Ez a mű Háy János önéletrajza, novellafüzérekként megjelenítve. A kötet 26 novelléból áll, amelyek
ugyan egy-egy lezárt történetet mondanak el, mégis kapcsolódnak egymáshoz.
Az első és legszembetűnőbb különbség a többi könyvvel szemben, hogy nyelvezete abszolút reális,
nem próbálja fellengzős, a való beszédben soha meg nem jelenő kifejezésekkel elkendőzni a valóságot. Az oldalakon
fekete-fehéren ott ál az író életútját végigkísérő emberek beszéde és stílusa, ami sokszor obszcén, de épp ez benne
a megfogó. Hogy ez a könyv igazi. Az első novella a szerző kisgyermekkorában játszódik, amikor még Vámosmikolán lakott
a családjával. A paraszti családi élet szemtanúi lehetünk, az átélt élmények hangulata érződik a sorok mögött. Háy nem
gondol keserűséggel a pofonokra és a családi perpatvarokra, a mű vége felé egyenesen visszavágyik abba a világba. Ezután
az író az első csalódásokat írja le az életében, kiskamaszként. Már ekkor rockzenei pályát dédelget magában. Pestre
kerül gimnáziumba, ahol az első szerelmen túl az első nehézségekkel is szembesül: a kemény tanárokkal, és a harmadikosok
kegyetlenségével. Az író nem foglalkozik sokat az iskolával, inkább az újonnan szerzett barátaival tölti az időt, akik
a Pesten eltöltött pár év alatt a társadalom züllesztőjébe rángatják magukkal. Időközben apja meghal, az iskolából
elbocsájtják, és nem jut be az egyetemre. Afféle "magyar hippiként" tengeti napjait Budapest koszos utcáin, majd
Szegedre kerül, ahol albérletet és barátnőt szerez, valamint megalapítja az Originál Láger nevű rockzenekart, ami
pár demo-felvétel után feloszlik. Ezután egy kicsit fantasztikus esemény következik. A barátnőjével Párizsba készülnek,
és ezért a szerző visszatér apja ribizliföldjére, hogy megkeresse a pénzt. Egy héttel később már egy köztes megállóban,
Bécsben találja magát, ahonnan a barátnője kidobja.
Háy ott áll egy hátizsákkal Bécs egyik mellékutcájában, nincstelenül, magányosan, a világ száműzött ellenségeként, és
végső elkeseredésében köp egyet az utca porába ...