A váltó a Nivából jön, az állandó öszkerékhajtással együtt. Szervokormány van!

A Lada is felismerte, hogy a vásárlóközönség igénye a sokoldalúan használható autók felé fordul. Mivel mással lehetne kielégíteni ezeket az igényeket, ha nem egy hamisítatlan Lada szabadidő-autóval. Természetesen saját anyagból láttak munkához: a legjobb terepjárók közé tartozó Niva hajtásláncát vették alapul.

A Lada Tarzan prototípusból több karosszériaváltozat is létezik. Első közelítésként az 1984-óta gyártott Lada Samara karosszériáját ültették a Niva alapokra. Ez volt a Tarzan első generációja, amely koncepciójában erősen emlékeztetett a Golf Countryra. A belső tér már a 110-es Lada sorozatra emlékeztet és a jelenleg gyártott Samarából származik. Sima Samarából átülve nehezen tudna mit kezdeni az ember a terepváltóval, a középső differenciálzár karjával.

Egy idő után a Samara karosszériáját felcserélték a Lada 111 kombiéval. Ennél a modellnél az orbitális műanyag panelek is szolidabbak lettek. A dzsipeknél fontos első és hátsó terepszögnek nem tett jót, hogy a Niváé helyett a 111 kombi kasztniját használják. Főleg a messzire kinyúló hátsó lökhárítót könnyű odacsapni terepen.

Kezdetben a motor a hazai Nivákból is ismert 1,7 literes volt. Időközben kibővült a motorválaszték. Jelenleg  95 és 85 lóerős motorokkal létezik a Lada Tarzan. Az erősebb az ezernyolcas, gyengébb az 1,7 literes, mindkettő 8 szelepes.