BOLOND LIKBÓL BOLOND SZÉL FÚ - DR. REGÁSZ MÁRIA: NEM ADHATOK MÁST, CSAK MI LÉNYEGEM!

Korunk Pinokkiója: dr. Regász Mária 2013. szeptember 19-én ismét üstökösként "villant meg" a jogász zsenik egén. Igaz, ezúttal nem védőként, hanem vádlottként, de ezúttal is a rá jellemző vehemenciával osztotta az észt: jogász talán még sosem hallott ilyen védőbeszédet! Mert hogy Regász csak egy van. (Szerencsére...)

Történt, hogy a bírónő megkérdezte Mariskánkat: kíván-e még valamit előadni, majd amikor Mária azt válaszolta, hogy már nem, befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljárást, és megkérte a magánvádlót, hogy adja elő a vádbeszédét. Azután következett Mariska és a védőbeszéd!

És most tessenek megfogódzkodni, de erősen! Mária előlépett egy nagyjából 2 kilós iratköteggel, és kezdte a "védőbeszédét"... "Íme! A magánvádló ebben az e-mailben elismeri, hogy.", és diadalittasan letette a bíró asztalára az általa papírra írt, semmilyen bizonyító erővel nem rendelkező, alaposan kozmetikázott, fiktív e-mailt. "De nézzük talán ezt a levelét.", és már következett is az újabb átütő bizonyíték. És ez így ment tovább vagy 10 percen át. Mária védőbeszéd gyanánt egymás után teszegette le a "bizonyítékait", amikről egy szót nem szólt a bizonyítási eljárás során J J J ...

A bírónő egy darabig határtalan türelemmel hallgatta, és egyenként tette félre az iratokat anélkül, hogy beléjük nézett volna. Majd végül udvariasan megkérdezte Máriánkat: most akkor védőbeszédet mond, vagy bizonyítani akar, csak mert hogy a bizonyítási eljárást már befejezettnek nyilvánította a bíróság Máriánk egyetértésével. Mária persze nem értette a kérdést: nyilván még nem hallott róla, hogy a büntető eljárás jól elhatárolható szakaszokból áll: mindenek előtt van egy bizonyítási eljárás, majd amikor az befejeződik, akkor jönnek az összefoglaló értékelések: a vádbeszéd, és a védőbeszéd. (Vajon hogyan lehet képes másokat védeni - ráadásul 30.000Ft+ÁFA óradíjjal! - úgy, hogy még a büntető eljárás menetével sincs tisztában, hogy összetéveszti a védőbeszédet a bizonyítási szakasszal?! Vajon mit csinálhatott a jogi karon? Mert igaz, hogy a gyámügyiseknek szervezett sajátos gyorstalpalóra járt, de azért ennél talán még ott is magasabb volt a minimum-követelmény.)

Miután Mária a bírói kérdés után is rendületlenül folytatta a saláta-halmaz egyenkénti mutogatását, végül amikor befejezte a "védőbeszédet", a bírónő közölte, hogy most akkor újra megnyitja a bizonyítási eljárást, majd megkérdezte, hogy kívánja-e valaki az újabb "bizonyítékok" részletezését. Erre szerkesztőnk mosolyogva közölte, hogy szükségtelen, miután természetesen egyik sem kapcsolódott a vád tárgyához, a bírónő pedig szépen bepakolta a paksaméta aljára Mariska szemetét anélkül, hogy érdemben foglalkozott volna vele...

De ha már itt tartunk, nézzük talán, miből is áll dr. Regász Máriánál egy védőbeszéd. Azt már tudjuk, hogy miből nem áll: a vád tárgyához kapcsolódó releváns mondat, értékelhető gondolat, illetve egyáltalán bármilyen ép elmére valló mondat természetesen nincs benne. Akkor viszont mégis mi az, ami van benne?! Egyszerű: az, ami dr. Regász Mária személyiségének lényege: véget nem érő, és határokat nem ismerő irreleváns szenny, mocsok és trágyadobálás, súlyos rágalmazások, becsületsértések, és hamis vádak tömkelege. És persze folyékony hazudozás az első szótól az utolsóig. (Akik dr. Regász Máriát már ismerik egy ideje, nyilván nem lepődnek meg ezen, hiszen már Madách Luciferje is megmondta: "Nem adhatok mást, csak mi lényegem." Ezzel pedig Máriánk is így van: belőle is csak az folyhat, ami lényege.)

