Először is természetesen keressen fel egy állatorvost, akivel megbeszéli a következő oltások és parazita-mentesítések időpontját, valamint akitől tanácsot kérhet a táplálást és az esetleges kiegészítők (ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok) adagolását illetően.
Etetési tanácsokat általában a tenyésztők is adnak, sőt az igényesebbek kis csomag "útravalót" is mellékelnek a kölyök mellé, hogy ne viselje meg a kis pocakot a más fajta kajára való hirtelen átállás. A jobb szaküzletekben is kérhet segítséget a megfelelő táplálék kiválasztásához. Érdemes egy jó minőségű száraztáp mellett dönteni, ami megfelel a kutyus korának, méretének és energia-szükségletének. A táp kiválasztásánál természetesen az is mérvadó, hogy a kutyus szívesen fogyassza azt - ez azonban ritkán szokott problémát jelenteni, hacsak nem rontotta már el alaposan "őkelmét". A túl mohó kutyának nem ajánlatos teljesen szárazon adni a tápot, mert ahogy rágás nélkül tömi magába, szinte belefullad. Kis leves, vagy langyos víz hozzáadásával kiküszöbölhető ez a probléma. Természetesen nem beáztatásról van szó - csak kevés folyadékot öntsön a tápra, annyit, ami nem lepi el teljesen, és összekeverés után azonnal tálalja. Mindig fix időpontokban etessen, a maradékot ne hagyja a kutya előtt. Nagyon helytelenül jár el, ha egész nap a kutya előtt hagyja az ételt, hogy akkor járjon rá csemegézni, amikor éppen eszébe jut! Ezzel azt sugallja a kutyának, hogy ő a világ ura, hiszen a táplálék mindig a rendelkezésére áll - innen mindössze egy lépésre vannak az igen komoly dominancia-problémák. (Ráadásul, ha valami előre nem látható okból orvoshoz kell szaladni a kutyával, fontos lehet tudni, hogy mikor evett utoljára - ha egész nap előtte az étel, ezt nagyjából lehetetlen megmondani.) Ha szárazon eteti a tápot, elteheti a maradékot legközelebbre. Ha összekeverte valamivel, dobja ki és legközelebb próbálkozzon kisebb adaggal.
Vitaminok, kiegészítők tekintetében mindenképpen konzultáljon állatorvossal, miután ezek adagolása a valóban teljes értékű, prémium tápok etetése mellett nem csak szükségtelen, de ártalmas is lehet.
Jutalomfalatokból rengeteg féle kapható a kereskedelemben, bátran válogasson közülük. A "csúcs" azonban mégis inkább a Füstli, és a különféle sajtok. A csokoládé tilos, más édesség sem ajánlatos, de a kutyák egyébként is többre értékelik a húsos nasikat. Akármivel is jutalmazza a kutyáját, a napi kajaadag megállapításánál vegye számításba az összes nasit, kekszet, fogtisztító rudat, stb., ellenkező esetben hamarosan egy túlsúlyos kedvenc gazdija lesz.
A kutya helye a "vára", az ő privát kis zuga, ahová bármikor félrevonulhat. Erre szüksége van. Ott soha ne zaklassa senki! A helyet egy félreeső, csendes sarokban célszerű kialakítani, ahol védve érezheti magát a kutyus, ahol nincs útban, ám ahonnan mégis szemmel tudja tartani a családot, tehát nincs kirekesztve az életükből. A kutya méretétől függően sokféle kuckó, matrac, kosár, pokróc közül válogathat. Figyeljen arra, hogy kedvence kényelmesen kinyújtózva is elférjen a fekhelyen, ne úgy kelljen beleszuszakolnia magát. Az első fekhelyet lehetőleg ne a legdrágábbak közül válassza, az ugyanis nagy valószínűséggel áldozatul esik majd az apró fogaknak.
