...
Happy egy szerencsés kiskutya. No, nem azért, mert néhány éve a fajtájára jellemző betegség, a tacskóbénulás megtámadta, hanem azért, mert olyan szerető és felelősségteljes gazdái vannak, akik mindent megtettek érte. Időt, energiát, anyagiakat nem kímélve keresték a megoldást arra, hogy az életvidám kis tacsinak visszaadják a mozgás örömét. Mindenkinek mosolyra húzódik az ajka, aki találkozik Békéscsabán a kis kocsi segítségével közlekedo tacskólánnyal.
— Happy most hét éves, négy múlt, amikor jelentkeztek nála a betegség tünetei. Ez, a hosszú gerincű kutyáknál előforduló kór sajnos előbb-utóbb lehetetlenné teszi a mozgást, s ez történt a mi hiperaktív, életvidám kis Happynkkel is — mesélte a szomorú történetet a békéscsabai Botyánszki Mariann, majd így folytatta kálváriájuk ismertetését:
— Orvostól, orvosig jártunk vele, voltunk Pesten, Debrecenben, de sajnos nem sok jóval bíztattak minket. Műteni nem tudták, ezért a fizioterápiás kezelést, a tornáztatást javasolták és azt, hogy készíttessünk a mozgást lehetővé tévő kutyakocsit Happynek. Így tettünk. Hetente két alkalommal hordtuk a kutyust tornára, maszírozásra, s Jambrichné Baranyai Klára szakszerű segítségével tudtuk Happyt megtanítani a kutyakocsi használatára is. Azóta a séták alkalmával ez helyettesíti a hátsó lábait, a lakásban pedig ügyesen közlekedik a gép nélkül is — hallhattuk a tacskó gazdájától, aki végezetül hozzátette: — Úgy hiszem, sok ember tanulhatna ettől a kiskutyától: kitartást, akaraterőt, vidámságot. Egyértelmű volt, hogy nem hagyjuk magára a bajban, hiszen ő is a családunk tagja.

Békés Megyei Hírlap, 2011. október 4.

Teljes cikk >>>