És most lássuk, hogy kreál dr. Regász Mária 4 nem különösebb súlyú rágalmazásból egy védőbeszéd során többszöri határozott bírói figyelmeztetés ellenére nagyjából 8 sokkal súlyosabb rágalmat, 6 megúszhatatlan hamis vádat, és mellesleg egy minősített etikai-fegyelmi vétséget.

Mindenek előtt tisztázzuk: a vádlottat a védekezése során széleskörű jogosítványok illetik meg, még igazmondási kötelezettsége sincs. (Vélhetően ezért is szeret Mariskánk a vádlottak padján állni: ez az egyetlen olyan hely, ahol anélkül juttathatja érvényre személyiségének lényegét, hogy ezzel jogszabályt, vagy etikai normát sértene. A vádlottak padján kedvére hazudozhat anélkül, hogy jogkövetkezményektől kellene tartania. Vélhetően ezért is érzi szükségét, hogy amikor a végéhez közeleg egy ellene indult eljárás, gyorsan kreáljon egy másikat, amelyben aztán megint a vádlottak padjára állhat, és folytathatja személyisége lényegének érvényre juttatását.) Van azonban sajnos a védekezésnek is egy korlátja. Mégpedig éppen a hamis vád. Máriánk tehát ugyan kedvére hazudozhat a vádlottak padján, de másokat bűncselekmények elkövetésével még ott sem vádolhat hamisan. És persze van még egy általános korlát: a vádlott jogosítványai csak és kizárólag a vád tárgyával összefüggésben illeti meg a vádlottat. Addig, amíg a vád tárgyához kapcsolódó dolgokról beszél, és nem egészen másról. Végezetül pedig van még egy általános szabály: a vádlottak padján sem lehet az emberi méltóságot sértő, indokolatlanul bántó, gyalázkodó kifejezéseket használni, másokat - például a magánvádlót - mocskolni, köpködni, szennyet, trágyát okádni rá emberi gondolatok helyett.

Kezdjük talán az enyhébb problémával: a MÜK Szabályzat 4. fejezete az ügyvédet az Ügyvédi törvénnyel összhangban titoktartásra kötelezi. A titoktartási kötelezettség alóli kivételekkel a 4/9. fejezet foglalkozik, az ott felsorolt kivételeket leszámítva az ügyvéd nem hozhat nyilvánosságra, és semmilyen eljárásban nem használhat fel ügyvédi titkokat. Még az ellene indult büntető eljárásban sem!

Ehhez képest Mária sajátos módon járt el: a védőbeszédében többször is hangoztatta, hogy az ügyvédi titoktartás kötelezettsége miatt nem tudja bizonyítani az igazát, közben pedig félpercenként tette le a bírónő asztalára a védői, és polgári peres jogi képviselői tevékenysége során a tudomására jutott információkat, a volt ügyfele által a részére átadott, és soha vissza nem kapott dokumentumokat: e-maileket, magánleveleket, és más bizalmas információkat, köztük az ügyfele szexuális szokásaira vonatkozó diszkrét adatokat.

dr. Réti Lászlónak tehát ismét fájhat majd a feje, hogy vajon hogyan magyarázhatja ki ezt a súlyos etikai vétséget is, Dr. Grád András pedig kilincselhet az ügyben a kamarai vezetésnél.

És most jöhet a szenny, mocsok és trágya. Következik Regász Mária:

A védőbeszédében többek között kijelenttette, miszerint szerkesztőnk a lakásán megpróbálta megerőszakolni az ő volt ügyfelét. (Ez nemi erőszak kísérletére vonatkozó súlyos rágalom, illetve hamis vád.)

Közölte, hogy szerkesztőnk őt életveszélyesen megfenyegette. (Miután ez arra az időszakra vonatkozott, amikor dr. Regász Mária még az ügyfele védője volt, ez a kijelentés nem csupán zaklatásra, hanem hivatalos személy elleni erőszakra is vonatkozó súlyos rágalom, illetve hamis vád.)

