[ Szeletek belőlem ]

Hogyan lettem fixis*?

(*maradjunk inkább az örökhajtósnál)

A futárok. Azok az átkozott futárok. Naná, hogy velük kezdődött minden.

Élőben nem ismertem egyet sem, itt a városban is csak egy van aki régóta nyomja, ő sem fixszel. Először egy fotókiállításom találkoztam egy "futárok és bringáik" sorozattal, ami megfogott. Mattfeka bicó, széttetovált tulaj; agyonmatricázott bicó, kis gyík tulaj, de mindegyik egy kerek történet és egy egyéniség. Úgy együtt a bringájával. Naés persze az 5-6 képen egy féket sem sikerült találni. Jólvan öcsém, ezek hülyék, gondolom nem lassítanak, kikerülik, nem megállnak, inkább másfelé mennek. Az örökhajtósról itt még nem tudtam, de annyit konyítottam hozzá, hogy lássam, nem kontrásak.

Aztán a zinternett.

Az első benyomás megvolt, pozitív volt, bár még halványlila fogalmam nem volt, hogy ezek a "fixik". Jött egy külföldi tanulmányi jellegű út, ahol a sok tanulás közben (khm), elég sokat sikeredett a neten lógnom. Valahonnan előtte már megvolt a téma, de itt ástam magam bele igazán. Egysebizni már egysebiztem, a dirt/street gépemen sem volt váltó, mert minek, rá is jöttem, hogy ide az Alföldre amúgy sem kell. De ez az örökhajtás… meg a féktelenség. Hejj. Ezt ki kell próbálni. Nameg baszott jól néznek ki. Úgy mellékesen. Bár nekem minden bringaépítés egy művészi tevékenység is, nem szeretem, ha csúnya gép van alattam.

Az elhatározás.

Naszóvalakkor kell egy fix. Nyári meló befigyelt, dőlt a pénz, volt egy cirka 50ezres keret. Fogjuk rá elég. Mi van, mi kéne? Majdnem a tipikus "fogjunk egy tanyabájkot, az úgyis csúszópapucsos" (hogyaszöszbenelenneazmár) recept lett, de addig nézegettem a Cannondale BadBoy-t, hogy mindazösszes szájbantalálható testnedvem elkezdett szivárogni kifelé, és már igen nagy tócsát képezett, ergo valamivel fel kellett volna törölnöm. Azonkívül egy barátom révén összefutottam egy fotós sráccal, aki egy kontrás, fullminimalista mattfekete 26-ost rakott.

Lényeg, hogy a "bemegyek a boltba egy csepelrojálé'" és a "kókányoljunk át egy régi fost" jellegű kezdőakkord szerencsére kimaradt.

Szóval akkor legyen 26". A többi már lazán alakult, akadt egy Magellan Hydra váz, előre nyílt papuccsal, amit széjjelkönnyítettem, leszedtem ami felesleg, és lefújtam mattfeketére. A küllők, meg a markolat lilák lettek, minden más feka. Első körben egy kiékelt Deore kazettás aggyal raktam, amivel elég sokan körberöhögtek (nekik üzenem, hogy Japánban gyártanak fix kazettatestet ilyen agyakhoz, így belőhető a láncvonal, és marha jó az egész), viszont arra pont jó volt, hogy kipróbáljam, hogy az örökhajtás tényleg jó. Aztán jött bele egy Nova flip-flop agy, persze csak fixen, racsni nélkül. Aztán jött a strap, és lassacskán hanyagolódott a fék. A többi történelem (:

Szemléletváltás.

"I ride a fixed gear since two months and my whole fuckin' life've changed, the way i see the world and everything!" Jah, my whole fuckin' life megváltozott, ez tény. Egy olyan szemléletet nyitott meg, vagy inkább terjesztett ki számomra a fixizés, amire nagyon nagy szükségem volt. Inkább kiterjesztette, mint megnyitotta, mert valami miatt már eleve tartottam ide, ezért kezdtem fixezni. Szóval a lényeg, hogy egy szabadabb, lazábban vevős, kevesebbet görcsölős eszmét adott, vagyis segített ezt kiélni. Néhány egyéjszakás komolytalankodással meg tingli-tangli kapcsolatosdikkal karöltve segített kiheverni egy nagyobb törést (szakítás naná, folyjon a nyál dőljön a könny), meg pár egyéb múlt és jelen béli marhaságon is sikerült átlendítenie.
Mert ki lehet menni akármilyen bringával csapatni egy nagyot, de egyszerűen más érzés egy olyan bringával menni, amivel össze vagy kötve, és csak te felelsz mindenért, nem a technika. Nincs fék, nincs pihenés, nincs visszaváltás, csak tekerés, matekozás a forgalommal, és minden egyéb gondolat kikapcsolása, üresség, béke.
Jameg a térdfájásomat (volt egy csunya szarráázás->megfázás+ jónagy esés kombóm régebben) is kikezelte, a lelki bajok mellett, nem mellékesen.

Szóval nekem ez a fix. Azóta is benneragadtam, azóta is avval járok, Alföldre nem is kell más, és úgy egyáltalán, imádom. Szerelem. És többek közt ennek köszönhetem, hogy boldog vagyok.

Kieg.: fék vs féktelen.

Mindenki annyit vállaljon be, amennyit elbír. Nem használok féket, a jobbik bringámon nincs is, de fékkel kezdtem. Miután fél évet elszaladgáltam úgy, hogy nem nyúltam a fékkarhoz, úgy gondoltam a következő bicóra nem is teszek. A városimon van, használom is, de csak a gumikímélés miatt.

Többet kell matekozni a forgalomban, másképp kell beszelni egy nem belátható kanyart, figyelni kell a gyalogosok mozdulatait, de ennyi, meg lehet lenni fék nélkül. Viszont sok éve tekerek, és elég régóta járok az úton, kocsik közt. Kezdőknek mindenképpen legyen fenn egy első fék. Meg egy strap (pedálkötés, klipsz, ahogytetszik). Mert anélkül biztonságtalan. Én is úgy kezdtem, míg fenn nem volt, nem éreztem magam biztonságban a bringán.
Kifejezetten elítélem, hogy egyesek fék nélkül kezdik, főleg ha még strap sincs. Ha balesetet csinál valamelyik hülyegyerek, akkor nem az lesz a hang, hogy "nem tud bringázni a debilállatja", hanem hogy "a köcsög féknélküli fixis balesetet csinált". Ha rászállnak erre, és ellenőrzik a fékeket, az meg se neki nem jó, se nekem, se sokan másoknak normális örökhajtósozóknak.

Összefoglalva: klipsz vagy fék bazmeg, mert pofánváglag ha meglátlak anélkül!

2011. december 29.