[ Szeletek belőlem ]

„Az a baj az internetet terjedő idézetekkel, hogy nem lehetünk biztosak a valódiságukban.”

Petőfi Sándor

Avagy miért idézek, ha nem szeretem, mikor valaki idézetekkel fejezi ki magát?

Nem tudom a kis számú olvasóim között rajtam kívül másban is felmerült-e a kérdés, mindenesetre ha igen, joggal. „Most kellene valami szigorúan mástól lopott, talán félig sem megértett idézet, hogy okosnak és műveltnek tarts, esetleg több is, hogy még tájékozottnak is.”

Alapjába véve nem szeretem, ha valaki azt várja, hogy más idézetek alapján ismerje őt meg. Vannak saját gondolataid, ha be akarod magad mutatni, tedd meg azokkal. Arra van ez a szép nyelvünk, hogy megfogalmazzuk a mondandónkat. Persze nem lehet mindent, és van, amit már megfogalmazott más, de az más valaki, és nem mi vagyunk.

Mindezek ellenére nem egy írásom kezdődik idézettel, és egy-két közösségi profilt is rövidre zárok néhány idézettel, elég az oda.

Miért? Mert vannak művészek, vagy egyszerűen okos emberek, akik nálam sokkal szebben meg tudják fogalmazni amit ők mondani akarnak. De hogy ők mit akartak mondani, az gyakran nem fedi az én mondanivalómat. Nem vagyok magyartanár, hogy azt mondjam, „és itt a költő arra gondolt, hogy”. Nem látok beléjük. De egy-egy kiragadott sor, egy-egy gondolat lefed valamit, amit én érzek aktuálisan, vagy úgy egyáltalán az életfilozófiámmal egyezik. Ezeket szeretem kiragadni, ÉS kifejteni. Mert anélkül az nem az én gondolatom, hanem a művész gondolata. Ami mindenkinek mást jelent, hisz erről szól a művészet. Ha valami mindenkinek ugyanazt jelenti, az nem művészet. Az tényközlés, híradás.

Én ez utóbbit űzöm. Kiragadok valamit, és elmondom nekem mi jut eszembe róla, nekem mi a véleményem. Akinek meg nincs jobb dolga, az elolvassa. Erről szól ez az oldal. Leközlök néhány szeletet magamból. Ha elgondolkodsz rajta, hogy az számodra mit jelent, vagy elindít benned valamit, amit továbbgondolsz, akkor eljutottunk a művészethez. Nem én jutottam el a művészséghez, mert attól durvamessze állok, nem is kívánok az lenni. Te juttattad el az én írásomat oda. Köszönöm.

2011. október 20.