A mai kisvárost három település - Keresztúrfalva, Keresztúr /mezõ/város és Timafalva 1884-be történt egybeolvadása hozta létre. Ehhez csatlakozott a jelen- korban (1926) Fiátfalva.
          Névadónk a Szent Kereszt (Santa Croce). Annak középkorban szokásos ura- zása - Domine Croce, Kereszt Úr - szolgáltatta a helységnevet. Alátámasztja ezt a Római Katólikus Plébániatemplom védõszentje is, a Szent Kereszt. Ugyanakkor a helység fölé magasodó "Jézuskiáltó" és a rajta álló kereszt is a város nevével van összefüggésben. A "székely" elõnevet elsõként egy 1548-ban keltezett irat tar- talmazza. Ezt a jelzõt a szentistváni Magyarország közel félszáz hasonló nevû településének megkülönböztetési igénye indokolta.
 

          Székelykeresztúr az Erdélyi medence keleti szélén, a Küküllõ menti domb- vidék peremén, a Nagyküküllõbe ömlõ Gagy-vize és a Szõke-Nyikó által kialakított hordalékkúpon, 390 m tengerszintfeletti magasságban fekszik. Évi középhõmérsék- lete 8.9ºC; az évi csapadékátlaga 620mm. Földmûvelésre alkalmas voltát a napsü- tésben gazdag, széles folyóvölgy bíztosítja, alkalmassá téve az õskori ember itteni megtelepedésének. Legkorábbi nyomai mintegy 7000 évvel ezelõttrõl, a korai neolitikum idejébõl származnak. Ez a nagyon gyér népesség a bronzkorban (Kr.e. 2500-800) - bizonyosan egy népmozgás következtében - látványosan elszaporodott. Ebbõl az idõbõl származnak a város belterületének legkorábbi szorványleletei. A vaskort (Kr.e. 800 - Kr.u. 106) egy kelta temetkezés bizonyítja (Ughy-féle téglagyár). A vaskor második felében megjelenõ dák népcsoport a "Fenyõ-alján" mutatható ki. A római korról (120-250) egy zatai temetõ és egy kisszámu éremlelet (Sósfürdõ kútjának kotrása) tanuskodik. A népvándorlás idõszakát a germán eredetû Gótok megjelenése igazolja. Az õket elûzõ Gepidák jelenlétét egy 5-(6?) sírból álló kis temetõ bizonyítja (Kereskedelmi Bank mögötti garázsköz). A VII. században meg- jelenõ szlávok sok határrészen kimutathatók. Egy késõi csoportjuk erõs avar hatást bizonyít (Fiátfalva-Nagyerdõ földje). Egy X. századi szláv lelet bulgár (?!) - szláv jelleget mutat (Katustava, Máthé-pince). Tény az, hogy szorványos szláv lakosság- gal találkozhatott a honfoglaló magyarság.
 

          Keresztúr történelme az alapítástól napjainkig. Az elsõ régészeti adatunk Szent István korára keltezhetõ (Gyárfáskert-Hajnal negyed). Mivel a román nem- zetállam un. történészei mondvacsinált folytonosság mesét terjesztenek, ki kell hangsúlyoznunk: vîdékünk - Erdély más területével együtt - semmiféle folytonos- ságot, sem "dákó-rómait", sem "hun-székelyt" nem bizonyít.
          Írott forrásaink csak a XIV. sz.-tól vannak. A régészeti kutatás alapján szük- séges kiemelni: az 1200-as évek kör0nli leletanyag ugrásszerûen megnövekszik és a Gimnáziumkerttõl a Róm. Kat. Templomig húzódó területen kimutatható. Ez a népességnövekedés nem magyarázható a gyárfáskerti szorványleletekkel. Való- színüleg ekkor érkezett a magyarság székely eleme helységükbe (és a vidékre). Teljesen megváltoztatták a település rendjét, de magyar kulturával rendelkeztek és magyarul beszéltek. Ennek bizonyítéka: a más helyre való telepedés, ugyan- olyan régészeti anyag léte mint a korabeli ország más területein és színmagyar dülõnevek (a szláv luka-lok = legelõ szó is egy magyarosított, de hozott szóra utal). Õk a templomépítõk. Itt építették fel az egész Erdõhát - Keresztúr - Udvarhely környéke és a Homoródremete legnagyobb plébániatemplomát.
 

