|
Ha már megtörtént a baj, és a kis kedvenc "háziszörnnyé" nőtte ki magát, arra is van megoldás. Azonban ekkor már nem elég pusztán a kiképző segítsége - a gazdi és az egész család minden elszántságára és következetességére szükség lesz a kívánt eredmény eléréséhez. A probléma természetétől függően javasolt lehet egy intenzívebb, bentlakásos tréninggel kezdeni az "átnevelést".
Egyes esetekben a kutyus problémája az előbbiekkel ellentétben, abban nyilvánul meg, hogy túl félénk, bizonytalan. Ez általában a hiányos szocializációra (kennel-betegség), illetve genetikailag gyengébb idegrendszerre vezethető vissza. Ezen a tünetek nem megfelelő kezelésével aztán jelentősen ronthat a gazdi is. Ilyen esetekben sok empátiára és türelemre van szükség, hogy javítsunk a helyzeten - tudni kell azonban, hogy a születetten vézenhibás, vagy kölyökkorban tönkre tett kutyák soha nem lesznek tökéletesen magabiztosak. Egyénenként változó, hogy milyen mértékű javulás érhető el, és a későbbiek folyamán is óvatosan kell bánni az ilyen kutyákkal - egyetlen újabb negatív élmény több hónap munkáját teheti tönkre! Ilyen esetekben is érdemes egy bentlakásos tréninggel kezdeni a tanítást, hogy minél előbb kiismerhessük a problémát, és apró lépésekben megkezdhessük a re-szocializálást. Azért is ajánlatos a bentlakásos képzés, hogy minél előbb a kutya bizalmába tudjunk férkőzni - a vézengyenge, bizonytalan kutyák ugyanis gyakran bizalmatlanok az idegenekkel szemben.
Fontos, hogy a már kialakult magatartászavarok esetén azonnal forduljon szakemberhez segítségért, ugyanis azokat a kutyus magától elhagyni, "kinőni" nem fogja! Minél előbb kezdenek a probléma kezeléséhez, annál nagyobb az esély a "gyógyulásra".
Természetesen a legjobb az lenne, ha már a magatartászavarok kialakulása előtt, azokat megelőzendő fordulna szakemberhez, ha egy kicsit is bizonytalan azt illetően, hogy helyesen neveli-e kedvencét!
|
