"Egyszercsak író lettem"

Szeretettel köszöntök minden résztvevőt, aki bármire is kíváncsi, amiről én véleményt tudok mondani.
 
Hogyan tévedt erre a pályára? (tonyocska-Spyke)
 

- Teljesen véletlenül. Gyerekkoromban is nagyon szerettem az irodalmat, húszéves koromban megjelent egy-két írásom, utána azt vettem észre, hogy egyszer csak író lettem. Megjelentek a könyveim, és akkor már nem lehetett ellene tenni semmit. Pedig, hogyha újra kezdhetném, inkább asztalos lennék.
 
Csak gyerekkönyveket ír, vagy felnőtt könyveket is? (WoDo0)
- Írtam felnőtteknek is. Például a Csillagmajor című könyvem felnőtteknek szól. Megjelent három novelláskötetem, egy regényem és egy hangjáték-gyűjteményem, ami esetleg felnőtt könyvnek is nevezhető.

Melyik írását tartja a legjobbnak? (Portables)
- Inkább azt mondanám, hogy melyiket szeretem a legjobban. A Csillagmajor című könyvemet.

Melyik könyve kelt el a legnagyobb példányszámban? (Izeeboy)
- A Hétfejű Tündér című meséskönyvem. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy bizonyos iskolákban is használják, nagyon régen jelent meg, és több kiadást is megért.
 
Az Önben élő gyermeknek írja a könyveit, vagy mint felnőtt tekint vissza? (DiNA00444)
- A bennem élő gyermek nagyon sokat segít műveim megírásában. Tulajdonképpen az irodalmi tevékenységem 90 százalékában a gyerekkorommal foglalkozom. Mindig elsősorban magamnak szeretném rögzíteni, amit írok, de nagyon örülök annak, hogyha más is örömét leli benne.

Szeretne ismét gyermek lenni? (DiNA00444)
- Nem szeretnék. Örülök, hogy az életemet így, ahogy megéltem, végigéltem - szép is volt benne, rossz is volt benne. Hogyha a jótündér azt mondaná, hogy újrakezdhetem, nagyon határozottan azt válaszolnám neki, hogy nem akarom újrakezdeni.

Nem fura érzés, hogy a könyveinek ismerete szinte az alapműveltséghez tartozik? (metaflora)
- Én erről nem tudtam, de ha így van, nagyon örülök neki.

Várható újabb könyve mostanában? (_FoX)
- Nagyon remélem, hogy be tudom fejezni azt a kis novellasort, amit tíz éve kezdtem. Ha sikerül, akkor bizonyára könyv lesz belőle. Mesét is szeretnék írni, de a meseírás mindig attól függött, hogy hány gyerek van körülöttem. A saját gyerekeim már felnőttek lettek és unokám még nincsen, így aztán én segítség nélkül maradtam a meseírás területén.

Mennyire kíséri figyelemmel a mai írók munkáit? Egyáltalán szükség van ma arra egy írónak, hogy figyeljen másokat? (cool)
- Az ember mindenképpen figyeli a barátait, és elolvassa a könyveiket, és természetesen nem árt, hogyha tájékozott az irodalmi életben. A magamfajta öreg író szívesebben olvas régi irodalmat - legalább is én így vagyok vele. Már évek óta foglalkozom Arany Jánossal, és nem csak az irodalmi műveit olvasom el, hanem a leveleit is - sőt, még a falusi nótárius korában kiadott rendelkezéseit és okiratait is.

Megnézte (vagy olvasta) a Gyűrűk Urát? (hidropumpa)
- Nagyon sajnálom, de nem olvastam és nem is néztem meg.

Harry Potter történeteiről mi a véleménye? (red_benny)
- Nem olvastam, de minden tiszteletem az írónőé, mert képes volt megszólítani az olvasókat. Ha más haszna nem is volna, annyi egészen biztosan van, hogy egy sereg gyereket rászoktatott az olvasásra.

Ön szerint mi volt Rowling titka a Harry Potterrel? Hogy tudta így elvarázsolni a világot és megmozgatni a tömegeket? Ez a mai világban kész csodának mondható vagy tévednék? (cool)
- Bizonyára ráérzett valami olyasmire, ami a kor lényegéhez tartozik, és ezért van ilyen sok olvasója.

Önnek van polgári foglalkozása? (betax|away)
- Van. Újságíró és szerkesztő voltam, s a magyar tanári diplomámat sajnos soha nem használtam, mert nem tanítottam soha. De most már nyugdíjas vagyok.
 
Azt olvastam, hogy sok írásához a kislánya, illetve a vele való beszélgetések adták az ötletet vagy ihletet. Ő már nyilván felnőtt, ma ki a múzsa? (pormacska)
- Igen, így van, a gyerekeim társszerzőnek számítanak, főleg Fruzsina nevű leányom, aki például a Berzsiánt és a Didekit kitalálta, de az ő ösztökélésére és segítségével írtam a Szegény Dzsoni és Árniká-t is. És ahogy korábban mondtam, sajnos jelen pillanatban nincs a környezetemben kisgyerek, és ezt nagyon sajnálom.

Igaz, hogy a Berzsián és Dideki a Csigabiga, gyere ki kezdetű gyermekdalból született? (kasott)
- Igen. Fruzsi lányom még nagyon pici volt, és úgy mondta a versikét, hogy "Csigabiga gyere ki, ég a háza dideki" - és akkor megkérdeztem, hogy kinek a háza ég, kislányom? Mire azt válaszolta: "Hát nem érted, a Didekinek!" Így lett Dideki.