HOL AZ ARCÁTLANSÁG HATÁRA?! - DR. REGÁSZ MÁRIA FELETT ÖSSZEBORULNAK A HULLÁMOK

 

Történt, hogy dr. Regász (szül.: Simanek) Mária nem megfelelő neveltetése okán egy hivatalos bírósági beadványában az alábbiak szerint fogalmazott:

"Megjegyzem, hogy felperes beadványait olvasva az eddigi komoly kétségeim felperes elmeállapotát illetően megerősítést nyertek, ugyanis a beadványaiban rendre azt írja, hogy nem tette meg mindazt, amire okirati bizonyítékok vannak, pl. az internetre kihelyezett rágalmazó írások tekintetében."

Azzal most nem kívánunk foglalkozni, hogy a felperes dr. Regász Mária által utalt tetteire nézve természetesen okirati bizonyítékok csak dr. Regász Mária hagymázas képzeletében léteztek, amit meglehetősen egyértelműen igazol egy valóban létező okirati bizonyíték: az ügyészség jogerős megszüntető határozata ezen kizárólag Mária szürkeállományában létező "tettek" vonatkozásában.

Maradjunk a stílusnál, hiszen ahogy ezt Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja mondta még 1753-ban: Le style, c'est l'homme. (Mivel dr. Regász Mária viszonylag friss - nem egészen 8 éves - diplomája ellenére tudomásunk szerint egyetlen nyelvet sem beszél - legalábbis ezzel magyarázta a német forrásokra alapozott egyik cikkében fellelhető vastag hazugságokat -, kizárólag az ő kedvéért lefordítjuk: A stílus maga az ember.)

Az ügyben eljáró polgári bíró természetesen figyelmeztette is a következő tárgyaláson: a személyeskedés, a felperes értelmetlen és célzatos sértegetése nem viszi előre az eljárást, legfeljebb újabb kereseti követeléseket, és netán majd újabb büntető feljelentéseket fog eredményezni.

Ebben a bírónő nem is tévedett: dr. Regász Máriát feljelentettként idézte ezen kijelentése kapcsán a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2014. január 31-én reggel 8:30-ra.

Máriánk azonban kifejezetten termékeny egyéniség, nem úgy van ám az nála, hogy egy nap csupán egyszer vonják őt felelősségre! Legalábbis ezen a napon 8:45-től már kezdődött is a következő ügye, amelyben már kifejezetten vádlottként állt a vádlottak padján.

Történt ugyanis, hogy 2010. szeptember 9-én a Fővárosi Törvényszék földszint 17-es tárgyalója előtt megfeledkezett önmagáról és egyben az ügyvédi titoktartás követelményéről is: a hallgatóságként megjelenő idő K. Csabának bátran elkezdett beszélni az általa képviselt családjogi per részleteiről, illetve konkrétan arról, hogy az apuka elmebeteg, zavart, beteg személyiség, aki veszélyt jelent a gyerekére, ki kell zárni őt a gyereke életéből. (Mondta ezt ráadásul annak ellenére, hogy már a kezében volt a családjogi ügyben hivatalból kirendelt szakértők egybehangzó véleménye, amely szerint az apukánál az égvilágon semmilyen mentális probléma nincs, és bár patológiás szintű baj az anyukánál sem mutatható ki - szerencsére! -, mindaz, amit dr. Regász Mária az apukáról hangoztatott a perben, az sokkal inkább volt jellemző éppen az ügyfelére: az anyukára.)

K. Csaba aztán ezt elmondta az apukának, és Mária már csücsült is a vádlottak padján annak rendje-módja szerint, mint a huzat!

Máriánk - mint tudjuk - kifejezetten szereti ezt a padot, ugyanis számára ez a legideálisabb hely: az egyetlen olyan hely a tárgyalóteremben, ahol legális a hazudozás! (A vádlottnak nincs igazmondási kötelezettsége!)

