Rideg Sándor élete
(1903.febr.12., Törtel - 1966.febr.8.,Budapest)
Rideg Sándor 1903 febr. 12-én született egy uradalmi cseléd fiaként.
Monoron járt iskolába, de csak öt elemit végzett. Gyerekkorát a pusztán élte le.
Csikós lett, majd 1919-ben beállt vöröskatonának. A szocializmusba és a proletárdiktatúrába
vetett hite egész életét végigkísérte, egy nyíltan kommunista író volt. A tanácsköztársaság
bukása után Budapestre költözött, ahol gyári munkás lett a külvárosban, majd később MÁV-altisztként
dolgozott. 1925-től kezdve rendszeresen lecsukták. Íróként először 1931-ben jelentkezett
a 'Népszava' és a 'Korunk' című novelláit a 'Magyarország' és a 'Híd' nevű lapok adták ki először.
Ettől kezdve a sajtó érdeklődéssel figyelte, a falusi-kommunista stílus megragadta az olvasók
figyelmét. Első regényét, az Indul a bakterházat 1939-ben írta meg, de megjelenésére még jó négy
évet kellett várnia. 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták, de ez sem vette el írói jókedvét.
A felszabadulás után az irodalmi élet központjába került. Egy ideig katonának állt, amit hűsége
lehetővé is tett volna, de komolytalansága, állandó viccelődése és a szabályokra való fittyet hányás
azonban alkalmatlanná tette őt erre a feladatra. Társai szerint különösen becsületes és hihű férfi volt,
egészen haláláig harcolt az elveiért. belső kódexe szerint élt, jókedvűen és viccelődve. Összesen 32-szer
volt börtönben rövidebb-hosszabb időre.
A stílusa mindmáig különleges és utánozhatatlan, a népmesei elemek és prolihumor jellemzi műveit.