Húzótüske

A húzótüske címet viselő, humoros hangvételű folyóirat elsősorban nem a hagyományok ápolásáról, kialakulásáról, hagyományőrző rendezvényekről szól, hanem sokkal inkább az egyetemi hallgatók mindennapjaiba enged az olvasónak betekintést.      

Először 1954-ben adták ki ezt a folyóiratot az akkor még Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem nevet viselő intézmény végzős gépészmérnök hallgatói. A Húzótüske elsősorban évkönyv szerepet töltött be, a hallgatók szívügyüknek érezték, hogy az együtt töltött évek alatt megszerzett közös emlékeket megörökítsék maguk, és az utókor számára. Az évkönyv elkészítésének  ügyében Dr . Terplán Zénó Professzor Úrhoz fordultak segítségért, aki örömmel vette kezébe az évkönyv sorsát.      

Az 1954-es megjelenést követően még számos kiadás követte, 1991-ig 14 kötet jelent meg. Az évkönyveknek nagy sikere volt az Egyetemen, így hamarosan a Bányamérnöki és a Kohómérnöki Kar is csatlakozott az évkönyv szerkesztéséhez. A lelkes hallgatók mellett az oktatók is felfigyeltek a jópofa kiadványokra, rajzaikkal, humoros írásaikkal Ők is színesítették az évkönyv lapjait.      

Terplán Zénó Professzor Úr  a folyóirat sorsát nem csak a kezdetekben, hanem később is figyelemmel kísérte, ezzel a munkásságával a „Húzótüske Patrónusa” címet érdemelte ki.      

Mind a 14 kiadvány felépítése hasonló szisztéma szerint van megszerkesztve.  Ha beleolvasunk egy kiadványba, láthatjuk, hogy a folyóirat nagy része gépelt szöveg, azonban jó pár olyan írást is találhatunk benne, amely eredeti kézzel írt verzióban került bele az évkönyvbe. Ettől olyan érzése támad az olvasónak, mintha egy naplót tartana a kezében, amelyben egy 30-40-50 évvel ezelőtti hasonló korú egyetemista élményeit olvashatja.           

A folyóiratot cseppet sem lehet komoly hangvételűnek nevezni, hiszen minden egyes oldalán vicces történeteket olvashatunk, melyek nagyrészt a kifigurázott oktatókról, nagyszájú hallgatókról, poénos helyzetekről szólnak. Jócskán felnagyítják a professzoraik kisebb hibáit, a nehéz tantárgyakat kiparodizálják. Például az egyik kiadványban a következő olvasható:

Ábrisrajz hangszerelve:

"A TATA (tanár) nézi a rajzot. Szegény diák kékül-zöldül, hogy ugyan jó lesz-e vagy nem, beveszi-e végre a rajzot vagy sem… Egyszer csak megszólal a TATA:- Ez a rajz olyan, mint a tárogató hangja. A diák csak néz nagyra nyílt szemekkel, hogy ugyan mit akar ez neki mondani. Erre a TATA:- Csak este szép és messziről!!!"

Ábrázoló gyakorlaton:

"Hallgató: Tanársegéd elvtárs! Lesz szíves egy „beadható” aláírást adni a rajzomra, mert már készen van.
Tanársegéd: Na-na! Én úgy látom, hogy ez még nincs készen, és az ábrára mutat. 
Hallgató: (szegény tényleg észre veszi, hogy az árnyékszerkesztésnél valami valóban nincs rendben, és meggyőzően mondja). De hiszen az mindegy Tanársegéd elvtárs, hogy az egyenes hol jön ki elől vagy hátul...
Tanársegéd: Nézze Fiam! El tudja képzelni, hogy mi lett volna magából, ha mindegy lett volna, hogy hol jön ki?"

Ezek a vicces kedvű hallgatók úgy gondolták, hogy költői tehetséggel is meg vannak áldva, így számos versike is olvasható a kiadványokban. Ezek is természetesen könnyed hangvételűek, egyszerű és poénos rímeket alkottak.      

Az irományok mellett mindenképpen meg kell említeni a kiadványokban fellelhető rajzokat, karikatúrákat, melyeket természetesen a diákok és tanáraik készítettek.