          Nem véletlen tehát, hogy helységünk elsõ írásos említésekor - 1333-ban - a keresztúri Jakab pap fizette a fentemlített tájegység legnagyobb pápai tizedét (23 báni dénárt - amikor Udvarhely csak 17-et). Ugyanakkor a második alkalommali bejegyzés elsõ sorai- ban ezt olvashatjuk: "in primis" = elsõnek is. Ez kézenfekvõ utalás arra, hogy környékünk papjai, a legfontosabb egyházközségbe állomásozó megbízottaknak hozták a befizetési kötelezettségeiket. Keresztúr fontosságával kapcsolatos a kö- vetkezõ írott adatunk is. Ez Zsigmond király itt tartozkodásával kapcsolatos. 1395 január 3-4.-én a moldovai hadjáratát elõkészítendõ, 3-4 oklevelet bocsátott ki "in KERESZTWR". A király és a kancellária jelenléte számunkra azért is fontos mert Keresztúr székközponti jelentõségét mutatja, amirõl csak 1477-bõl van írott emlí- tésünk. Ezt megelõzõ idõkbõl, 1459-bõl származik viszont az elsõ mezõvárosi minõsítése helységünknek. Azt is érdemes kiemelni, hogy akkor két falu - Firtos- váralja és Pálfalva - határvitáját odották meg "in Opido Keresthwr". Az elsõ emlí- tés viszont nem jelenti a mezõvárosi minõsítés elnyerésének idõ- pontját is. Alapos gyanuk szerint ezt a rangot 1427-ben nyerte. Ebben az idõben - XV.sz. - sokat változott a helység képe. A helyi régészeti kutatás meglepõ eredmé- nyei bizonyít- ják ezt. Eltüntek a földbe ásott un. putri lakások. Felszínre épített boronaházak, pincés kõépületek jelentek meg. Gyakori válik az ablaküveg és általánossá válnak a gazdagon mintázott csempekályhák. Az élénk kereskedelmi forgalom bizonyítékai a muránói (Velence) üveg, losticei sómázas kerámia, steyri és nürnbergi kések tucatnyi leletanyaga. A látványos fellendülést bizonyítja a Plébániatemplom 1459- bõl származó szentélyzárköve, amely nagyméretû átépí- tést bizonyít. Olyan nagy- méretû templomalapot raktak le, amely felépülése esetén a korabeli Erdély nagy katedrálisainak versenytársa lehetett volna. A fellendülésnek a közeli Udvarhely székelyfõvárosi ambiciói és az 1562-es székely felkelés vetett végett. Például 1576-ban a fejedelem 24 jobbágytellekkel rendel- kezett (csak Keresztúr városban). Ugyanott 1590-ben összesen 26 család élt.
 

         A város kiváltságos levelei. Az elsõt Izabella királynõ adta ki (1558). Ezt meg- erõsítette Báthory István, Báthory Zsigmond, Brandenburgi Katalin (1629), I. Rákó- czi György (1632). Az utolsót V. Ferenc Ferdinánd 1844-ben "Szitáskeresztúr"-nak.

          A reformáció. Erdélyszerte a XVI. század közepén vert gyökeret. Keresztú- ron 1548 és 1568 között zajlott le. Ennek következtében mindhárom helység - de egy egyházközösség lakói az antitrinitárius (unitárius) hitre tértek. Reformátorunk a brassói Hanterus iskola növendéke (Nagy-)Marosi Sinnyg János. Ugyanakkor itt alapítják az Erdélyben mûködõ 10 középiskola egyikét. 1568-69-ben az intézmény élén Szemerjai Bora Andrást találjuk.
 

