[ Szeletek belőlem ]

Önomlás 2.

Gusztustalan. Végignézem ahogy összeomlik a teljes világom. Visszahullik minden egyes darabja a maga kis értelmetlenségébe, és én nem teszek semmit, mert annak sincs értelme. Mindig is tudtam, hogy értelmetlen, de valahogy élveztem. De most azt sem. Csak ülök a romlás tetején, és csodálom hogy ami egyszer szépen mutatott az most mennyire randa, ami egykor élvezetet jelentett most mekkora energiarabló, és hogy amiben egykor hittem, mekkora hazugság.
Undorító szar az egész.

2010. március 22.