Kitűnően összefoglalták ezekben az egyetem falaki között eltöltött 5 év szép és kevésbé kedves emlékeit, az oktatók, professzorok vicces illetve gyakran kifigurázott megnyilvánulásait.

A Húzótüske kiadványok olvasása közben nagyon sok vicces történet, vers olvasható, azonban van egy nagy kedvencünk, amit szeretnénk veletek is megosztani, ismertetnénk ezt a sztorit, melyre az első kiadásban akadtunk rá, és nagyon elnyerte a tetszésünket. A történet a Furfangos Cosinus nevet viseli.

      „Hol volt, hol nem volt, túl az x, y, koordinátarendszeren, túl a valós számokon, az egységsugarú körben élt egyszer egy öreg háromszög. Annak a háromszögnek volt 180°-a, és három szöge: Alf-onzó, Bé-Tamás és Gam-Matyi. Történt pedig, hogy egy szép egységsugaras őszi napon az öreg háromszög így szólt szögeihez: - Édes szögeim, én már nemsokára áttranszformálok a túlvilágra. Menjetek hát el szerencsét próbálni a nagy trigonometriába. Azután sütött nekik egy kis hamuba sült logaritmust, és útnak indította Őket. Mentek, mendegéltek, egyszerre nagy sűrű sötét koordináta-rendszerbe értek. Ott érte őket az este. Bizony nagyon megijedtek, mikor távolról hallották, hogy üvöltenek a szinuszok. Letelepedtek egy terebélyes egyenlet alá és jóízűen integráltak. Hát amint ott javában integrálnak, egyszer csak megjelenik egy kis piros sapkás cosinus. Szalonnát kért!!! De mivel a három szög nem adott neki, el akarta fújni a tüzet. De végül nem fújta el. Mer nem is tudott fújni. Ekkor rimánkodásra fogta a dolgot:- Adjatok egy kis szalonnát, igérem meghálálom nektek. Mivel ezután sem kapott iszonyú dühbe gurult, és egyenlővé lett nullával.

Bezzeg Gam-Matyi se volt rest, zérusra redukálta magát, s cosinus után lopakodott. Hát látja ám egyszer csak, hogy az erdő közepén, egy tisztáson hatalmas kacsalábon forgó emeletes tört áll. Erre tartott cosinus, Gam-Matyi követte a tört számlálójába. Abban a percben a cosinus észrevette őt, s hatalmas differencia támadt köztük. Cosinus menekülni próbált, s egy cotangens függvény mögé rejtőzött, de Gam-Matyi ott is rátalált. Kirántotta h magasságát, és lesújtott vele. Mikor így megszabadult a gonosz cosinustól, elindult, hogy körül nézzen a számlálóban. Megcsodálta a pompás ismeretleneket, a fényes, csillogó együtthatókat, sőt még a zárójelbe is benyitott. Miután a számlálót végig járta lement a nevezőbe is. Hullámzó keblű sinusgörbék és bársonyos bíbor színű brokádfüggvények közt ment végig. Még a gyökjel alá is benézett. Hát uram fia, mit lát? A gyökjel alatt megkötözött, ősz hajú tangens feküdt. Gam-Matyi megoldotta a kötelékeit. Tangens végigsimította ősz szakállát, és így szólt: Édes fiam… tudod-e ki vagyok én? Én vagyok a tangens király, akinek országát elfoglalta a gonosz cosinus. Engem rabságba vetett, s bedugott a gyökjel alá. Amiért most kiszabadítottál engem , neked adom fele királyságomat, 45°-omat, és három oldalamat A-máliát, B-eátát és C-ecíliát. Gam-Matyi így válaszolt:- Felséges királyom, a 45°-ot elfogadom, de a három oldal sok nekem. Van azonban két testvérem, ha megengeded elhívom őket is. Azzal elővette bűvös  píjét és belefújt, mire ott teremtek a testvérei. Három nap és három éjjel folyt a négyzetre emelés, a gyökvonás, míg végül közös nevezőre hozták egymást a fiatalok. Bé-tamás B-eátához,  Alf-onzó A-máliához, míg Gam-Matyi C-ecíliához  aránylott. Az öreg tangens mosolyogva nézte az ifjú párokat, azok pedig boldogan aránylottak míg meg nem haltak.”

Jó Szerencsét!