Az iskola története

Kunszentmárton Városi Általános Iskola a 2003-2004. tanévben a korábban önállóan mûködõ és a Széchenyi István Általános Iskola összevonása révén jött létre. Mindkét korábbi intézmény komoly történeti múltra és hagyományokra tekinthet vissza.

A Deák Ferenc Utcai Általános Iskola története a XIX. Század elsõ felére nyúlik vissza. 1838. decemberében épült fel a nagyiskola, mely a mai napig a központi épület szerepét tölti be.
Ez volt a község elsõ oktatási, sõt mûvelõdési intézménye hosszú idõn, közel száz éven keresztül. Az iskola felállítása és fenntartása a község feladata volt, az iskolafelügyeletet pedig a római katolikus egyház gyakorolta.
Az iskolában megépítésekor négy szolgálati lakást alakítottak ki, négy tanító – Veres Mihály, Somogyi István, Szakali Sándor és Szabó Antal – négy hatalmas tanteremben kezdte meg az oktatást.

A Deák Ferenc Utcai Általános Iskola története a XIX. Század elsõ felére nyúlik vissza. 1838. decemberében épült fel a nagyiskola, mely a mai napig a központi épület szerepét tölti be.
Ez volt a község elsõ oktatási, sõt mûvelõdési intézménye hosszú idõn, közel száz éven keresztül. Az iskola felállítása és fenntartása a község feladata volt, az iskolafelügyeletet pedig a római katolikus egyház gyakorolta.

Az iskolában megépítésekor négy szolgálati lakást alakítottak ki, négy tanító – Veres Mihály, Somogyi István, Szakali Sándor és Szabó Antal – négy hatalmas tanteremben kezdte meg az oktatást.
A fiúkat és a leányokat külön tanították. Amikor 1856-ban iskolabõvítésre került sor, megépítették a kettõs csigalépcsõt, mely a nemek teljes elkülönítését szolgálta. Ekkorra az iskolabõvítés a létszámok tekintetében is megmutatkozott, ugyanis hat tanító 779 diákot tanított négy felmenõ osztályban. Nem volt szokatlan a nyolcvanas vagy kilencvenes osztálylétszám.
1869-ben nálunk is megalakul az iskolaszék az 1868-as népoktatási törvény hatására. Összetétele a következõ volt: Fgy. Tóth István, alelnök Tóth Sándor plébános, tagok: Nagy Antal, Bozóki Sándor, Simon Károly, Busai Károly, Privrel Antal tanító, Szilárdfy Ágoston, Doba István, Ökrös József, Apatóczki József. Jegyzõ: Pásztor László tanító, gondnok: Radics István tanácsnok. Az iskolaszék egyik elsõ intézkedése a párhuzamos osztályok felállítására tett javaslat.

1879-ben helyezték Kunszentmártonba Veress János tanítót, akinek mûködése 42 éve új korszakot jelentett az iskola életében. Áldozatos tanítói munkája mellett „Régi idõk fakult írásai” címmel újságcikk-sorozatot írt, melyben híven mutatta be a XIX. Század végi iskolát és településünket. Tanítótársaival 1879-ben megszervezte mind a fiúk, mind a lányok részére a hatosztályos oktatást, az ismétlõ iskolát, majd 1890-ben a távolabb lakó tanulók létszámának megnövekedése miatt a Kulacsos iskolát.