De jöjjön talán a legszebb gyöngyszem: kijelentette, hogy az ügyfele ügyében eljáró bírókat, valamint ügyészeket és rendőröket, gyámügyi, és gyermekvédelmi előadókat szerkesztőnk megfélemlítette, valamint nagy nyilvánosság előtt aljas indokból megrágalmazta, és ezek a bírók, ügyészek, rendőrök és gyámügyi, illetve gyermekvédelmi előadók a megfélemlítés hatására hoztak rendre szerkesztőnk mellett szóló, és így értelemszerűen az ő ügyfelét elmarasztaló döntéseket. (Mindez szerkesztőnkre nézve többrendbeli hivatalos személy elleni erőszakra vonatkozó - igen súlyos! - rágalom, illetve hamis vád. Ugyanakkor az érintett hivatalos személyekre nézve pedig hivatali visszaélésre, illetve szignalizációs kötelesség elmulasztására vonatkozó egészen durva, akár letöltendő szabadságvesztéssel is honorálható hamis vád is egyben.)

Itt jegyezzük meg: ez jellegzetes módszer dr. Regász Máriánál! Amikor már eltapsolta az ügyfele millióit, és elbukott mindent, elhiteti a megkopasztott balekkal, hogy az ellenfél megvette a bírót, a rendőrt, a gyámhivatalt, mindenkit. (Ezt csinálta az egyik zalaegerszegi ügyfele esetében is. A szerencsétlennek majdnem mindene ráment a regászi sarlatánkodásra, és azután elhitte Mariskának, hogy a teljes vereség hátterében a hatóságok korrupt volta áll.) Kérjük: el ne higgye senki soha ezt a magyarázkodást dr. Regász Máriának! Az ügyfelei nem azért veszítenek, mert a hatóságok korruptak, hanem azért, mert őt fogadták meg ügyvédnek. Mert elhitték az internetes "parasztvakítást", elhitték, hogy igazi, hozzáértő ügyvéddel van dolguk.

Ennél a súlyos hamis vádnál már a bírónő sem bírta tovább hideg nyugalommal: határozottan figyelmeztette a fékét vesztett vádlottat a hamis vád tilalmára, illetve a hamis vádolás várható jogkövetkezményeire.

Máriánk ekkor megvadult, és egyenesen neki támadt dr. Sándor Erika bírónőnek: közölte vele, hogy figyelmezteti: a szignalizáció nem csupán lehetősége, de egyben hivatali kötelessége is! Vagyis köteles szerkesztőnket hivatalból feljelenteni, mert a bírók, ügyészek, rendőrök, gyámügyi és gyermekvédelmi előadók megrágalmazása hivatalból üldözendő bűncselekmény. Ha tehát nem hajlandó szerkesztőnket hivatalból feljelenteni, azzal bűncselekményt - feljelentési kötelezettség elmulasztása, hivatali visszaélés - követ el. (Mária ugye ezzel már dr. Sándor Erika bírónőt is megrágalmazta.)

A bírónő hideg nyugalommal nézett rá, betudta Mária őrjöngését annak, hogy "bolond likból bolond szél fú".

Ha azonban már itt tartunk, talán tanítsuk ismét jogra a jogászt! Kedves Mária! A rágalmazás bizony még véletlenül sem hivatalból, hanem kifejezetten és kizárólag magánindítványra üldözendő cselekmény. Ez pedig még akkor is így van, ha a rágalmazást hivatalos személlyel szemben, annak hivatali tevékenységével összefüggésben követik el. Kétségtelen, hogy ez utóbbi esetben a vádat az ügyész képviseli, azonban ha tetszett volna ténylegesen is jogra járni, jogot tanulni, akkor tetszene tudni, hogy a vád képviselete és a cselekmény hivatalból, vagy magánindítványra való üldözése két külön kérdés. (Az ügyész elvben akár a sima, mezei rágalmazás, illetve becsületsértés esetében is átveheti a vád képviseletét, még ha a gyakorlatban ez meglehetősen ritkán is fordul elő. Viszont ettől még a cselekmény magánindítványra üldözhető marad. Tudja Mária: a magánvád, és a magánindítvány is két különböző dolog. Számos más kizárólag magánindítványra üldözendő bűncselekmény is létezik, amelyekben amúgy a vádat az ügyész képviseli.) Ezért tetszett megúszni többek között Vrtelné dr. Keszler Ágnes bírósági titkár - II. és III. Kerületi Bíróság - nemtelen és aljas megrágalmazását: szerkesztőnk hiába tette meg a feljelentést, mivel a titkár asszony nem méltatta Önt még arra sem, hogy felvegye a kesztyűt és nem tett magánindítványt, így nem lehetett Önnel szemben megindítani az eljárást a titkárasszony nyereségvágyból elkövetett megrágalmazása miatt.