Mária tehát felvillanyozva érkezett reggel 8:25-kor a bíróságra, és már a kapuban kezdte egy határtalan arcátlansággal: miközben az ügyfeleknek - ide értve természetesen a feljelentetteket, a vádlottakat is - fenntartott bejárat előtt tisztességgel sorban álltak a tisztességes ügyfelek - köztük a tisztességes vádlottak is -, Máriánk az ügyvédi igazolványával visszaélve besétált a dolgozók számára fenntartott külön bejárón, megtévesztve az őrséget, mintha legalábbis dolgozni jönne, miközben valójában vádlottként kellett megjelennie a bíróságon.

(Ilyesmiért egy valamire való ügyvédi kamarában minimum felfüggesztik az ügyvédi igazolvánnyal visszaélő ügyvéd kamarai tagságát.)

De talán ugorjunk, hiszen Mária neveltetése amúgy is jól ismert azok körében, akik ismerték a Simanek családot, akik meg nem ismerték, azoknak majd egy másik alkalommal mutatjuk be őket.

Az első ügyben egészen meglepő, villámgyors döntés született: dr. Sándor Erika bírónő egyszerűen megszüntette az eljárást jogellenesség hiányában arra hivatkozva, hogy a sérelmezett kijelentést Mária az adott polgári üggyel összefüggésben írta le, ezzel tehát az adott polgári per előre menetelét segítette elő. (Az, hogy erről a polgári ügyben eljáró bírónak valahogy mintha épp az ellenkezője lett volna a véleménye, dr. Sándor Erika bírónőt nem érdekelte, igaz, nem is nézett utána, nem kérte be az ügy iratait.)

Az ember esze megáll!

Mert az odáig rendben van, hogy egy büntető bíró nyilván nincs különösebben otthon a polgári peres eljárások gyakorlata terén. Azt viszont, hogy a személyeskedés, az egymás sértegetése előre vihet egy eljárást, egy eljárás hasznára válhat, még a bolondok házában sem mondaná senki, hiszen ez egész egyszerűen homlokegyenest ellenkezik az egyenes logikával, mivel azt már egy 14 éves gimnáziumba készülő teenager is tudja, hogy az ilyesmi soha, sehol, semmilyen eljárásban, de még a hétköznapi kommunikációban sem vezethet pozitív eredményre, az ilyesmi nem csak egy polgári perben, de egyáltalán semmilyen eljárásban nem engedhető meg, semmilyen eljárásnak nem válhat a hasznára, semmilyen eljárásban nem lehet pozitív hozadéka.

Ehhez hozzá kell tenni: dr. Sándor Erika amúgy kifejezetten okos, értelmes, gyors gondolkodású, szimpatikus, tehetséges bírónő akiről egyszerűen nem hihető el, hogy ezt komolyan gondolta volna, hogy ne tudná: amit ebben a végzésben kihirdetett, az egyszerűen eget rengető, kapitális marhaság.

Számos bizonyíték utal arra, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróságon kvázi "íratlan szabály" az, hogy Simanek Mariskát egyszerűen ki kell mosni mindenből, mégpedig nem a két szép szeméért, hanem annak a Dr. Grád Andrásnak az érdekében, aki valaha bíró volt ezen a bíróságon, és akinek ma nagyobb befolyása van jogi berkekben, mint akár a PKKB-on, akár a Fővárosi Törvényszéken bárkinek.

Ezért úgy gondoljuk, hogy dr. Sándor Erikának egyszerűen nem volt jobb ötlete: az eset természete olyan, hogy amennyiben nem állapítható meg a jogellenesség hiánya, akkor onnantól kezdve nem képzelhető el más, mint a vádlott bűnösségének megállapítása, hiszen valóságbizonyításról szó sem lehet. Márpedig a PKKB-on nem engedik meg egyetlen bírónak sem dr. Regász Mária elítélését egészen addig, amíg Dr. Grád András védőszárnyai alatt áll. Így viszont dr. Sándor Erika nem tudott mit csinálni. Bármekkora agyrém is, amit kihirdetett, kisebb ostobaságot egyszerűen nem tudott kitalálni. (Mi sem tudtunk volna. Mi viszont fel sem vállaltuk volna az ítélkezést, ha megkötik a kezünket.)

