Szováta a Sóvidék legnagyobb települése, híres fürdő- és üdülőhely. A település a Kisküküllő felső vidékén fekszik és két részből áll: Szováta város és Szováta-fürdő.

Az itt található tavak közül a legismertebb a Medve-tó, mely nevét kiterített medvebőrhöz hasonló alakjáról kapta, a Cseresznyés hegység alatt jött létre. A tó eredeti mérete és alakja mindmáig megmaradt. További tavak: a Mogyorósi-tó, a Fekete-tó, a Vörös-tó és a Zöld-tó.
A só kitermelése valamint a sós tavak gyógykezelésre való felhasználása századok óta ismeretes. Az első gyógyfürdő megalapítója Veres József volt

Fekvése [szerkesztés]

Marosvásárhelytől 60 km -re keletre a Mezőhavas délnyugati előterében a Szovátai-medencében fekszik. A Kis-Küküllőbe siető Juhod, Sebes, Szováta és Szakadát patakok hordalékkúpjaira épült. 1955-óta város.

Nevének eredete [szerkesztés]

A település a székely Örlec nembeli Szovát nemzetségről kapta a nevét, mások szerint szláv eredetű magyar Szovát személynévből származik.

Története [szerkesztés]

A környéken már a rómaiak is bányásztak sót, majd a középkorban is folytatódott a kitermelés. A régi mélyedéseket idővel csapadék és folyóvíz töltötte ki, így keletkeztek az első sóstavak. Első lakói 1578-ban sótermelésre idetelepített elszegényedett szabad székely családok voltak, akiket 1581-ben ugyan elűztek, de rövidesen visszatelepültek. Első fürdője a 19. század közepén épített Gérafürdő a Sós-pataknak a Szovátába ömlésénél volt, innen fokozatosan Felső-Szovátára a mai fürdőközpontba helyeződött át a fürdőélet, ahol 1901-ben nyitották meg a fürdőtelepet. 1910-ben 2826 lakosából, 2763 magyar, 28 német, 11 román volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott. 1992-ben 8935 lakosából 7943 magyar, 891 román, 39 cigány, 10 német, közülük 4527 római katolikus, 2979 református, 872 ortodox. Középiskolája, kórháza, egészségügyi intézményei vannak.

Látnivalók [szerkesztés]

• A város öt sóstóból álló gyógyfürdőjéről és sószikláiról nevezetes. Legnagyobb tava a Medve-tó. A Medve-tó nevét kiterített medvéhez hasonló alakjáról kapta és 1870 és 1880 körül alakult ki. Benne 66 000 tonnára becsült oldott sómennyiség van, a felszíntől lefelé hőmérséklete növekszik, melyet a nap melege és a lejjebb koncentrálódó só okoz. Többi tava a Mogyorós-tó, a Fekete-tó, a Veres-tó és a Zöld-tó. Némelyik vize tömény sóoldat, melyen lebeg a fürdőző.
• A Sóköze a város északkeleti végétől délnyugat felé húzódó sóstavakban gazdag sókarszt terűlet, ahol a kősó néhol 15-20 m magas sósziklákat alkot, melyeket régen katonák őriztek.
• A tó melletti római katolikus kápolna 1934-ben, a görög katolikus kápolna 1932-ben épült. Ortodox temploma 1929-ből való.
• A város római katolikus temploma 1878-ban, a református templom 1938-ban, az ortodox templom 1991-ben épült.
• A Tyukász-dombi római katolikus kápolna a 19. század végén épült.

  Fekvése [szerkesztés]

  Marosvásárhelytől 60 km -re keletre a Mezőhavas délnyugati előterében a Szovátai-medencében fekszik. A Kis-Küküllőbe siető Juhod, Sebes, Szováta és Szakadát patakok hordalékkúpjaira épült. 1955-óta város.

  Nevének eredete [szerkesztés]

  A település a székely Örlec nembeli Szovát nemzetségről kapta a nevét, mások szerint szláv eredetű magyar Szovát személynévből származik.

  Története [szerkesztés]

  A környéken már a rómaiak is bányásztak sót, majd a középkorban is folytatódott a kitermelés. A régi mélyedéseket idővel csapadék és folyóvíz töltötte ki, így keletkeztek az első sóstavak. Első lakói 1578-ban sótermelésre idetelepített elszegényedett szabad székely családok voltak, akiket 1581-ben ugyan elűztek, de rövidesen visszatelepültek. Első fürdője a 19. század közepén épített Gérafürdő a Sós-pataknak a Szovátába ömlésénél volt, innen fokozatosan Felső-Szovátára a mai fürdőközpontba helyeződött át a fürdőélet, ahol 1901-ben nyitották meg a fürdőtelepet. 1910-ben 2826 lakosából, 2763 magyar, 28 német, 11 román volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott. 1992-ben 8935 lakosából 7943 magyar, 891 román, 39 cigány, 10 német, közülük 4527 római katolikus, 2979 református, 872 ortodox. Középiskolája, kórháza, egészségügyi intézményei vannak.

