A csoda (ő Lui) 6 hónapos korában került hozzánk. Vidáman sétált be az életünkbe, ahogy azóta is éli kicsiny termetében a mindennapjait. Ő a mopszok mopsza... Elkényeztetett, sportos testalkatú, habókos, szemtelen, habzsoló kis kerge-berge. Természeténél fogva állandóan éhes, állandóan mozgásban van, állandóan tettre kész, bármire kapható. Néha elfogy a türelem nála. Ilyenkor megeszi a virágföldet, ellopkod a fiaim szobájából  ezt-azt - persze meg is eszi azt az ezt-azt, - és ha nem megyek este 7 óráig haza (hiába vannak otthon a srácok), akkor rendetlenkedik a hálószobámban (összeturja az ágytakarót, behordja az összes játékát az ágyra, kikezdi a fekhelyét). Gondolom ez mindenkinek - aki kutyust tart a lakásban - ismerős jelenség.
De mi, kutyatartók mindent megbocsájtunk nekik. Hiszen ők is mindent megbocsájtanak nekünk!
Van egy Cini-egere. Ő a kedvenc játéka. Megviselt szegény, de még bírja. Még hasonlít egy egérre. Többszöri arcplasztikázáson és mancsfelvarráson van túl, a szemei már csak rózsaszín foltok, de még rághatóak...
Mi mást írhatnék én Róla: Imádjuk, Szeretjük!

Képek Luiról