet törvényi kritériumai. Jobb későn, mint soha: elmagyarázzuk neki, amit a jogi karon nem sikerült megértenie:

Ha egy törvény személyi hatálya nem terjed ki azokra, akik a kérelmet előterjesztik, illetve akikkel szemben előterjesztik, akkor a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Vagyis teljesen mindegy, hogy a kérelmező mire hivatkozik, mit csatol, milyen szakvéleményeket szerez be, az egész megy a kukába anélkül, hogy a bíró megvizsgálná.

A kísérletnek viszont igen fontos kritériuma, hogy elvben legalábbis alkalmasnak kell lennie a kívánt eredmény kiváltására. Ha elvben sem alkalmas erre, akkor nem lehet kísérletről sem beszélni.

A jelen esetben egy 3 hónapos, átlagosan fejlett csimpánz - úgy 30-as IQ-val - is garantáltan megértené, hogy miután a megelőző távoltartás intézményének személyi hatálya csak a közeli hozzátartozókra terjed ki, így az anya kérelmének akkor sem adhattak volna helyt, ha egy kamionnyi szakvéleményt csatol a beadványához, vagy ha a szakértő kijelenti, hogy az apa szerecsen csecsemőket eszik reggelire, azaz az anya cselekménye - ha egyáltalán jogsértő lenne persze, és ha egyáltalán ő követte volna el! - elvben sem lehetett alkalmas a megelőző távoltartás kiváltására, azaz nem csupán befejezett bűncselekményről, de kísérletről sem lehet beszélni. dr. Győri György vezető-helyettes ügyész (XI. és XXII. Kerületi Ügyészség) szakmai kondíciói azonban ehhez kevésnek bizonyultak!

A kérdés már csak az, hogy vajon valóban a szakmai alulképzettséggel, az ügyészségen belül kétségtelenül elképesztő mértéket öltött kontraszelekcióval lehet-e magyarázni a történteket, vagy valami ennél is kínosabb áll a háttérben.

Nos, az apa nem kevesebb, mint 3 ízben fejtette ki részletesen az ügyészséghez címzett beadványaiban, hogy történetesen kétségbeejtő hülyeséget művelnek. Hogy az anyával szemben bűncselekmény hiánya jogcímen azonnal meg kell szüntetni a nyomozást, bűncselekmény elkövetése miatt az adatkezelőnek minősülő dr. Kormos Jánost kell felelősségre vonni, mégpedig a szakvélemény elkészítéséért, és jogosulatlan átadásáért. Továbbá, hogy az érdeksérelme nem a bíróságon következett be - hiszen jogi vonalon mindent megnyert az anyukával szemben -, hanem a családon belül. Az ügyészség nem tett semmit, vélhetően bosszantotta őket az, hogy egy laikus történetesen hússzor annyit tud erről a jogterületről, mint a XI. és XXII. Kerületi Ügyészség összes ügyésze együtt véve, és úgy gondolták, hogy ők vannak az erő pozíciójában, a döntésük ellen panaszra sincs lehetőség, így akármekkora baromságot leírhatnak, úgysem vonja őket ezért felelősségre senki.

És így is lett: a rendőrség - konkrétan Péter Zoltán rendőrőrnagy - 01110/2471/2011.bü. számú, 2013. május 23-án kelt határozatában - anélkül, hogy a tényleges elkövetőt: dr. Kormos Jánost felelősségre vonta volna! - megszüntette a nyomozást az anyukával szemben, de nem bűncselekmény hiányára, hanem kapitális marhaságra: tévedésre hivatkozva, majd ezúttal dr. Györgyi Ágnes ügyész B.XI.4378/2011/29-I. számú határozatában 2013. július 3-án ezt már szolgaian jogerősítette.

Mindketten pontosan ugyanazokat a kolosszális marhaságokat írták le:

Ø Az anyuka jogi tévedésben volt, nem tudta, hogy a cselekménye a társadalomra veszélyes,

Ø dr. Kormos János "tévedésben lehetett" a jogi feltételek meglétére vonatkozóan, mert az anya azt állította neki, hogy a leveleket az apától kapta (nem lopta őket),

Ø dr. Regász Mária ügyvédként csak az ügyfelét képviselte, neki kötelessége mindent megtenni az ügyfele érdekében, nem vonható felelősségre azért, amit az ügyfele kérésére, illetve annak érdekében tett.