De menjünk tovább, hiszen Mária ekkorra már az eufórikus lelki gyönyör állapotában okádta magából a véget nem érő szennyet szerkesztőnkre. (Nyilván nem hallotta még az örök érvényű alapigazságot: aki szarral dobálózik, előbb-utóbb tenmaga is szaros lészen. Az egész jelenet leginkább a saját maga által felkavart fekáliás pocsolyában élvezkedő disznó dagonyázására emlékeztetett.)

Mária ezek után azzal hozakodott elő, hogy szerkesztőnk megnyomorított egy kaméleont úgy, hogy levágta a lábát, illetve addig fojtogatott kígyókat, amíg azok megfulladtak. (Erre mondta valaha szerkesztőnk nagyapja: "Nagy az Isten állatkertje!" Ez amúgy állatkínzásra vonatkozó, és mondjuk ki bátran: tébolyult elmére utaló elképesztő rágalom, illetve hamis vád.)

Azután Mariskánk kijelentette, hogy szerkesztőnk egy e-mail fejlécét meghamisította, és ezt a hamis okiratot becsatolta különféle hatósági eljárásokban. (Ez okirathamisításra, illetve azzal összefüggésben "perbencsalásra" - a hamis tanúzás egyik alakzatára - vonatkozó súlyos rágalom, illetve hamis vád.)

Ezt az esetet nézzük talán meg részletesen: szerkesztőnk a következő e-mailt csatolta különféle hatósági eljárásokban:

From: Dr. Regász Mária

Sent: Thursday, May 13, 2010 12:56 PM

To: xxxxxx xxxxxxx

Subject: Re: Szakvélemény +++ (Kiegészítés)

Üdvözlöm!

Azt gondolom, hogy ha most sem tanult az ügyből, akkor sosem fog. Látható, hogy bármit mond neki, vagy bármit tesz, azt utána minden lelkiismeretfurdalás nélkül kifordítja és felhasználja Ön ellen, persze hangoztatva, hogy nem Ön ellen tervezte.

Ezt tette azzal is, hogy lefeküdt vele, csak arra kellett neki, hogy a saját igazát bizonyítsa, miszerint Ő megmondta, hogy ez lesz, le fog vele feküdni. Tényleg megmondta és tényleg ez lett. Mondtam, hogy csak bizonyítékot gyűjt arra, hogy neki van igaza. Hát gyűjtött.

Megírtam az anyagot, majd ha erre jön megnézi, vagy hétfőn ott megbeszéljük. Ha nem nyújtjuk be, akkor nem lesz egyezség, de ha Ön nem azt kéri jóváhagyni a bírósággal, amit a Xxxx szeretne, akkor sem lesz egyezség, ezt tudja.

Mondja el végre a bírónak, hogy eddig mi volt, különben a bíróság jóváhagyja az egyezségük jogilag jóváhagyható részét (gyermekelhelyezés, kapcsolattartás) és minimális esélye lesz, hogy 2 éven belül változtasson rajta. Én Ön helyett nem fogom elmondani, csak a jogi részét mondom el.

Ön dönt, mert az Ön élete, Önnek kell nap mint nap szembenéznie a döntése eredményével. Én nem tudom Ön helyett eldönteni, hogy Önnek melyik a jobb, nap mint nap szembesülni a feljelentéseivel, eljárásaival, cikkeivel, vagy heti háromszor kihozni a gyereket hozzá a lakásába ami szerintem teljesen alkalmatlan egy gyerek számára. Xxxx nemsokára járni fog. Mit csinál akkor abban a lakásban vele?

