[ Szeletek belőlem ]

Magyarázatféle

Kedves Olvasóm, talán így külső szemlélőként azt mondhatod, feloldhatatlan ellentéteket írtam le, hogy összeszedetlenek, kiforratlanok a gondolataim.

Nem vagyok tökéletes, az elején járok egy útnak, amely csak remélni merem, hogy helyes. Az írásaim egy része 2-3 éves, ez idő alatt is sokat értem. Kicsit nyugodtabb, talán kiegyensúlyozottabb lettem, és még kevesebb bennem a düh, és az egyéb negatív energiák.

Ellentét van bennem. Igen. Ez a paradox létforma mozgat, ez tart itt, ez ad erőt a folytatáshoz. Létem egyik alapkérdése: Lehet-e az ember több, mint csak egy ember? Igyekszem túllépni emberi korlátaimon. Kötetlen vagyok, nagyon kevés dologtól tudok függeni. De kell egy szál, ami a saját világomból visszahúz erre a Földre, ebbe a létbe, és ez a szerelem. Ki is emel, de itt is tart, ide köt, betölti és értelmessé teszi a világomat. Egyszerre csak egy emberhez tudok és szeretnék kötődni. Ez adja viszont egész paradox világom gyengeségét is, hisz ha ez nincs, akkor az egész világom értelmetlen. Ezt még meg kell tanulnom. Egyedül lennem. De talán kell ennyi emberi kötődés. Sokat nyáladzottam erről írásaimban, de ez is bennem van, és egyik legfontosabb éltetőm.

Otthonom nincs. Konkrétan nincs. De ez összefügg a fentebb leírtakkal, és bővebben is részleteztem már. Jóformán csak egy valaki mellett tudok otthon lenni, de mellette bárhol.

Életemnek elég sok groteszk pontja van, volt, és lesz. Szeretem a groteszkséget, érdeklődve figyelem mások buta dolgait, ahogy következetlenül mondanak önmaguknak ellent, a hibáik mögé bújva. Soha senki nem lesz tökéletes, mert ebben a világban csak emberek vagyunk, annak minden hibájával együtt, egy felsőbb világban pedig azok emberei leszünk. De törekedni lehet, kell a tökéletességre. Visszatérve a groteszkre. Ilyen vonás például az életemben, hogy ha nem látom valaminek a végét, kicsit elveszek. És evvel nagyon szépen tönkre tudom tenni azt, ami jó. Elkezdek gondolkodni a végén, keresni a majdani kiutat, a folytatást, és közben összedőlnek körülöttem a dolgok. Hiszen ezeket az energiákat vonzom magamhoz mindeközben. Nem szeretném tönkretenni, mégis megteszem.

Kevesen tudnak kizökkenteni a nyugalmamból és boldogságomból. Aki erre képes, különösen utóbbira, az mindenképp közeli, mindenképp már egy fontos ember. Kevesekért vagyok ilyen téren hajlandó és képes áldozni magamból.

Létem másik nagy alaptényezője a relativitás eszméje. Szívesen meghallgatlak akár téged, akár mást, hogy mit gondol, akár általam leírt dolgokról, de senkinek nem fogok csak azért hinni, mert ő ez vagy az. Ő is, te is csak emberek vagytok, ahogyan én is. Az általános szabályokat is hajlamos vagyok kétségbevonni. Értékrendeket, eszméket, mindent. Még a saját gondolataimat is. Mindent mi ember alkotott, vagy ember közvetíti.

Kicsit szociálisan érzéketlen vagyok. Hiszek abban, hogy mindenki a saját felelősségi körében járhat el. Tegyen mindenki rendet magában, maga körül, és rend lesz a világban. Ha szeretnél rendet tenni magadban, ebben segíthetek. Nem adhatok semmit készen, de segíthetek. Akár kígyói mivoltommal, ellentéteid felfedésével, akár szimplán csak avval, hogy meghallgatlak. Nekem ez a dolgom, a felelősségem az életben. Egy stabilitást sugározni, adni. Másért felelni nem tudok.

Köszönöm, hogy elolvastad írásaim, remélem találtál benne értelmes gondolatokat, megértettél valamit, esetleg valamit ellenszenvesnek vagy butaságnak találtál, és továbbgondoltad. Ennyi lett volna a célom.