  Látnivalók [szerkesztés]

• A város öt sóstóból álló gyógyfürdőjéről és sószikláiról nevezetes. Legnagyobb tava a Medve-tó. A Medve-tó nevét kiterített medvéhez hasonló alakjáról kapta és 1870 és 1880 körül alakult ki. Benne 66 000 tonnára becsült oldott sómennyiség van, a felszíntől lefelé hőmérséklete növekszik, melyet a nap melege és a lejjebb koncentrálódó só okoz. Többi tava a Mogyorós-tó, a Fekete-tó, a Veres-tó és a Zöld-tó. Némelyik vize tömény sóoldat, melyen lebeg a fürdőző.
• A Sóköze a város északkeleti végétől délnyugat felé húzódó sóstavakban gazdag sókarszt terűlet, ahol a kősó néhol 15-20 m magas sósziklákat alkot, melyeket régen katonák őriztek.
• A tó melletti római katolikus kápolna 1934-ben, a görög katolikus kápolna 1932-ben épült. Ortodox temploma 1929-ből való.
• A város római katolikus temploma 1878-ban, a református templom 1938-ban, az ortodox templom 1991-ben épült.
• A Tyukász-dombi római katolikus kápolna a 19. század végén épült.

  Fekvése [szerkesztés]

  Marosvásárhelytől 60 km -re keletre a Mezőhavas délnyugati előterében a Szovátai-medencében fekszik. A Kis-Küküllőbe siető Juhod, Sebes, Szováta és Szakadát patakok hordalékkúpjaira épült. 1955-óta város.

  Nevének eredete [szerkesztés]

  A település a székely Örlec nembeli Szovát nemzetségről kapta a nevét, mások szerint szláv eredetű magyar Szovát személynévből származik.

  Története [szerkesztés]

  A környéken már a rómaiak is bányásztak sót, majd a középkorban is folytatódott a kitermelés. A régi mélyedéseket idővel csapadék és folyóvíz töltötte ki, így keletkeztek az első sóstavak. Első lakói 1578-ban sótermelésre idetelepített elszegényedett szabad székely családok voltak, akiket 1581-ben ugyan elűztek, de rövidesen visszatelepültek. Első fürdője a 19. század közepén épített Gérafürdő a Sós-pataknak a Szovátába ömlésénél volt, innen fokozatosan Felső-Szovátára a mai fürdőközpontba helyeződött át a fürdőélet, ahol 1901-ben nyitották meg a fürdőtelepet. 1910-ben 2826 lakosából, 2763 magyar, 28 német, 11 román volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott. 1992-ben 8935 lakosából 7943 magyar, 891 román, 39 cigány, 10 német, közülük 4527 római katolikus, 2979 református, 872 ortodox. Középiskolája, kórháza, egészségügyi intézményei vannak.

  Látnivalók [szerkesztés]

• A város öt sóstóból álló gyógyfürdőjéről és sószikláiról nevezetes. Legnagyobb tava a Medve-tó. A Medve-tó nevét kiterített medvéhez hasonló alakjáról kapta és 1870 és 1880 körül alakult ki. Benne 66 000 tonnára becsült oldott sómennyiség van, a felszíntől lefelé hőmérséklete növekszik, melyet a nap melege és a lejjebb koncentrálódó só okoz. Többi tava a Mogyorós-tó, a Fekete-tó, a Veres-tó és a Zöld-tó. Némelyik vize tömény sóoldat, melyen lebeg a fürdőző.
• A Sóköze a város északkeleti végétől délnyugat felé húzódó sóstavakban gazdag sókarszt terűlet, ahol a kősó néhol 15-20 m magas sósziklákat alkot, melyeket régen katonák őriztek.
• A tó melletti római katolikus kápolna 1934-ben, a görög katolikus kápolna 1932-ben épült. Ortodox temploma 1929-ből való.
• A város római katolikus temploma 1878-ban, a református templom 1938-ban, az ortodox templom 1991-ben épült.
• A Tyukász-dombi római katolikus kápolna a 19. század végén épült. Fekvése [szerkesztés]
  
  Marosvásárhelytől 60 km -re keletre a Mezőhavas délnyugati előterében a Szovátai-medencében fekszik. A Kis-Küküllőbe siető Juhod, Sebes, Szováta és Szakadát patakok hordalékkúpjaira épült. 1955-óta város.
  
