Lovik Károly: A leányvári boszorkány

A regény 1904-ben íródott, és a XIX. századi Selmecbányát hivatott leírni. A történeten keresztül fut több szerelmi szál is, de híven tükrözi az akkori diákság által őrzött – és napjainkban is ápolt – hagyományokat. 210 oldalon és 18 fejezeten keresztül követhetjük nyomon a diákcsínyeket és a selmeciek ügyes-bajos dolgait.

Főhőseink az Akadémia diákjai és az akkori Selmecbánya polgársága. Itt kiemelve az akadémisták közül a három jó barátot: Cseróczyt, Hertelendit és Vitnyédit, valamint a város egyik leggazdagabb nemesi családját, a Judex-ház lakóit. A Judex- családnál két bájos fiatal lány éli mindennapjait, Málika és Heléna. Előbbi az idősebb nővér, akire a fiatalemberek nagy csodálattal tekintenek, és akit a selmeciek csak a leányvári boszorkány néven emlegetnek. Málika szívéhez igen közel kerül a diákok körében nagy hírnévnek és tiszteletnek örvendő Cseróczy, aki a legtöbb korhelykedésnél jelen van, és aktív résztvevő bármilyen csíny végrehajtásában. Húga választása sem volt különb, mivel kiszemeltjéül Vitnyédit választotta. Apjuk, Judex Mátyás nem ilyen vőket kívánt örökösül, így az eladósorba került Málikának 12, édesapja által választott, becsületes fiatalember közül kellett kiválasztania leendő férjét, ezzel nagy elkeseredettségbe taszítva szerelmes lányát.

A történések előrehaladásával az Akadémia diákjai csínyekkel, dorbézolással és korhelykedéssel teszik színessé a város életét, a lakosság nem kis bosszúságát váltva ki ezzel. A diákság bűnlajstroma végtelen, kezdve a mindennapos éjszakai ivászattal, rendbontással és verekedéssel. Ravaszul cselezik ki a diákszálló háziasszonyát, amikor két csirkéjét szó szerint kifogják a kertből egy pecabot segítségével, és megsüttetik vele az egyiket a másikért cserébe; vagy amikor azt próbálják elhitetni szegény asszonnyal, hogy a bútorok - melyek lábait ők reszelik rendszeresen egyre lejjebb, hogy elégessék a darabokat - a hidegtől zsugorodni kezdtek, és ha kapnak tüzelőt, a zsugorodás magától abbamarad. Csínytevéseikkel akkor érik el a tetőpontot, amikor Cseróczy megszegi a Málikának tett ígéretét, miszerint jobb útra tér, és felhagy a korhelykedéssel, hogy Judex Mátyás belássa, a diák igenis jó választás leánya számára. Málika a szószegés miatt megharagszik kedvesére, aki bánatában a boron áll édes bosszút: a törzshelyükül szolgáló helyi kocsmában, a Gerstäkkerben vásárolt 3 hordó bort egy magas domb tetejéről engedik útnak, melyek történetesen a Judex-ház falának ütközve érkeznek le a lejtőn, beborítva mindent az édes nedűvel.

Ettől kezdve a fiatal pár büszkeségüktől vezérelve meggondolatlan lépéseket tesznek: Cseróczy a békülés érdekében tett gyenge próbálkozásaival felhagyva közeli kapcsolatba kerül az akkoriban érkező cirkusz artistanőjével, Meluzinával. Málika mérgében pedig enged édesapja akaratának, és eljegyzi magát a kiválasztott úrfik egyikével, Frundsberggel. Amikor ez a hír Cseróczyhoz eljut, megszakítja kapcsolatát az artistanővel, és otthagyva mindent útnak indul az erdőket járva. Így tehát a szerelmesek haragban, a kézfogó pedig vészesen közel.

Málika megrémülve tettei következményeitől, megszökik és jobb ötlet híján Hertelendi és Vitnyédi szállását keresi fel, menedéket és vigaszt keresve barátainál. A helyzet csak tovább bonyolódik, amikor odaérve rá kell döbbennie, hogy csak Hertelendi van otthon, mivel Vitnyédi a kóborló diák, Cseróczy nyomába eredt, hogy visszavigye őt oda, ahova tartozik. Mire megérkeznek, áll a bál, Selmec a szökéstől hangos, és egy rosszakaró jóvoltából a Judex-ház feje a násznéppel a nyomában elindul Hertelindiék szállására, ahol a két fiatal együtt töltötte az este java részét, melyből sokan azt a következtetést vonták le, hogy becstelen dolog történt, és a diák márpedig Judex Málika szeretője. Az éjszaka végül úgy zárult le, hogy a Judex család feje maradék becsületét mentve reggelre összeadatta a fiatalokat; ezután a ceremóniáról Málika húgával együtt elutazott egy távoli nagybácsijukhoz. Cseróczy tehetetlenül követve az eseményeket újra eltűnt az erdőben. Mire másodszor is hazacibálja barátját Vitnyédi, újabb gond vetődik fel a három jó barát életében: a selmeci polgárok a tanári karhoz fordultak, hogy megoldják a diákok miatt mindennapossá vált problémákat - randalírozásukat és csínytevéseiket. Amikor felmerült a jómadarak kicsapása, diáktársaik összeültek megvitatni mit tehetnek az érdekükben. Az ötletek a következők voltak:

1. Mindannyian hagyják ott az Akadémiát! Tanárok reakciója: Legyen így! A fizetésüket megkapják, ha van kinek előadást tartaniuk, ha nincs.

2. Dorbézoljanak az Akadémia környékén és dobálják meg kővel az ablakokat! Direktor reakciója: Csak nyugodtan! Legalább kapnak végre pénzt az államtól, hogy kicseréltessék az ablakokat.

3. TANULJANAK! - szólalt fel a legravaszabb fiú mindközül - Ha leteszik majd az összes tárgyukat pótvizsga nélkül, a tanárok jelentős jövedelmüktől esnek el!

Ezen azonban már fennakadt a tanári kar is, és kiutat nem találva szorult helyzetükből, kicsapás helyett inkább büntetést adtak a főbűnösöknek: féléves eltiltás az aulától és féléves erdőrendezés lett kiszabva.

Erdőrendezés: 1848-49 után a Monarchiának szembe tűnt, hogy míg a községek területei folyamatosan nőttek a szabadságharc alatt, az állami erdők zsugorodtak- ezt orvosolni pedig úgy tudták, hogy a határokat újra meghúzatták, és ezt nevezték erdőrendezésnek, melyen a három akadémistának is részt kellett vennie.

A féléves munka végén, Cseróczy, aki bátorságáról és talpraesettségéről tett tanúbizonyságot, nagy hírnévre tett szert a munkások között. Az erdőmester ezt ki is fejtette, mikor a személyesen ment beszámolót tenni, így mire Cseróczy visszaért Selmecre, az Akadémiára levél érkezett a minisztertől, melyben dicséretben részesíti, és nagy jövőt jósol neki erdőmesterként. Azonban a munka végének egyikőjük nem örült annyira. Hertelendi egy környékbeli kis faluban (mely szállásukat is biztosította), megismerkedett egy német család két leányával, közülük az egyikbe, Linkába bele is szeretett. Hazautazásuk előtt egy nappal újra felkeresi a lányt, és miután a magyarokat utáló édesapa se állna már közéjük, eszébe jut egy eléggé nagy horderejű probléma - neki van már felesége! Elmeséli történetét Linkának, majd útra kél, hogy felkeresse hitvesét és elváljon tőle. Mire odaér Málikához, megelőzi kedvese levele, melyben nagyon aranyosan leírja együttérzését és sajnálatát sorsa miatt, de szépen megkéri, utálja meg Hertelendit! Azért kérte ezt, mert akkoriban a házasságot csak nyomós indokkal lehetett felbontani. Így két paptanoncot tanúnak hívva, megérkezik feleségéhez Hertlendi, ahol bizonyítják az előbb említett 2 indokot - Málika bevallja, hogy szívből utálja férjét és pofon is vágja hozzá. Tehát a probléma megoldódni látszik e téren.

Eközben Selmecbányán a kereskedők az akadémisták megjavult viselkedése miatt a csőd szélére kerültek. Ha a diákok nem isznak, a kocsmáros jár rosszul; ha nem törnek éjszaka az ablakok, az üveges nem kap munkát; és ha nem isszák el minden pénzüket, nincs szükségük a Judex-család zálogházába vinni értékeiket. Judex Mátyás végül felkeresi az Akadémia igazgatóját, hogy orvosolja ezt a problémát, és beszéljen a diáksággal. A diákok kész voltak kompromisszumot kötni: visszaáll az eredeti állapot a kereskedők forgalmával együtt, ha a Judex-család feje visszafogadja Málikát és megbarátkozik a gondolattal, hogy Cseróczy lesz lánya választottja. Mátyás végül csak beleegyezett, más kiutat nem találva, így Málika hazaérkezett húgával együtt, és a három Akadémista is. Selmecen aztán a párok újra egymásra találtak: Cseróczy Málikával, Vitnyédi Helénával és Hertelendi Linkával kötött házasságot, ezzel boldog befejezéssel zárva a történetet.

A könyvet 1938-ban meg is filmesítették: a rendező Gertler Viktor volt; a két főszereplőt, Málikát és Cseróczyt pedig Szombathelyi Blanka és Hámory Imre játszotta.