Nézzük talán ezt a marhaság-sorozatot egyenként:

Ø A tévedés és a törvény nem ismerete egészen más fogalmak. Az, ha valaki nincs tisztában azzal, hogy amit tesz, az jogszabályba ütközik, nem tévedésnek, hanem a törvény nem ismerésének minősül, és nem mentesít a jogkövetkezmények alól. (A tévedés valamilyen tényre, konkrét ismeretre vonatkozik, a jelen esetben szóba sem jöhet.)

Ø dr. Kormos Jánosnak a szakvélemény elkészítéséhez a levelek írójának írásbeli hozzájárulására lett volna szüksége. Akkor mégis miféle tévedésről beszél itt a nyomozónő, illetve az nagyeszű ügyész?! Vajon az, hogy az anyuka a leveleket nem lopta, hanem az apától kapta, mennyiben ejtheti tévedésbe a levelek grafológiai elemzéséhez való írásbeli hozzájárulás kérdésében dr. Kormos Jánost?! (Különösen, hogy kifejezetten írásos hozzájárulásra lett volna szükség!) dr. Kormos János az anyuka kérésére csak és kizárólag az anyuka saját kézírásáról készíthetett volna szakvéleményt, senki máséról! Mégis mit csinált dr. Györgyi Ágnes 5 éven át a jogi karon, hogy ekkora ostobaságokat van képe leírni hivatalos közokiratban?! (Persze lehet az is, hogy arra gondolt: dr. Kormos János esetleg feltételezhette, hogy a leveleken aláírásként szereplő férfi név az anya fiatalkori neve, aki netán egykoron fiúnak született, csak idő közben átoperáltatta magát nővé, és nevet változtatott. Mert másféle tévedés itt nem lehetséges!)

Ø Az ügyvédnek valóban kötelessége mindent megtenni az ügyfele érdekében, és kötelessége megtenni azt, amit az ügyfele tőle kér. Kivéve egy esetet: a bűncselekmény esetét! Az ügyvéd ügyfele érdekében sem követhet el bűncselekményt, és ha ilyesmire kérné az ügyfele, azt bizony meg kell tagadnia! Márpedig a rendőrség és az ügyészség igen elmés indoklása tartalmában nem kevesebbet mond ki, mint azt a megint csak kolosszális baromságot, hogy az ügyvéd bűncselekményt is elkövethet, ha ezt az ügyfele érdekében, illetve annak kérésére teszi. Ugyanis mint már utaltunk rá: a szakvéleményt nem az anya, hanem dr. Regász Mária adta be a bíróságnak. Így amennyiben a szakvélemény becsatolása valóban bűncselekménynek minősülne - amúgy persze eleve nem minősül annak! -, akkor az elkövető nem az anyuka lenne, hanem dr. Regász Mária, és a jogkövetkezmények alól nem mentesülhetne azáltal, hogy ügyvédként tette, amit tett. (Ha a laikus anyuka a törvényt nem ismerve olyasmire kérte volna, ami bűncselekménynek minősül, akkor nyilván nem tehette volna meg azt, amit az anyuka kér, hanem figyelmeztetnie kellett volna az anyukát arra, hogy amit kér a törvénybe ütköző, nem szabad megcsinálni!) Végül az már igazán csak hab a tortán, hogy az Ügyvédi törvény 23. § (1) az ügyvéd és a megbízó között a megbízás akkor jön létre, ha a felek megállapodtak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban és az előrelátható költségekben. A felek költségátalány alkalmazását is kiköthetik. dr. Regász Mária megbízása egyáltalán nem jött létre: soha nem állapodtak ugyanis meg az anyával sem a megbízási díjban, sem az előre látható költségekben, nem kötöttek ki költségátalányt, és szívességi ügyintézésben sem állapodtak meg. (dr. Regász Mária ezt rendre így csinálja: nincs megállapodás a pénzről, azután napról napra, tárgyalásról tárgyalásra, beadványról beadványra pumpolja a végtelenségig a szerencsétlen balekot, aki fizet, amíg el nem szegényedik. Ehhez képest a MÜK Szabályzat előírja, hogy az előre megállapodott megbízási díjon felül tilos bármilyen további összeget, illetve bárminemű további ellenszolgáltatást kérni!)

