[ Szeletek belőlem ]

Veszélyről

Az én generációmat már rengeteg impulzus éri. Sok, és intenzív impulzus. Nekünk már nem elég az, ami régen izgalmas volt. Nekünk már nem csoda a tévé, nem csoda autóban ülni, nem csoda, hogy csak úgy simán működnek a dolgok. Több kell. Valami erősebb, különlegesebb, valami, amit még nem láttunk, nem próbáltunk, nem tapasztaltunk. Átélni valamit, amit más még nem is gondolt. Sokan vagyunk, akinek már nem elég a szokványos.

Számomra ez a kerékpározás. Egyszerűen menni jó, de nem érdekes. Szívesebben törném magam össze kint egy erdőben, minthogy itthon üljek a biztonságban. Még nincs akiért ilyen értelemben felelősséggel tartoznék. A saját életemért felelek csak. Vigyázok magamra, mert felfogtam már, hogy ha elesek, az fáj. De valamennyi kockázatot kell vállalni. Most, amikor élhetek. Nagy balesetem még nem volt, igyekszem hogy ne is legyen. De inkább kérdezze meg az unokám majd, hogy mi rajtam az a sebhely, minthogy azt kérdezze, voltam-e egyáltalán fiatal. Egytől félek, magatehetetlenné válni. Ha úgy adódik, inkább csapjam szét magam és haljak meg- de legalább boldogan, minthogy egész életemben nyomorék legyek. Nekem az nem élet.

Menni akarok, gyorsan, még gyorsabban, élvezni ahogy elmosódik a táj, ahogy felgyorsulnak a történések, amikor 200 felett van a pulzusom, és minden érzékelésem kiterjed. Vagy lefelé egy vízmosásban, próbára téve embert és gépet egyaránt. Ugrani akarok, érezni mikor megszűnik a kontakt a talaj és a kerék közt, szabadnak lenni egy kis időre, elfelejteni mindent, a gravitációt, az élet hülyeségeit, és csak lenni. Aztán földet érni, és folytatni mindent ugyanúgy, vagy befejezni örökre, ha úgy kell lennie. Nekem ez a másik drog a zene mellett.

Aki ezt nem élte át sosem, nem is tudhatja milyen. Élvezni akarok valamit, amit sokan nem értenek, és hülyeségnek tartanak, de számomra az életet jelenti magát. Mert hogy mennyit élsz, az nem az éveken múlik. Aki otthon akar megsavanyodni, tegye. Én majd ráérek erre sok év múlva, de akkor is lesz mire visszaemlékeznem. Mert élek.

"Living and dying laughing and crying
Once you have seen it you will never be the same
Life in the fast lane is just how it seems
Hard and it is heavy dirty and mean

Motorbreath
Its how I live my life
I can't take it any other way
Motorbreath
The sign of living fast
It is going to take
Your breath away

Don't stop for nothing its full speed or nothing
I am taking down you know whatever is in my way
Getting your kicks as you are shooting the line
Sending the shivers up and down my spine"

2010. június 7.