|
|
RAGYOGÁS
(refrén) eggyütt
felkelt a nap/ és egybõl álmot hozott rám
feltartalak/ ne menj még egy kicsit várj
engem is meg/ elmentél de visszavárlak
és elképzelem/ ahogy a ködbe ujra megtalállak
(mazsy)
Ragyogás festi át hangulatom sötét
szobáját
A szikra kipattan, mutatja csillogó báját
Megérzem a fény jelenlétét,kinyitom
álmos szemem
Látom,hogy lesz valami ezen a szürke reggelen
Hisz' homályos minden, de én átlátok
rajta
A képletek nem zavarják tudatom, hát rajta-rajta
A látóhatáron a fények ragyogását
nézem
mint a szeme a sasnak, a végtelent érzem
De fények kósza ragyogása összetart
örökké
Vagy összetör,a fonatok válnak kötelékké
Védj meg a világ gonoszságai elõl
Védj Meg!
Kérlek téged!
Szólok most hozzád, ki már régen itthagytál
De a tudatomból nem töröltek az elmúlt
évek
egy részed velem maradt, szeretlek téged,
mert ez a ragyogás, ami engem a sötétbõl
kiemel
Ez a fénylik szemem elõtt, ami a jó útra
terel
A Szeretet a pont ami fáradt testedbe erõt lehel
Ne hagyd megtörni, engedd hogy kézen vezessen,
mindig neki cselekedj, ne hagyd hogy elvesszen
(refrén)együtt
felkelt a nap/ és egybõl álmot hozott rám
feltartalak/ ne menj még egy kicsit várj
engem is meg/ elmentél de visszavárlak
és elképzelem/ ahogy a ködbe ujra megtalállak
(spang)
egyszer lehunyom a szemem, egyszer kinyitottam a tiéd
egyszer elfogynak a szavak, egyszer minden égõ kiég
de én keresem a fényt, amit a barlangomba hoztál
amely lapot az életem könyvébe írtál,
de könny nélkül lapoztál
tovább,s tovább, menni nem tudtam csak hittel
nem láttalak az utolsó randi óta, de hiányzol
hiddel
postagalamb vidd el neki levelem akárhol jár
akárki most a társa nem felejtem a sok jó
emléket már
nem ég el a versed nem törlöm ki a multat nem
tehetem
de nem biztos hogy jól teszem, de semmi se biztos az életben
piszkos fantáziám veszett külön utakra
hol nem hol de
hol ég a láng amit nem olt el senki, mert ezt csak
én képzelem
a képed bennem az elem, hogy áram nélkül
éljek
vagy árammal halljak két szép szem egy elnem
nyert érem
nem érlek el nem érdekel már semmi más
csak hogy legyek boldog
pontból futok pontba és keresem amit nem lehet pont
ott
aminek vége szakadt szakad a kötél alakod szemtõl
szembe
többet nem gondolok rád többet nem jutsz már
az eszembe....
(refrén)3*együtt
felkelt a nap/ és egybõl álmot hozott rám
feltartalak/ ne menj még egy kicsit várj
engem is meg/ elmentél de visszavárlak
és elképzelem/ ahogy a ködbe ujra megtalállak
<<vissza
|
|