|
Azaz a kiképzés "ősi" típusa. A kutya kényszerítésén alapszik, például az ültetést a következőképpen tanítják parforce módszerrel: a fojtóláncot viselő kutya a kiképző bal oldalán helyezkedik el lábnál. Elhangzik az "ül!" vezényszó, majd a kiképző jobb kézzel felfelé rántja a fojtóláncot, ezáltal egy kellemetlen "impulzust" adva a kutyának - ezzel egyidejűleg bal kézzel lenyomja a kutya farát, végül némi dicséret következik. A kutya igyekszik a kellemetlen ingert elkerülni, így elég gyorsan megtanul engedelmeskedni a parancsnak. A fektetés tanítása ülő helyzetből indul, és úgy néz ki, hogy a kiképző a kutyát lerántja vagy letapossa a fojtólánc segítségével a földre. A parforce módszer alapjában véve lehet eredményes, főleg egyes "betonagyú", és hasonló idegzetű munkakutyáknál. Azonban bizonyos fajták, illetőleg egyedek képzésére teljesen alkalmatlan - ilyenkor hangzik el az ítélet a "kiképző" szájából: ez a kutya nevelhetetlen, kérem. Számos kutyaiskolán alkalmazzák kizárólag ezt a módszert, ráadásul a kutya dicsérete a következőképpen néz ki: három ütés tenyérrel a lapockára, és a bónusz: "okos!". Igencsak munkaőrült kutya kell ahhoz, hogy ilyen módon tanítva jól és megbízhatóan teljesítsen... Ha kölyökkutyát próbálunk így tanítani, szinte biztosan elérjük, hogy növendék korára utáljon dolgozni. Épp ezért én tanításkor nagyon ritkán folyamodom erőszakhoz. Motivációval, vagy klikkerrel ugyan tényleg tovább tart, mire a kutya megtanulja ugyanazt a feladatot - de a munka minőségét illetően ég és föld a különbség, természetesen utóbbi módszerek javára. Fontos tudnivaló az is, hogy a kényszerrel tanított kutya azért engedelmeskedik a kiképzőjének, mert ő minden tekintélyével, rutinjával, és esetleges fizikai fölényével belesulykolta, hogy így KELL tennie. Ön, mint gazdi, nem biztos, hogy meg tudja tenni ugyanezt!! A motivációval tanított kutya eleinte falatkáért, labdáért dolgozik - ám optimális esetben elképzelhető, hogy a KEDVES dicséret is elegendő motiváció. A kutya így megtanulja, hogy a feladatok végrehajtása csupa kellemes dolgot jelent számára, és örömmel fogja azokat a későbbiekben is teljesíteni. A falatkázásról, labdázásról pedig fokozatosan át lehet állni a kizárólagos dicséretre, ami marad, az egy lelkesen dolgozó kutya lesz. Alapvetően nem tartom teljesen elvetendőnek a parforce módszert, hiszen szükség van rá, ha a kutya már tud egy feladatot, de a végrehajtás nem tökéletes - túl lassan, nem elég precízen dolgozik, esetleg türelmetlen, minden más jobban érdekli -, hogy rásegítsünk a pórázzal. Azonban a korrigálás utáni, hibátlanul végrehajtott feladatot azonnali feloldás, jutalom kell, hogy kövesse! A korrigálás, és az azt követő jutalmazás hasonló mértékű kell, hogy legyen. Azt sem árt tudni, hogy minden kutyának más és más a tűrőképessége. Van olyan kutya, akit egyetlen durvább beavatkozás hónapokra visszavet a munkában, van, akiről szinte minden lepereg. A kiképzőnek fel kell tudni ismerni, hogy melyik tanulóval szemben mit engedhet meg magának, anélkül, hogy kárt okozna.
|