Ha Ön úgy érzi, hogy döntésképtelen, és tőlem várja a döntést, akkor meg azt mondja meg, de semmi értelme a képviseletnek úgy, hogy Ön nem engedi, hogy beadványt írjak, de azért képviseljem, Xxxx teszi a dolgát, mi lapítunk mint "luki nyúl" és végül tényleg az ő kérelmeinek fognak helyt adni, mert mi nem csinálunk semmit. Ezt ügyvédként sem vállalom, mert nem tudom úgy képviselni, hogy Ön sem tudja mit akar.

Hozza el a tárgyalásra a képeket kinyomtatva 3 példányban (gyerekágy, konyha, célszerszámok az állatokhoz, fegyver, Laci háta mögött a kupival, macsek a kupiban). Hozzon két képet arról is, hogy Önöknél milyen a gyerek környezete.

Én azt szeretném képviselni, hogy Xxxxxx legyen Önnél, Xxxx láthassa a gyermekjóléti szolgálatnál vagy a kapcsolat ügyeleten. Kérem, hogy hozzon igazolást arról is, hogy eddig mennyibe került a gyermekjóléti szolgálat, mert annak a költségeit is szeretném megfizettetni vele, meg az ügyvédi költség egy részét is.

Jelezze, hogy mi legyen.

dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

A címzett helyén természetesen az ügyfele - szerkesztőnk kislányának édesanyja - szerepel, a nevét csupán a személyiségi jogok védelmére tekintettel ikszeltük ki, ahogy a többi nevet is.

Most tessenek ismét megfogózkodni! dr. Regász Mária azt állítja, és bizonygatja boldog-boldogtalannak, hogy ezt az e-mailt ő nem az ügyfelének - a kislányt gondozó anyukának -, hanem szerkesztőnknek - a különélő apának - írta, csak szerkesztőnk aljas módon meghamisította a fejlécet, amelyen eredetileg az ő neve szerepelt címzettként. J J J (Amikor ezt először a II. Kerületi gyámhivatal vezetőjének kezdte el bizonygatni, Ikladiné dr. Petres Veronika előbb azt gondolta, hogy rosszul hall, majd amikor Mária másodszor is elkezdte bizonygatni, hogy ezt az e-mailt ő szerkesztőnknek küldte, a vezető asszony nem tudta, hogy most mitévő legyen: keressen valami gyógyszert a hivatalban, vagy biztos, ami biztos: hívjon inkább mentőt. Végül felajánlotta Máriának, hogy ha netán rosszul érzi magát, menjen ki nyugodtan, igyon egy kis vizet.)

Visszatérve a "védőbeszédre": ezután nagy valószínűség szerint manipulált e-maileket csatolt Mariskánk a bíróságnak azt állítva, hogy azokat szerkesztőnk küldte az ügyfelének, majd kijelentette: aki ilyeneket ír, az messze áll az embertől. (emberi méltóság sérelme, becsületsértés)

Kijelentette, hogy olyasmiket tesz szerkesztőnk, amiket csak pszichopaták tesznek. (emberi méltóság sérelme - Ehhez képest a BOI szakértője nem szerkesztőnkről, hanem éppen Mariskánk ügyfeléről állapította meg, hogy pszichopátiás kisiklásokra hajlamos, persze akkor, amikor még dr. Regász Mária befolyása alatt állt, és lényegében egyfajta személyiség-transzplantáción esett át, azaz dr. Regász Mária személyiségjegyei jelentek meg a viselkedésében.)