Ugyanakkor viszont szűk 1 órán belül azonnal el is vált, hogy hová vezet az állandó gusztustalan szerecsenmosdatás, a minden agyrém megengedése, legalizálása, az ítélkezés szétliberalizálása:

A jelen ügy tárgyalását azonnal követő második per tárgyalásának végén - miután abban a perben egyébként valóban jogosan mentette fel dr. Sándor Erika bírónő dr. Regász Máriát a nyilvánvalóan megtörtént, de sajnos kétséget kizáróan valóban nem bizonyítható vád alól - az előbb bemutatott megszüntetésen - és annak agyrém indoklásán - felbátorodott dr. Regász Mária a tárgyalóból éppen távozni készülvén egyenesen odavetette a bírónőnek hangosan, tisztán, árnyalás nélkül: "Nem vagyok hajlandó ennek az elmebeteg embernek."

A mondat itt félbeszakadt, mert a bírónő késlekedés nélkül azonnal úgy ordított rá a fékét vesztett Simanek Mariskára, hogy befejezni már nem tudta azt, amit szeretett volna. (Bírság persze még erre sem történt, nyilván az is meg van tiltva ezen a bíróságon, hogy Dr. Grád András társát valaki meg merje netán bírságolni.)

Ez lett tehát az egyébként törvényszerű eredménye az előbb bemutatott megszüntető végzésnek: dr. Regász Mária úgy gondolta, hogy akkor tehát most már ő korlátok, és fékek nélkül gyalázhat bárkit akár a tárgyalóteremben is, nyugodtan lehet neki mostantól elmebetegnek titulálni akárkit, hiszen dr. Sándor Erika épp most hirdette ki, hogy az ilyesmi nem jogellenes, sőt egyenesen dicséretet érdemel, az adott eljárás előre menetelét szolgálja.

Ennél világosabban semmi nem mutatja, hogy az effajta szélsőséges liberalizmussal jellemezhető bírói döntések mennyire veszélyesek a társadalomra: nem visszafogják, hanem elősegítik, előmozdítják a bűnözést azáltal, hogy egyenesen felbátorítják a korábban még óvatosabb bűnözőket, adják alájuk a lovat. Azt üzenik a magukat korábban még valamennyire visszafogó bűnözőknek: szabad a terep, nyugodtan lehettek bátrabbak, mi itt a bírói pulpitus mögül mindent megengedünk nektek!

Ajánljuk figyelmébe azoknak az idiótáknak, akik jogalkotóként különféle liberális elméletek alapján folyamatosan liberalizálják a büntető jogot és főképp az ítélkezési szabályokat, hogy William Joseph "Bill" Bratton annak idején 30 nap alatt élhető várost csinált abból a New York-ból, ahol a hozzájuk hasonló idiótáknak köszönhetően akkoriban már nem lehetett kimenni az utcára sötétedés után. És bizony bármennyire is hihetetlen, ezt nem liberalizálással, hanem a zéró toleranciával érte el.

dr. Regász Mária sem jutott volna el idáig, ha az elején - az első esetnél - megkapta volna azt az 1 év próbára bocsátást, aminek mára már az ezerszeresére is messzemenően rászolgált, ha nem mosták volna ki kéz-kezet mos alapon idáig mindenből. (Most aztán kezdhet főni a PKKB-on a vezetés feje: ebből a nyílt elmebetegezésből most vajon hogyan mossuk ki? Mert hogy ezt is megpróbálják majd, abban biztosak vagyunk. Bár végül is ez sem tűnik lehetetlennek. Mindössze egy megfelelő tartalmú igazságügyi szakértői vélemény kell hozzá, amely szerint dr. Regász Mária nem képes felmérni a cselekedetei társadalomra veszélyes voltát. Mert sajnos mára már valóban nem képes. Az elején még talán képes volt. De a PKKB sorozatos szerecsenmosdatásai következtében ma már garantáltan nem képes! Ma már elhiszi, hogy ő a törvények felett áll, hogy ő bárkiről, bárhol, bárki előtt, bármit mondhat következmények nélkül.)

