HANGJEGYEK

(Mazsy)

mikor bántott vmi, mindig sorokba szedtem
szenvedtem a sorstól, hogy összetöri tervem
máig is így érzem, ezektõl nem tudok elfutni
csak lehunyni szemem és próbálom megtudni
csak gondolkodni szüntelen, tõled elfordulni
kijutni a labirintusból, a kulcsot megkapni
egymagam indulni a kegyetlen harcba
testem átharapva, a szivem megmarva
mégis azt érzem, hogy még töretlen a belsõm
soha nem hagytam magam, nem érdekel ki az elsõ
nekem a zene lett az, amiben eltudok merülni
repülni a magasban, vagy csak az ágyon elterülni
hangjegyek egy csoportba, bár csak kósza dallamok
neked nem nagy érték, de én csak ezekre hallgatok
ami rámtalál minden hajnalon, és könnyeim lemossa
halkan ringat el az éjben, a megoldást elhozza
mindig mutatja a helyes írányt merre tegyem a lábam
bátran elindulni tovább, mindegy egyedül vagy párban
én ezt már megszoktam, nekem olyan mint az élet
ha minden összedõl,akkor is maradjon erõs a léted
legyen egy jó dolog, amit a sors a lapodra ráírt
ami téged is vigasztal, ez minden ami számít

(refrén)2 spang

voltam vagyok leszek de már várom
hogy mikor lessz pont a végén de amire vágyom
egy szál rózsa a holttesteden
én voltam vagyok leszek amít érzek most kezdtem el

(spang)1:32

"ha szeretsz vkit akkor mikor felkelsz ne az legyen elõtted,
hogy milyen jó hogy van hanem, hogy mi lenne ha nem lenne"
"ha vki így kel, akkor az elmondhatja, hogy szerelmes"
"az élet egy kaland õ a vízesés a föld a tutaj a szivünk az evezõ erre
kijukadt az ózonréteg" a szén monoxid ellen legyezõ
nem ez õ ez egy másik arca hullik az esõ de már régen késõ
és õ szereti a zenét kezét tûzbe tenné de omlik a fal
önti a szart a nép jöjj fiam, szavalj mutasd meg éned élj halj
téged vezet az isten te szívbõl teszed más csak a bíróság
csak a kritikát adja de az énét nem kamikáze pilóták
öngyilkosság felé araszoló napokon napozok lapomon
ha lopom az életem legalább valamibe legyek eredeti
vizsgálat,a vizsgámat elszúrtam lettem elégtelen
de az élet végtelen nekem te vagy az zene amit elérhetek
ezért érj el te is ha hetek is bántanak
én leírom és már jobban virulok látok tisztábban
nem tisztáztam helyzetem a világban balkán kárpátok
istvánok árpádok spangok mazsyk dfek látóhatárok
a horizonton alakba fullad szõke szépség mosódik el
a vízesés szivébe meztelen mossa le magáról az életet
egy toll egy tömb egy jegyzet egy panel
9 emelet magasan cigi az erkélyen és ihletet kap az ember
mert az eltelt idõk soha nem térnek már vissza
de elõttem van hisz odaképzelem a kezem tiszta tinta
és nem mossa le a foltot semmi egy senkinek a naplója
íródik és ha elakad akkor ismét kezdõdhet a barkóba
....nem bírom ki írok sorokat nem döntöm le a szobrodat
amit rólad alkottam valami ujat hozok valamit belõlem viszel
az én fajtámnak senki semmit sohase hisz el
ezért szállok ki az életedbõl hazug csaló nem kell hiszem
ha nem tetszek nem is tetszettem nem teszteltem a sámlit
mármint a mintát hogy hogy lehet azon állni és kötelet látni
hu beszép a szék utáni rekviem egy ujabb álomért
a múlt a mához ért a ma meg kurvára vágja a jövõt
de kituggya a multat? senki csak ki áskálódik,kutat
lehet hogy az ellenségem húzna fel és te dobsz bele a kútba
addig jár tomi a kútra amig bele nem lökik de ti nem
persze nektek én sem hiszek mert haldokoltok a kopár felszinen...

(refrén)2* spang

voltam vagyok leszek de már várom
hogy mikor lessz pont a végén de amire vágyom
egy szál rózsa a holttesteden
én voltam vagyok leszek amít érzek most kezdtem el

<<vissza