"Csak rájönnek az emberek, hogy érdemes többet gondolkozni"

- Mindig kézzel írok egy füzetbe, s amikor ezzel elkészültem, akkor régen géppel írtam le, most már van számítógépem, és abba írom bele, kinyomtatom, újra kijavítom - ezt a régi világban újra le kellett gépelni, most már csak a számítógépben kell a javításokat írni.

Érdekes volna tudni, mennyit ír egy nap. Van esetleg egy pontos napirend, vagy pillanatnyi szeszélytől, ihlettől függ? (Muhi_Andris)
- Igyekszem minden nap odaülni a kegyetlen füzet elé, és megpróbálok írni. Van, amikor egyáltalán nem sikerül, van, amikor mindazt, amit leírok, másnap kihúzom. A szerencsésebb napjaimon viszont tudok néhány olyan szöveget is előállítani, ami talán megállja a helyét.

Van esetleg olyan ember a családjában, aki nem örült, hogy ír? Volt, aki ellenezte, haszontalannak találta? (DiNA00444)
- Természetesen. A felmenőim ugyanis mezőgazdasággal foglalkoztak, a még följebbmenőim pedig parasztok voltak, és nem sokra becsülték az irodalmat, mert úgy gondolták, hogy a kétkezi munka az igazi. De egy idő után megbékéltek velem.

Rendkívül alacsony színvonalon kezelik az irodalmat a mai gyerekek, de még a felnőttek is. Ön szerint meg lehet állítani ezt a butulási és lustulási folyamatot? (cool)
- A mikéntjét nem tudom, de előbb-utóbb csak rájönnek az emberek, hogy érdemesebb többet gondolkozni. Ez a világ ugyanis arra biztatja az embert, hogy a legkevesebb erőfeszítés nélkül éljen, márpedig én azt mondom, hogy erőfeszítés nélkül nem érdemes.

Azt a bizonyos füzetet, ami a kéziratokat tartalmazza, mindenhova magával viszi? Tart magánál (bárhova is megy) tollat s ceruzát, hogy azonnal lejegyezhesse a fejében kószáló rímeket? (betax)
- Korábban volt egy ilyen füzetem, amit a zsebemben tartottam, és mindent, ami eszembe jutott, beleírtam. Ennek kétségtelenül volt haszna, mert bizonyos dolgokat nem felejtettem el, de ha hosszú idő után kezdtem el a füzetet nézegetni, akkor a feljegyzések felénél fogalmam sem volt, hogy mit is akartam vele. Egyébként még az ágyam mellé is teszek egy füzetet, hogy ha valami furcsát álmodok, és felriadok, akkor feljegyezhessem. Ennek a leglátványosabb eredménye az volt, hogy egyszer álmodtam egy kis verset, és azt az egyik mesémbe bele is írtam, így hangzik: "Szerda ablakában csütörtök ül, és ordít csütörtökül."

Mesélne a terveiről? (cool)
- Ahogy az előbb említettem, mindenekelőtt szeretném befejezni ezt a kis novellafüzért, amit a gyerekkoromról írok, és utána fogalmam sincs, hogy mivel foglalkozom majd, mert ez a mostani feladat annyira leköt, hogy nem tudok távolabbi terveket magam elé tenni, ami lehet, hogy azért van, mert már elég öreg vagyok.
 
Köszönöm, hogy megtiszteltek kérdéseikkel, sokat tanultam belőlük. Remélem, hogy nem okoztam túl nagy csalódást! :) Isten velük!

2004. január 21

Forrás:http://www.origo.hu/vendegszoba/szorakozas/20040121lazar.html