De térjünk vissza talán pár szó erejéig az utóbbi felmentésre is. Nem kétséges, hogy ebben a helyzetben nem lehetett más ítéletet hozni, miután korunk Pinokkiója természetesen ismét csak hazudott: letagadta, hogy valaha is beszélt volna K. Csabával. Márpedig a vádlottak padján nincs igazmondási kötelezettsége, azaz ebben az esetben joga van hazudni. Ugyanakkor az eltúlzott vádlott védelem kizárólag 100%-os bizonyítottságot enged a vádlott terhére róni, vagyis a négyszemközt elhangzott beszélgetésnél nincs reális esély a bizonyításra, hacsak a vádlott nem segíti őszinte, feltáró jellegű, részletes beismerő vallomással a bíróság munkáját, ami mondhatni, meglehetősen ritka eset. (Azt pedig talán nem kell mondanunk, hogy dr. Regász Mária - korunk Pinokkiója - esetében ennek mennyi a valószínűsége.) Ugyanakkor Mariskánk nem érezte jól magát az általa is tudottan elkövetett cselekmény alóli jogszerű, de igaztalan felmentés hallatán, és rögtön  gondoskodott is róla, hogy a kvázi sikert beárnyékolja egy halálbiztos vereséggel: miközben a magánvádló - belátva a realitásokat - elfogadta a felmentő ítéletet, Mariskánk képes volt fellebbezni a felmentés jogcímének bűncselekmény hiányára történő megváltoztatása iránt! (Hiába, amikor valaki nem végzi el az 5 éves egyetemet és nem végzi el a 3 éves ügyvédi gyakorlatot sem, hanem "gyorstalpalón" szerzi meg a diplomát, annak ez a következménye: a papír megvan, de alig van mögötte valami tartalom. Máriánk így most még a nála ritkaságszámba menő sikert is vereséggé tudja transzformálni: a tiszta felmentés helyett most már az ő fellebbezésének elutasításával - azaz újabb Regász-kudarccal - záródik majd ez az ügy is.)

A tisztességben megőszült, 75 éves öregember szinte remegett a felháborodásában: "Hogy mondhatja nekem a szemembe azt, hogy nem beszéltünk?! Miért hazudik?!"

Hát igen, aki 75 évet megélt tisztességben, aki nincs otthon a peres ügyekben, azt ezt - talán szerencsére? - sosem fogja megérteni. Az öregember számára egyetlen erkölcs létezik: a Tízparancsolat. Mária számára valószínűleg ismert ugyan ez is, csak éppen a mai modern idők megváltozott igényeinek megfelelő "aktualizálással": a "ne" szócskák kihagyásával.

Szerencsére aztán K. Csaba azt már nem hallhatta, amikor Simanek Mariska a védőbeszédében a hamis vád tilalmára való figyelmeztetés ellenére gátlástalanul megvádolta az öregembert azzal, hogy tudatosan, szándékosan találta ki az egész beszélgetést, hogy célzatosan tett vele szemben hamis vallomást. (Mert ugye a tanú vallomását meg lehet kérdőjelezni. Még azt is lehet mondani, hogy az öreg nyilván szenilis, rosszul emlékszik. De hamisan megvádolni a tisztességben megőszült 75 éves öreget nem csupán hogy nem lehet - sőt bűncselekménynek minősül! -, de morálisan is visszataszító, undorító cselekedet.)