  Nevének eredete [szerkesztés]
  
  A település a székely Örlec nembeli Szovát nemzetségről kapta a nevét, mások szerint szláv eredetű magyar Szovát személynévből származik.
  
  Története [szerkesztés]
  
  A környéken már a rómaiak is bányásztak sót, majd a középkorban is folytatódott a kitermelés. A régi mélyedéseket idővel csapadék és folyóvíz töltötte ki, így keletkeztek az első sóstavak. Első lakói 1578-ban sótermelésre idetelepített elszegényedett szabad székely családok voltak, akiket 1581-ben ugyan elűztek, de rövidesen visszatelepültek. Első fürdője a 19. század közepén épített Gérafürdő a Sós-pataknak a Szovátába ömlésénél volt, innen fokozatosan Felső-Szovátára a mai fürdőközpontba helyeződött át a fürdőélet, ahol 1901-ben nyitották meg a fürdőtelepet. 1910-ben 2826 lakosából, 2763 magyar, 28 német, 11 román volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott. 1992-ben 8935 lakosából 7943 magyar, 891 román, 39 cigány, 10 német, közülük 4527 római katolikus, 2979 református, 872 ortodox. Középiskolája, kórháza, egészségügyi intézményei vannak.
  
  Látnivalók [szerkesztés]
  
      * A város öt sóstóból álló gyógyfürdőjéről és sószikláiról nevezetes. Legnagyobb tava a Medve-tó. A Medve-tó nevét kiterített medvéhez hasonló alakjáról kapta és 1870 és 1880 körül alakult ki. Benne 66 000 tonnára becsült oldott sómennyiség van, a felszíntől lefelé hőmérséklete növekszik, melyet a nap melege és a lejjebb koncentrálódó só okoz. Többi tava a Mogyorós-tó, a Fekete-tó, a Veres-tó és a Zöld-tó. Némelyik vize tömény sóoldat, melyen lebeg a fürdőző.
      * A Sóköze a város északkeleti végétől délnyugat felé húzódó sóstavakban gazdag sókarszt terűlet, ahol a kősó néhol 15-20 m magas sósziklákat alkot, melyeket régen katonák őriztek.
      * A tó melletti római katolikus kápolna 1934-ben, a görög katolikus kápolna 1932-ben épült. Ortodox temploma 1929-ből való.
      * A város római katolikus temploma 1878-ban, a református templom 1938-ban, az ortodox templom 1991-ben épült.
      * A Tyukász-dombi római katolikus kápolna a 19. század végén épült.
  Marosvásárhelytől 60 km -re keletre a Mezőhavas délnyugati előterében a Szovátai-medencében fekszik. A Kis-Küküllőbe siető Juhod, Sebes, Szováta és Szakadát patakok hordalékkúpjaira épült. 1955-óta város.Marosvásárhelytől 60 km -re keletre a Mezőhavas délnyugati előterében a Szovátai-medencében fekszik. A Kis-Küküllőbe siető Juhod, Sebes, Szováta és Szakadát patakok hordalékkúpjaira épült. 1955-óta város.Első la

Hely	Szováta, Erdély
Koordináták	é. sz. 46°36′10’’, k. h. 25°5′11’’46.6027777778, 25.0863888889
Tó típusa	heliotermikus
Tszf. magasság	502 m
Méretek
Hosszúság	0,3 km
Szélesség	0,2 km
Felszíni terület	0,04 km²
Legnagyobb mélység	18,9 m

A Medve-tó (románul Lacul Ursu): Romániában, Erdélyben, Maros megyében, Szovátán található sókarszton létrejött heliotermikus tó, 1875-ben keletkezett. Alakja kiterített medvebőrre hasonlít, innen szármezik a neve. Sótartalma a felszínen 100 g/l, mélyebben 220-300 g/l. Vize a helioterm jelenség következtében 35°C-ra is felmelegszik 2 m mélységig; de a tó kialakulásakor legmelegebb rétegében 80°C-t is mértek. Hőmérséklete a beömlő édesvíz és a fürdőzők miatt csökkent. A Medve-tó vizét a múlt század óta használják a meddőség gyógyítására, de ajánlják különböző reumatikus és gyulladásos betegségek kezelésére is.