Aztán Mariskánk feltette az i-re a pontot: kinyilatkoztatta, hogy szerkesztőnk nem beszámítható, elmebeteg, és ezt mások is így gondolják. (emberi méltóság sérelme, súlyos rágalmazás)

Szerkesztőségünk egyenesen felteszi a kérdést dr. Regász Máriának: biztos, hogy jól taktikázik?! Nem lett volna okosabb, ha inkább ellenkezőképp nyilatkozik szerkesztőnkről? Ha mondjuk átlag feletti képességűnek, polihisztornak, tehetséges zseninek mondta volna? No nem mintha így gondolnánk, hanem csupán azért, mert ugye mondják: a tények makacs dolgok. A tények viszont mindenki számára ismeretesek: Önt kedves Mária gyakorlatilag a saját szakterületén hülyére verte, porig alázta a jogász végzettséggel nem rendelkező laikus szerkesztőnk, mégpedig nem egyszer, nem kétszer, hanem összesen több, mint 60-szor, miközben Önnek még "becsületgólra" sem hagyott esélyt.

Na már most jobbtól nem szégyen kikapni, no de egy pszichopatától? Egy elmebetegtől, aki messze áll az embertől? Mi lesz, ha valaki netán megkérdezi majd Öntől: mégis miféle ügyvéd, miféle családjogász az, akit ezerből ezerszer padlóra kényszerít a jog minden létező területén egy pszichopata elmebeteg laikus?! Mennyit ér az Ön diplomája Mária, ha még egy elmebeteggel szemben sem képes nyerni hatvanból egyszer sem?! (Nyilván annyit, amennyit Gyurcsány Ferenc diplomája, aki úgy írt szakdolgozatot szőlészetből, ahogy Ön jogból. Hogy közben nem tudja megkülönböztetni a kék áfonyát az otelló szőlőtől. Ahogy Ön pedig nem tudja megkülönböztetni a védőbeszédet a bizonyítási eljárástól, a munkaügyi pert a polgári pertől, a jogi személyt a jogásztól, a hivatalból üldözendőt a magánindítványra üldözendőtől, hogy csak szemezgessünk egy kicsit a tengerből.)

Végül dr. Regász Mária nem mindennapi közléssel állt elő: neki a vele szemben 2013. szeptember 5-én terhelő vallomást tett volt ügyfele a terhelő vallomás megtételét követően elmondta: sajnos nem volt más választása, ki van szolgáltatva szerkesztőnknek, kénytelen volt azt vallani, amit szerkesztőnk kért tőle. (Felhívta Máriát, és kvázi a bocsánatáért esdekelt bevallva, hogy tehát hamisan vallott ellene!) Mit is mondhatnánk, igazán életszerűen hangzik! (Na már most a vádlottnak jogában áll a tanú vallomását megkérdőjelezni, ez azonban nem jelenti azt, hogy jogában áll a tanút egyértelműen hamis tanúzással, a magánvádlót pedig hamis tanúzásra felhívással hamisan megvádolni!)

Az utolsó szó jogán Mária még egyszer kiverte a biztosítékot: megfenyegette szerkesztőnket, hogy azok az ügyvédi titkok, amiket gátlástalanul felfedett az ügyfele tudta nélkül, el fognak jutni majd szerkesztőnk kislányához is, hogy a gyerek tudja meg: ki is az apja!

Igazán nemes gondolat! Ügyvédhez, és főleg az ügyvédi eskühöz méltó. Fedjük fel az ügyvédi titkokat majdan egy gyerek előtt, hogy ha már korábban nem sikerült szétvernünk a családját, hátha utóbb - éppen rajta keresztül - majd sikerül. Hátha sikerül családjogászként egy gyereket egy életre megnyomorítanunk!

Elsőre a Cape Fear jutott eszünkbe. Aztán azok a jogesetek, amikor a hasonló nemes gondolatok jegyében a családokra támadó ámokfutókkal, elállatiasodott rémekkel szemben a család védelmében végül végszükségben előkerült a winchester, a balta, vagy a kés, amikor a család valamely tagja eljutott odáig, hogy már minden mindegy. Hogy kerüljön bármibe, a családot - a gyereket, az anyát, az apát - meg kell mentenie a rémtől. Amikor a rém végül átlőtt fejjel, vagy éppenséggel elevenen megnyúzva fejezte be akár a mozivásznon, akár az olykor kegyetlen valóságban.

Nagyjából ez történt: Mária gondoskodott róla, hogy ha majd ez az eljárás netán le is zárul - vélhetően jövő év elején várható jogerős ítélet a perben - az elkövetkező éveit garantáltan ismét csak a vádlottak padján tölthesse.