Ahogy persze azt sem hallhatta, amint Mariska ugyancsak egyértelműen hamisan megvádolta a magánvádlót is azzal, hogy az hívta fel hamis tanúzásra a 75 éves öregembert, az vette rá az öreget, hogy találjon ki vele szemben egy légből kapott történetet.

dr. Sándor Erika bírónő az ítéletének kihirdetésekor egyértelműen utalt is arra, hogy miközben a vádlott teljesen feleslegesen és szükségtelenül a védekezés körében sem megengedett, esetlegesen akár hamis vád megállapítására is alkalmas módon védekezett, a bíróság a tanút érdektelennek találta, a vallomása tekintetében pedig fel sem merült a bíróságban a legkisebb gyanúja sem annak, hogy a tanú ne a legjobb emlékezete szerint vallotta volna azt, amire emlékezett, ahogy a magánvádló esetében sem utalt semmi arra, hogy akárcsak a legkisebb mértékben is befolyásolni próbálta volna a tanút.

Mária tehát ismét gondoskodott arról, hogy a következő időszakban továbbra is gyakorta ülhessen kedvenc padján, kedvenc perbéli pozíciójában.

Természetesen vele szemben a tárgyalás befejezését követő bugriskodása miatt - éppúgy, mint a tanú és a magánvádló hamis megvádolása miatt - a büntető feljelentés késedelem nélkül megtörtént.

Érdemes azonban megjegyezni valamit: Mária a per során becsatolt egy DVD-t, amelyen a tanúk befolyásolásának különféle módszerei voltak, amelyeket ő gyűjtött ki szorgalommal egyfajta módszertani útmutatóként önmagának különböző forrásokból! Talán emlékezünk még arra, hogy Máriának van egy másik - az interneten is közzétett - gyűjteménye is: abban az apai kapcsolattartás akadályozásának legügyesebb trükkjeit gyűjtötte össze, és nyilván azzal a céllal tette közkinccsé, hogy ha egy anyuka nem elég ötletgazdag, akkor ebből a gyűjteményből meríthessen magának ötleteket. Ahogy vélhetően a tanúk befolyásolásának módszertani útmutatóját sem véletlenül készítette el magának DVD formátumban Simanek Mariska. Mert ugye, amit egyszer elkészít, azt nyilván használni is kívánja, ezért is készíti el! (Egy biztos: annak idején szerkesztőnk kislányának édesanyjával jó néhányat kipróbáltatott az általa kigyűjtött kapcsolattartás-akadályozási módszerek közül. Csak ott a baj, hogy azután nem ő, hanem a becsapott ügyfele fizette a százezres bírságokat, és nem vele szemben, hanem az ügyfelével szemben tett vádemelési javaslatot a rendőrség kiskorú veszélyeztetés miatt, pedig a jogalkotó ismeri az úgynevezett "közvetett tettes" fogalmát is, amikor valaki egy másik személyt tévedésbe ejtve, a becsapott személy felhasználásával követi el a bűncselekményt. Ilyenkor a becsapott személy - mivel tévedésben volt! - nem is vonható felelősségre! Az pedig most már - a tanúbefolyásolási útmutató láttánk - nem is kétséges előttünk, hogy hogyan, illetve honnan vett trükkökkel tudta szerkesztőnk kislányának édesanyját mindenféle őrültségre rávenni annak idején dr. Regász Mária.) 

Végezetül nézzük meg korunk Pinokkiójának egy újabb csúfos lebukását:

Mint tudjuk: Mária számára a hazudozás nem a kényszer szülte ritka kivételes magatartás, hanem vezérlő elv. (Lásd: itt!)

Ezúttal Mariskánk előbb ismét csak azt bátorkodott hazudni a bíróságnak - ismételjük: vádlottként megteheti! -, hogy szerkesztőnkkel szemben több eljárás is folyik hamis vád miatt.

