A tápegység

A tápegység a számítástechnikában, (a "PC-ben") az az alkatrész, amely a számítógép működéséhez szükséges feszültségeket állítja elő.

Fajtái:

Külső tápegység (pl: Commodore 64)
AT: ezeket az operációs rendszer nem tudta vezérelni, például nem tudta kikapcsolni. Ezeket 1996-ig; a P2-P3-as alaplapok koráig használták. (Az alaplapra 2 db 5 eres csatlakozóval kapcsolódik.) Ezek a tápegységek túlnyomó többségben ún. kapcsolóüzemű tápegységek voltak.
ATX: az alaplap folyamatosan kap egy alacsony (+5 V) feszültséget, így lehetővé válik, hogy a gépet szoftveres úton leállítsuk, illetve külső hardveregység segítségével (pl. modem, hálózati kártya) felébresszük, tehát az alaplap tudja vezérelni a tápegységet. (Az alaplapra 2 × 10 vagy 2 × 12 és még egy 12 V-os ATX-csatlakozó (ez csak a 2 × 12 eresekre vonatkozik) eres csatlakozóval kapcsolódik, és mindegyikük kapcsolóüzemű.)
BTX: ezeket a tápegységeket és alaplapokat jelenleg kezdték el forgalmazni, elterjedésére azonban még várni kell.