PÁSZTOR ZSUZSANNA, DR. FIALKA ANDREA BARBARA, FARKAS PÉTER, PÜSPÖKI HARCOS NÓRA ÉS PÉTER ZOLTÁN - a XI. Kerületi Rendőrkapitányság nyomozói -, valamint DR. BAKÓCZI ÁGNES, DR. GYŐRI GYÖRGY ÉS DR. GYÖRGYI ÁGNES ügyészek a XI. és XXII. Kerületi Ügyészégen egyszerűen szemen köpték az Adatvédelmi Biztost - semmibe véve annak határozott és egyértelmű állásfoglalását - éppúgy, mint a Fővárosi Bíróságot (ma már Törvényszék) - ugyancsak semmibe véve annak ítéletét is -, ez pedig példáját ritkító arcátlanság, amiért egy jogállamban a felsorolt személyeket vélhetően legalábbis fegyelmi elé állítanák, némelyiküknek pedig egészen biztosan elbocsátással, sőt esetleg büntetőjogi felelősségre vonással is számolnia kellene.

Ami azonban a legjobb:

dr. Györgyi Ágnes ügyész - miután mindezt szépen szabatosan kifejtette az apa egyértelműen minden tekintetben megalapozott, jogos panaszát elutasító határozatában - a határozat végén kijelenti: az apa dr. Kormos János, és dr. Regász Mária büntetőjogi-felelősségre vonás iránti beadványát, annak elbírálása végett a nyomozó hatósághoz továbbítja!

Most már csak egyvalamire lennénk kíváncsiak: akkor mégis miről szólt az elutasító határozat dr. Kormos Jánosra, illetve dr. Regász Máriára vonatkozó indoklása???!!!

De ha már itt tartunk: az apa a XI. és XXII. Kerületi Ügyészségen dr. Regász Máriával szemben 2012. szeptember 30-án, míg dr. Kormos Jánossal szemben 2012. október 11-én tett feljelentést ezzel az üggyel kapcsolatban. Ezeket tehát 2013. július 3-án továbbította a rendőrséghez elbírálás végett dr. Györgyi Ágnes ügyész!

A feljelentést elbírálni - elutasítani, a nyomozást elrendelni, vagy feljelentés-kiegészítést elrendelni - írd és mondd: 3 napon belül köteles a hatóság. Ha pedig elrendeli a nyomozást, annak lefolytatására 60 nap áll a rendelkezésére.

Számoljunk tehát egy kicsit: mennyi idő is telt el a feljelentések megtétele óta?! Kerekítve mindkét feljelentés megtétele 8 hónappal korábban történt! A munkáját lelkiismeretes alapossággal végző ügyészség 8 hónap után küld meg a rendőrségnek elbírálás végett két feljelentést, amelyeket 3 napon belül el kellett volna bírálni! (És ezért a lelkiismeretes és alapos munkáért az ügyészek 391.600Ft alapilletményt kapnak a becsületes adófizetők pénzéből havonta!)

Élünk a gyanúperrel, hogy az ügyészség a végén még meg is fog sértődni, amikor az apa személyiségi jogi keresetben százezres nagyságrendű nem vagyoni kártérítési igénnyel áll netán elő az elbírálásra adott törvényi határidő potom 80-szoros túllépése okán.

Mindenesetre izgalommal várjuk, hogy miként folytatódik majd a szerecsenmosdatás: mivel fogják elutasítani a XI. Kerületi Rendőrkapitányságon dr. Kormos János egykori kollégájuk büntetőjogi felelősségre vonását... Mert hogy elutasítják, arra mérget vehetnek kedves olvasóink, hiszen valójában ezt az egész mocskos, undorító játékot - az egyértelműen ártatlan anyuka nyilvánvalóan alaptalan, fiktív, időhúzás céljára szolgáló meggyanúsítását - azért játszották végig, hogy a volt rendőrkollégájuk büntethetősége eközben elévüljön! Hogy mire kiderül: nem a megfelelő személyt gyanúsították meg, addigra a tényleges elkövetőt már ne lehessen felelősségre vonni elévülés miatt. (Tényszerűen az a helyzet, hogy az elévülés 2013. szeptember 27-én áll be. Még 3 hónapot kell kihúzniuk valahogy. Ennyit fél lábon is kibírnak már. Egy kis késlekedés a határozattal, aztán egy kis késlekedés a kipostázással, majd a panasz felterjesztésével, végül az elbírálásával, és máris célba értek: bekövetkezett az elévülés.)

Amit tehát tisztelt olvasóink fentebb olvashattak, az bizony Magyarország. 2011-től 2013-ig. És ha nem teszünk ellene, ez így fog folytatódni a végtelenségig!

Sőt ennél már csak rosszabb lesz!