Nálunk a "több" minimum kettőt jelent, márpedig szerkesztőnkkel szemben egyetlen egy eljárás van folyamatban hamis vád miatt, pontosabban az is csak elméletben van folyamatban, mivel ténylegesen 1 kerek éve altatják, nem történt benne egyetlen egy nyomozati cselekmény sem emberemlékezet óta. Ezt az eljárást ugyanis a zsidó dr. Waltner Rolland koholta vélhetően az ugyancsak zsidó dr. Gál Péter iránti szolidaritás alapján, és azt sem volt hajlandó elárulni - mert nem tudta -, hogy mivel vádolja szerkesztőnket, mi a kifogása szerkesztőnkkel szemben azon kívül, hogy az történetesen gójnak született. (Az 50-es évekre emlékeztető ávós-kihallgatást lásd itt! Az ügyet azután elvették a kis Woody Allen alteregótól, aki pedig megkapta, azonnal elismerte, hogy a gyanúsítás nem tényállásszerű, nem konkrét. Természetesen erről is felvétel van a birtokunkban, ezt azonban csak akkor fogjuk nyilvánosságra hozni, ha a hölgy netán később nem ennek megfelelő döntést hozna az ügyben, de akkor még aznap, késlekedés nélkül, és persze a hölgy nevével együtt.) Mindenesetre pár szóban részletezzük a gyanúsítás tartalmát, ami 3 részből áll: 1.) szerkesztőnk azzal vádolta meg dr. Halász Orsolya bírónőt, hogy az két csókos ügyvéd ismerősének - dr. Nébald Györgynek és dr. Soós Attilának - a törvényben előírt kirendelt védői díjak 2,5-szeresét utaltatta ki. (Ezt sajnos jogerősen megállapította a Fővárosi Törvényszék, Waltner urat azonban az ilyen mellékes részletek éppúgy nem érdeklik, ahogy példaképét: Péter Gábort sem érdekelték egykoron.) 2.) szerkesztőnk azzal vádolta meg dr. Dankó Eszter bírónőt, hogy kétszer szerette volna vele kifizettetni a bűnügyi illetéket, továbbá dupla összeget állapított meg dr. Soós Attila részére kirendelt védői díjként az utolsó alkalommal. (Ezt sajnos úgyszintén jogerősen megállapította a Fővárosi Törvényszék.) 3.) szerkesztőnk azt merte állítani dr. Gál Péterné bírónőről, hogy dr. Gál Péter felesége. (Nem csalás, nem ámítás, nem mi bolondultunk meg: ezt dr. Waltner Rolland gyanúsításként közölte, mint hamis vádat, amint azt meg lehet nézni a pár sorral fentebb megadott linken.)

Összegezve: ettől a Waltner-féle ávós-cirkusztól szerkesztőnk álma eddig is zavartalan volt, és eztán is az marad.

Utóbb aztán Mariskánk - a jó Simanek - ismét előállt azzal, hogy szerkesztőnk ellen az ő feljelentése alapján zaklatás miatt is nyomozás van folyamatban a XIII. Kerületi Rendőrkapitányságon valamilyen ügyszámon.

Szerkesztőnk pedig úgy gondolta: talán ugrasszuk ki a nyuszkót abból a bizonyos bokorból: feljelentést tett Mariskánkkal szemben büntető eljárást eredményező hamis vád miatt, mivel természetesen sosem zaklatta, illetve fenyegette ezt a tündér virágszálat. A nyomozó ügyészség elutasításának indoklása magáért beszél:

Vagyis az állítólagos ügyszám nem létezik, a Máriánk által hivatkozott büntető eljárás ugyancsak nem létezik, de még csak a Máriánk által tett állítólagos feljelentés sem létezik!

Mint tudjuk: Pinokkiónak azért volt olyan feltűnően hosszú az orra, mert akárhányszor hazudott, megnőtt pár centivel ez a legendássá vált szaglószerv. A nyomozó ügyészség tájékoztatását olvasva nem értjük: hogy lehet az, hogy dr. Regász Mária nózija még mindig nem ér az Atlanti óceánig?! Hiszen ha csupán 1-1 millimétert számolunk hazugságonként, bizony már akkor is valahol a francia partoknál kellene, hogy legyen a vége... (Igaz, manapság - a plasztikai sebészek fénykorában - már minden megoldható.)