[ Szeletek belőlem ]

"A fekhely mellett mindig töltve áll

a hűs borospohár

                   itt érzem otthon vagyok

nem is tudod, milyen nagy dolog..."

...Aki ezt az érzést megadja nekem, annak minden tiszteletem. Bár, hogy ki adja ezt meg, az főleg rajtam múlik. Mint ahogy minden. Ki felé nyitok, kinek hagyom ezt. Persze csak ha ő is akarja, de ez más téma.

Rég nem tudom már hol vagyok otthon. Talán sosem tudtam. Bölcsőlakóként még nem érdekelt, később meg már bonyolult volt. Kisgyermekként, lelkemben a reménnyel, hogy egyszer majd "hazamegyünk" még, könnyű volt. Azt mondtam, Topolyán van otthon, mégis Szegedre, a lakásba mentem haza minden nap. Még Topolyáról is. Később azt mondtam, Topolyán van otthon, itt van itthon. Már régóta egyértelmű, hogy nem megyünk "haza". Soha. Itt maradunk, vagyis ott, hiszen jelen pillanatban egy harmadik országban vagyok otthon. Hol is vagyok otthon? Talán sehol sem. Talán mindenhol. Volt egy törés, amióta nehezen tudom magam Topolyán otthon érezni. Volt, hogy egyedül jöttem onnan "haza", és azt éreztem, hogy rossz. Amíg a határon át nem értem, nem éreztem magam biztonságban. Idegen arcok, idegen hangok, és egyre többen vannak. Pedig nem szabadna hogy ez befolyásoljon. Emlékszem amikor apám azt mondta, mi vajdasági magyarok vagyunk, s hogy ő büszke erre. Az identitástudat persze megint más dolog, de talán kicsit összefügg. Otthon ott van, ahol biztonságban érzem magam. Ez ennyire nem egyszerű. Itt sem félek semmitől. Mégsem vagyok otthon. Vagy mégis? Otthon sem vagyok otthon, olykor Blankánál viszont otthon vagyok.

Azt hiszem, ebből az otthon dologból nekem csak a puszta szó maradt. Topolyán otthon vagyok, Szegeden itthon, innen meg mennék már haza, mert hiányzik valami, amitől otthon érzem magam.

Otthon nincs viszály, otthon nincs félelem, otthon nincs unalom, de mindig az lehetek aki, és azt tehetem amit akarok. Talán túlságosan függő vagyok ismét, de talán ahol Blanka van, ott vagyok otthon. De ez sem csak ennyire egyszerű. Máshol, mással/másokkal is lehetek otthon. Kicsit talán szerencsés is vagyok, mert mindenhol otthon vagyok egy kicsit. De egy kicsit sehol sem.

Ha azt érzem otthon vagyok

                                                               "nem is tudod milyen nagy dolog..."

Kicsit mindenhol, kicsit sehol, kicsit a semmi közepén, olykor mégis otthon. Talán ebből a függetlenségből is nyerem az energiámat, sokszor viszont úgy érzem, ez rabolja el.

2009. december 26.