Etető- és itatótálak. Friss víz mindig legyen a kutya előtt. Ez persze nem azt jelenti, hogy óránként cserélni kell a vizet, de napi 1-2 alkalommal azért illik. Az itatóedény legyen stabil, hogy a szeleburdi kölyök (vagy felnőtt kölyök.) ne boríthassa fel. Praktikus a lefelé szélesedő nemesacél tál, gumiperemmel az alján. Etetőtálnak is ez a leginkább javasolható típus - könnyen tisztán tartható és gyakorlatilag elnyűhetetlen. Jól megfelelnek és rendkívül esztétikusak a különböző mázas kerámiatálak is, melyek a súlyukból kifolyólag nehezen boríthatók fel, viszont sajnos törékenyek. Műanyagból is kaphatóak igényes kivitelezésű tálak, mégis ezeket javasolnám a legkevésbé, mert ha a kutyus enged a kísértésnek és szétrágja, a lenyelt darabkák bélelzáródást is okozhatnak. Ezen kívül nem feltétlenül örök darabok. Arra az esetre, ha valamilyen okból kifolyólag hosszabb időre egyedül kell hagynia a kutyust (amit egyébként nem javasolok.), vagy kennel-tartásnál jó szolgálatot tehetnek a különféle önitatók és önetetők. Lehet kapni kis állványokat, melyek biztonságosan rögzítik, illetve a kutya számára kényelmesen elérhető magasságban tartják a tálakat, használatuk főleg nagytestű kutyák esetében praktikus.
Ápolási cikkek, vagyis fésűk, kefék, karomvágó, sampon, balzsamok, spray-k, stb. Rövidszőrű kutya esetében elég gumikefével, vagy lószőrkefével átdörzsölni időnként a szőrzetet, hosszúszőrűeknél ez valamivel komolyabb feladatot jelent. Szükség lesz egy ritka fogazatú bontófésűre, és egy univerzális kefére - ez az alapfelszerelés, mely aztán fajtától függően tetszőlegesen bővíthető. A fésűk és kefék használatához fontos már bébi korban hozzászoktatni a kutyust, amikor annak még alig van szőre. Fésülje át naponta (ez ebben az időszakban inkább a fésűvel simogatást jelent csak), nagy dicséretek közepette, hogy a kutya csupa kellemes élményt kapcsoljon a művelethez. Semmiképpen ne várja meg a csomók, a filcesedések kialakulását a fésüléssel - ha a kutyus nem szokott hozzá, lehetetlenség elvárni tőle, hogy elviselje a csomók kibontásával járó hosszú és fájdalmas procedúrát. Az első rossz élmény egy életre meghatározhatja a hozzáállását a fésüléshez, egy hisztérikus kutyával pedig Önnek nem lesz könnyű dolga. A kutyát fürdetni minél ritkábban szabad, lehetőleg csak akkor, ha annyira sikerült összekoszolnia magát, hogy egyszerűen muszáj, illetve a kiállítások előtt. (Igaz vannak fajták, különösen a drótos szőrűek között, ahol kimondottan ellenjavallt a kiállítás előtti fürdetés.) A tiszta vízzel leöblítésre és az úgynevezett alvázmosásra természetesen nem vonatkoznak a fentiek, azt akár minden egyes séta után elvégezheti. Ha már samponos fürdetésre kerül sor, nagyon fontos hogy a sampont alaposan kiöblítse a kutyus szőréből, ellenkező esetben az viszketést, ekcémát okozhat. Érdemes tudni, hogy a fehér, vagy nagy részben fehér kutyusok eleve hajlamosabbak az ilyesmire, tehát nem árt megelőzésképpen speciális, hipoallergén kutyasampont használni. A hosszú szőrzetre ajánlatos balzsamot is használni. Fürdetés után tartsa meleg helyen a kutyát a teljes száradásig, illetve hajszárítót is használhat, de ne a forró levegőt fújó fokozaton.
