Azt, hogy pontosan hol és mikor találták fel a papírt, a múlt ködébe 
			vész, csak néhány nevet ismerünk a kezdeti időkből. Caj-Lun volt az, 
			aki a hagyomány szerint közbenjárt Ho-ti császárnál annak érdekében, 
			hogy a Kínai birodalomban államilag is serkentsék a papírgyártást. 
			Ez időszámításunk szerint 105-ben történt.
			
			
			Régen papírmerítéssel gyártották a papírt a következő módon: egy 
			üstbe növényi anyagokat tettek, és összefőzték némi selyemmel vagy 
			kötéldarabokkal egészen addig, míg híg rostos pépet nem kaptak. 
			Ezután a rostoldatot egy szitára öntötték, a vizet lecsöpögtették, 
			és az így kapott rostokat leválasztották a szitáról.
			Mielőtt feltalálták a papírt, az emberek más anyagokra írták 
			szövegeiket: kő- és agyagtáblára, viasztáblára, papiruszra vagy 
			pergamenre. Bár ezekre is lehetett írni, vagy az előállításuk volt 
			hosszadalmasabb, vagy kezelésük volt nehézkesebb, tárolásuk pedig 
			nagyobb helyet vagy gondosságot igényelt.
			A pergamen állatok bőréből készített, tartós, hártyaszerű anyag. A 
			papír megjelenése előtt erre írtak Európában.
			Európába a mórok közvetítésével jutott el a papír, az első európai 
			papírmalmokat pedig 1100 tájékán alapították, az 
			Ibériai-félszigeten. Olaszországot egy-másfél évszázad késéssel 
			hódította meg a papír, Luccában Genovában és Fabrianóban működtek 
			jelentős papírkészítő műhelyek. Hazánkban csak jóval ezután tudott a 
			papírkészítői szakma meghonosodni: az első magyarországi papírmalmot 
			az 1520-as években alapították, Lőcsén.
			
			A papírmalom a papírkészítő műhely elnevezése. Valószínűleg a 
			rongyzúzó berendezést hajtó vízikerék után kapta a papírkészítő 
			műhely ezt az elnevezést.
			
			Folytatás: Gutenberg és a könyvnyomtatás