1902-ben régi terv valósulhatott meg: az egri érsekség jóváhagyásával a nagyiskola községi kezelésbe került.
1909-ben a korábban mûködõ „zugiskolák” helyett – melyben a tanyavilág gyermekeit tanította a betûvetés tudományára egy-egy ott lakó írástudó, képesítéssel nem rendelkezõ földmûves – több iskolaépület létrehozására került sor. Így jött létre a tanyán a vekeri, a telekparti, a köttöni, a jaksori, az ugari iskola, a belterületen pedig a Kulcsos mellett az érparti, a Zeller – az ott tanító házaspárról kapta késõbb a nevét – és a mai Zrínyi téri iskolaépület, mindegyik tanítói lakással. Az elöljáróság egyúttal a nagyiskola felújítását és bõvítését is tervbe vette.
1910-ben sor került az iskolák államosítására, ekkor a tanulói létszám a felmenõ rendszerû hat évfolyamon 951 tanuló. Az államosított iskola elsõ igazgatója Schóber Alajos 1923-ig, utóda Iványi Károly lett.
Az elsõ világháború alatt a férfi tanítók nagy része bevonult katonának, az itthon maradottak osztályösszevonásokkal és helyettesítésekkel igyekeztek pótolni hiányukat. A nagyiskola épületében 80 ágyas hadikórházat rendeztek be, így az oktatás kikerült a városszéli iskolaépületekbe.
A tanyasi iskolák a 10-es években külön igazgatás alá kerültek, a nagyiskola a négy belterületi iskolával 20 pedagógussal mûködõ tekintélyes intézménnyé vált.
A második világháború alatt ismét hadikórház lett az iskolaépület, az oktatás az egyesületi helyiségekben történt.
1945 után az iskolaszerkezet megváltozott, a ma is mûködõ nyolcosztályos általános iskola jelent meg a hatosztályos helyett. Ekkor az I. számú Általános Iskola (a késõbbi Mátyás király Utcai Általános Iskola) fiúiskola, a nagyiskola utóda a II. számú Általános Iskola (a késõbbi Deák Ferenc Utcai Általános Iskola) leányiskola lett. Az Eötvös utcai (Kulacsos) és a Bercsényi utcai (Zeller) iskolát az I. sz. Általános Iskola, míg az Érparti és a Zrínyi téri iskolát a II. sz. Általános Iskola kapta.
1945-47-es tanévekben megkezdõdött a szakrendszerû oktatás kiépítése, a szaktanári képzés.
1951-ben került sor a gyógypedagógiai képzés elindítására, majd 1956-ban kezdte meg mûködését a napközi otthon, egy csoporttal.
1958. õszétõl tanácsi határozat alapján megvalósult a koedukáció, így fokozatosan megszûnt a leányiskola jelleg. Elõször párhuzamos fiú és lány, majd vegyes osztályok alakultak.
Létrehozták a két iskola körzethatárait, ahonnan beiskolázhatták diákjaikat.
Az 1965-66. tanévben iskolafelújítás történt, de még így is váltott rendszerben zajlott a tanítás, ami azt jelentette, hogy havi, majd heti váltásban jártak iskolába, természetesen szombaton is.
1966. szeptember 1-jén indult a sok elismerést kivívott matematika tagozat.
1980. szeptember 1-jén újabb változás következett be: a Mátyás király utcai iskola „kiköltözött” a lakótelepre, Killián lakótelepi Általános Iskola néven folytatta tovább a mûködését. Ettõl kezdve a diákotthon – '90-es években történt megszûnéséig – a Deák Ferenc utcai iskola igazgatóságához tartozott. Ebben az idõszakban megszûnt a váltott tanítás, illetve a szombat tanításmentessé vált. A matematika tagozatos oktatást az orosz nyelvi tagozat váltotta fel, mely a rendszerváltásig mûködött.
1985-tõl vette kezdetét a fakultációs oktatás, mely alkalmat adott a tanórán kívüli tehetséggondozásra többféle tudományterületen. Egy év múlva, 1986-ban kezdõdött a számítástechnika oktatása, mely napjainkban az informatika tantárgy keretein belül folytatódik.
1988-ban ünnepelte az iskola fennállásának 150. évfordulóját. Ekkor 63 pedagógus foglalkozott 863 tanulóval, ez 20 tanulócsoportot, 3 eltérõ tantervû, 3 diákotthoni, 15 napközi otthoni csoportot jelentett. Munkájukat 25 fõ technikai dolgozó segítette. Ebben az idõszakban természetes volt az évfolyamonkénti négy párhuzamos osztály 30 fõ körüli osztálylétszámokkal. A rendkívül tartalmas, sokszínû, változatos oktató-nevelõmunkát jelzi ezekben az években a számos szakkör, eredményes sport, énekkari tevékenység, a rajz fakultáció, melybõl mûvészeti iskola nõtt ki. A magyar fakultációból színházi elõadások jöttek létre. Kedveltek voltak a nyári kerékpártúrák, táborok. A természet, közvetlen környezetünk megismerésére alakult a máig mûködõ természetmegfigyelõ tábor.