Azt, hogy pontosan hol és mikor találták fel a papírt, a múlt ködébe
vész, csak néhány nevet ismerünk a kezdeti időkből. Caj-Lun volt az,
aki a hagyomány szerint közbenjárt Ho-ti császárnál annak érdekében,
hogy a Kínai birodalomban államilag is serkentsék a papírgyártást.
Ez időszámításunk szerint 105-ben történt.
Régen papírmerítéssel gyártották a papírt a következő módon: egy
üstbe növényi anyagokat tettek, és összefőzték némi selyemmel vagy
kötéldarabokkal egészen addig, míg híg rostos pépet nem kaptak.
Ezután a rostoldatot egy szitára öntötték, a vizet lecsöpögtették,
és az így kapott rostokat leválasztották a szitáról.
Mielőtt feltalálták a papírt, az emberek más anyagokra írták
szövegeiket: kő- és agyagtáblára, viasztáblára, papiruszra vagy
pergamenre. Bár ezekre is lehetett írni, vagy az előállításuk volt
hosszadalmasabb, vagy kezelésük volt nehézkesebb, tárolásuk pedig
nagyobb helyet vagy gondosságot igényelt.
A pergamen állatok bőréből készített, tartós, hártyaszerű anyag. A
papír megjelenése előtt erre írtak Európában.
Európába a mórok közvetítésével jutott el a papír, az első európai
papírmalmokat pedig 1100 tájékán alapították, az
Ibériai-félszigeten. Olaszországot egy-másfél évszázad késéssel
hódította meg a papír, Luccában Genovában és Fabrianóban működtek
jelentős papírkészítő műhelyek. Hazánkban csak jóval ezután tudott a
papírkészítői szakma meghonosodni: az első magyarországi papírmalmot
az 1520-as években alapították, Lőcsén.
A papírmalom a papírkészítő műhely elnevezése. Valószínűleg a
rongyzúzó berendezést hajtó vízikerék után kapta a papírkészítő
műhely ezt az elnevezést.
Folytatás: Gutenberg és a könyvnyomtatás