ÜSTÖKÖS (APÁM EMLÉKÉRE)

spang verze 1

az a baj hogy a halál tanít meg az életre
és õ is vezet rá a helyes útra, amit ha jársz igaz ember leszel
ha nem akkor maradsz sablon, de lehet hogy tévedtem
hisz pont abban az emberben hittem aki élvetemetett el,
de mégegyszer senki sem fog, részben egy ujabb szimfóniát
vezetett fel álmom zenekarán és a billentyûs kezdte a dalt hisz
mindent megadnék azért hogy, egyszer ujlappal indulj, ne tétlenkedj
és bizonyítsd hogy az a munkás kéz nekünk mit nyújt
de minden ember tévedhet, hisz az énem fordul vissza énedbe
hiszékeny sors hittem benne, hogy érzékeny bucsut veszünk, még nem de
a mennybe biztos eggyütt leszünk és meggyónom meggyónod
vétkeim vétkeid ami elõtte szûnt meg és utánna születtem meg én
elporladt csontok mik meszesek voltak, te benned bízhatok a célig
megroskadt mondatok mondanám, de összeolvadok veled
végig az uton a folyosón a liften sineken a járdán a vártnál is
tovább tudom hogy vártál is, de hol állunk meg?mert fáradok már
át spártán is egy sivatagi túra, csak sima síkfutás nekem
így a tudás hatalom és szeretem, hogy végre kimondhatom mit érzek
neked nézek helyet a szívembe neked, ki miatt érzem ezt a szagot
neked kinek a választás nem maradt, kinek az élet ennyit adott
de én ugyanugy érted is harcolok, nem csak az élõkért, magam adom
ha a fejem szétlõnék a jogart tovább adnám, de elvitt a betonvadon
de én ugyanugy érted is harcolok, nem csak az élõkért, magam adom
ha a fejem szétlõnék a jogart tovább adnám, de elvitt a betonvadon

refrén(spang)

hullj le zápor mosd el kérlek
vidulj fel, hogy szeressem a szép emléket,
hogy ne végezzen velem a föld végzek én
az égnek küldötte te lettél tudom, hogy mindig szerettél
nekem te kellettél volna, de eldobtál végleg
elhagytál, mert még nem tudtad mi a szép de
elég a fénybõl, elég az élbõl
bucsuzok tõled kérlek gyere ki a képbõl

spang verze 2

mikor beütött a pillanat, azt mondtam nincs harag
de gyûlld bennem a méreg és életként tünt el mert csak egy falat
jutott nekem belõled, hisz sok éve elváltatok anyával az édessel
kit szeretek mint téged, de õ többet tett értem égessd el
tûz a gondolataimat, hisz forgat mint egy malom
nem hagynám jobb lenne, de hagyom ezért elmélkedek
ezért gyengélkedek, ezért elnéztem hogy törik össze egy föld
bennem egy költõ se írná le szebben, mit leírok és megvadítom
csendben a tengert, hogy ujra törjön föl a víz
hogy ujra nõlj föl ha bírsz, hogy ujra kezd el amit írsz
hogy soha ne kelljen változnom, hogy sose kelljen átkoznom
azt a percet hogy ugy emlékezzek, ahogy akarok nem ahogy illik
persze a vadon szava hív, persze ha ha többé énse lennék itt
minden más lenne nem mese, de benne lenni olyan mint
egy érzelem mi siklik mulhatatlan, légy velem egy átuszhatatlan
folyam mi a kalandornak kincs, de ami többet nincs
nyíló ajtó nedves kilincs, itt a hiányod az ami bilincs
egy kép egy tincs, gyerekkorod minden perce szépemléke
gyerekorom szép évei, el nem mondom de mégis mégse
égis borul be ég se borul el, az agyam nincsen vége
csak most kezdõdik, az igaz ember most edzõdik
hol a vesszõ fut és nem a vesszõvel futtatnak a zöldig
a paradicsomba de hagyd meg az almát hadd egyem meg én
viszont amit ma kapsz tõlem, az egy utolsó pillantással felér
ezt üzenem feléd...

refrén(spang)

hullj le zápor mosd el kérlek
vidulj fel, hogy szeressem a szép emléket,
hogy ne végezzen velem a föld végzek én
az égnek küldötte te lettél tudom, hogy mindig szerettél
nekem te kellettél volna, de eldobtál végleg
elhagytál, mert még nem tudtad mi a szép de
elég a fénybõl, elég az élbõl
bucsuzok tõled kérlek gyere ki a képbõl

<<vissza