Játékok tekintetében gyakorlatilag korlátlan a választék. Célszerű olyan latex játékokat választani, amelyek szétrágva és lenyelve sem okoznak nagy bajt, vagy olyan tömör gumijátékokat, amelyek elvileg szétrághatatlanok. A saját amstaffjaimmal szerzett tapasztalatok alapján szétrághatatlan játék ugyanis nem létezik, maximum olyan, ami akár egy teljes napig is kitart. Meglepő módon még a fent említett latex játékok bizonyultak a legtartósabbnak, mert inkább nyúlnak, mint szakadnak. Fontos szabály: csak felügyelet mellett játszhat a kutya olyasmivel, aminek a darabkáit esetleg lenyelheti. Különösen figyeljen az egyre divatosabb plüssjátékokra - a szakadásokat mindig varrja meg, illetve ha már nagyon elrongyolódott a játék, dobja ki mielőtt a kutyus a bélést, netán az egészet elfogyasztja. Figyelje meg a kutyáját játék közben: ha az a típus, aki nem szedi szét a játékait (ritka!), vagy szétszedi őket ugyan, de gondosan kiköpködi a darabkákat, nincs ok aggodalomra. Vannak azonban igazi "falcolók", akik válogatás nélkül beburkolnak mindent, ami eléjük kerül. Velük nagyon kell vigyázni. Ha egyedül hagyják a kutyát, inkább valami gyümölcsöt, zöldséget adjanak neki rágcsálni. Ez igazi "kettő az egyben" megoldás: jó játék, amit veszélytelenül elfogyaszthat, és némi plusz vitamin. Persze takarítani bőven lesz mit utána.
Póráz, nyakörv, szájkosár és társaik. Először is: hám használatát semmilyen korú és méretű kutyánál nem javaslom. Az nem nevelő eszköz, Ön azonban remélhetőleg nevelni szeretné a kutyáját. Hámban jobbára csak húzni tanul meg a kutyus, ezért annak szerintem csak súly-, és szánhúzásnál, nyomkövetésnél, és egyes esetekben az őrző-védő sportban van helye. Egy a kutyus méretéhez igazodó hosszú és szélességű bőr nyakörv tökéletes. Gurtniból is készülnek jó minőségű nyakörvek, ezek hatalmas előnye, hogy moshatóak. Figyeljenek azonban, hogy ezek közül olyat válasszanak, amely a bőr nyakörveknél is használt, bújtatós-csatos módon záródik, mert a hátizsákokról ismert műanyag csatok igen rövid életűek és gyakran eleve a legkisebb húzáskor leesik a nyakörv a kutyáról. A póráz szintén készülhet bőrből és gurtniból, illetve láncból is, de ez utóbbi nagyon nem praktikus. Inkább válasszon hosszabbat, mint túl rövidet, azt ugyanis rövidebbre tudja fogni, ha szükséges, túl rövid pórázt használva azonban lépten-nyomon elbotlik majd a kutyában. Szerintem az 1,5 - 2 méteres pórázhossz ideális. A változtatható hosszú, "flexi" pórázok márkától függően a 2 méterestől egészen a 8 méteresig kaphatóak. Meg kell jegyezni róluk, hogy nem helyettesítik a nevelést - egyszerre szánalmas és mulatságos látványt nyújt a kutya után vitorlázó, minden fára és oszlopra feltekeredő gazdi. Fontos szabály, hogy flexin nincs játék, mert az nagyon balesetveszélyes: a saját kutyus vagy a játszótárs lábaira, nyakára tekeredve súlyos sérüléseket okozhat. Szót kell még ejteni a fojtóláncról, a szöges nyakörvről és a különböző elektromos nyakörvekről. Ezek mind nevelő eszközök, és a használatuk szakértelmet kíván. Helytelen használatukkal többet lehet a kutya munkáján rontani, mint javítani, de komoly sérüléseket is okozhat velük. Nagyon nagytestű, illetve "robbanékony" természetű kutya esetében indokolt lehet a fojtólánc állandó használata, azonban számomra elfogadhatatlan az olyan kutya-gazdi páros, akik csak befordított szöges nyakörvvel bírnak egymással. Természetesen mind a fojtóban, mind a szögesben tilos a játék, szintén a balesetveszély miatt. Az elektromos nyakörvek helyes használatának elsajátítására időnként indítanak kurzusokat, a készülék beszerzése előtt ajánlatos részt venni egy ilyenen.
|