          A vásártartási jog. Elsõ írott bizonyítékunk 1590-bõl származik "Zentkerezt napián" (szeptember 14). A Szabadságtér átvágásának alkalmából (Romtelecom 1997 - 140cm) azt tapasztaltuk, hogy a piactér teljes hosszában egyetlen épület- nyom sem található. Helyette 25-40cm mélységben egy összefüggõ kikövezett ré- teg húzódik. Ennek alapján az a gyanunk, hogy vásártartási jog legalább a XV. sz.-ra keltezhetõ. Csak ezzel magyarázható az a tény, hogy a fõtér északi oldalán csak a mai házak alatt jelentkeznek a régi épületek nyomai.

         Erdély szempontjából kiemelkedõen fontos esemény zajlott le Keresztúron 1605 február 1-én. A székely fõemberek itt választották "székely ispánná" (comes sicutorum) Bocskai Istvánt (csak ezután választhatták Nyárádszeredán Erdély feje- delmévé). Ez a dátum egyuttal a reformárus vallás térnyerésének évszáma is lehet. 1631-ben tanîtójuk van, 1632-42 között épüly külön templomuk "pap és mes- ter házaival". Mindezek ellenére a XVII. sz. folyamán alacsony szintre sûllyed. A II. Rákóczi Ferenc vezette Szabadságharc idelyén (1703) három keresztúri "compa- niaról" tudunk (a fiúszékbõl toborozva!).
         Jelentõs eseményünk az 1793-ban alapított Unitárius gimnázium és az azt megelõzõ templomépítés. Ez utóbbit a katólikusok 1767-ben történt templom- visszafoglalása okozta. A gimnázium alapítása viszont nem csak Keresztúr és kör- nyéke, hanem a Székelyföld jelentõs részének fontos oktatási intézmény létreho- zását jelentett. Fontos szerepet játszott az 1848-49-es Forradalom és Szabadság- harc és az ezt követõ Makk-féle összeesküvs szellemi elõkészítésében.
 

         Az 1867-es kiegyezés itt is erõteljes polgárosodás útját nyitotta meg. 1870- ben Állami Tanítóképzõ kezdi meg mûködését. A gazdasági élat fellendûlését segtette az 1888-ban átadott Székely szárnyvasút. 1902-ban Kender és Lenfeldolgo- zó üzem épült. Mûvelõdési társaságok, kaszinók jönnek létre. A korszak nyomai jelentõs építményeiben máig láthatóak. Járásbíróság (ma Korház) 1896. Tanítókép- zõ (ma Gyermekotthon) 1912. A Gimnázium új épülete 1914-bõl. 1902-tõl - az össze- omlásig - helyi napilap jelent meg Székelykeresztúr címmel. Ugyanakkor helyi nyomda mûködik és az unitáriusok saját folyóíratot jelentetnek meg.
 

          Ezt a lendületes fejlõdést törte meg a I. Világháború, amiért 144 halottal kellett fizetni. Az ezt követõ Trianoni békediktátum következményeként a román állami hatóságok megszüntették az anyanyelvi elemi oktatást (1919 december 1) és a magyar tanítóképzést (1935). Ugyanakkor a Református Egyház, hogy az anya- nyelvi oktatást bíztosítsa új felekezeti iskola építésére kényszerült (ma Kúlturott- hon 1935) holott a régi is az övéké volt.
          Nagy anyagi kár érte a város lakóit egy nagyméretú szélhámosság ("bika- borjú üzlet") megrendezésével, aminek következtében sokan váltak földönfutókká.
          Az 1940-es visszatérést ("Bécsi döntés") a keresztúriak - mint Észkerdély összmagyarsága - kitörõ lelkesedéssel fogadták. A jogorvoslásnak a "számláját" újabb véráldozattal és határrendezéssel kellett megfizetni. Ennek eredményeként, külsõ erõvel ránkdiktált - de belülrõl kiépített - olyan társadalmi rendszer honosult meg, amely hosszú idõre és alapjaiban gyöngítette meg a nemzeti tudatot, a kul- túrát, a vallást és erkölcsöt, valamint a munkamorált. Az 1989-es változás az eltelt 10 évben ennek terheit cipeli, megsokszorozva a balkáni ortodox politika látszat- reformjainak eredménytelenségeivel.